Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
A nemzetőrök négyhetenkénti váltása is sok gondot okozott a megyei bizottmánynak. Már július közepén kérik Csányit, értesítse őket arról, fel kell-e őket váltani. Csányi, mivel a helyzet megkövetelte, 6 hétre növelte a Dráva melléki nemzetőrök szolgálatát.58 Maga a felváltás is sorshúzás, illetve gyakran erőszakos kijelölést igényelt az otthon maradt nemzetőrök között.58 A magyar forradalom győzelmébe a Habsburgok nem nyugodtak bele, s ezt a radikálisok mellett Kossuth is jól tudta. A haza függetlenségének kérdése az önálló magyar hadsereg megteremtésének függvénye volt. Ezért — s a horvátok mozgolódásának hírére — adja ki Batthyány május 16-i rendeletét, amely tízezer főből álló „rendes nemzetőrség” toborzás útján történő felállításáról intézkedik. Ez a tíz zászlóalj (köztük a 7. a zalai) képezte a későbbi honvédsereg magvát. A toborzásra 21 várost jelöltek ki, köztük Egerszeget is. A „rendes nemzetőrök” a valóságban nem nemzetőrök, hanem 3 évi szolgálatra kötelezett, az állam részéről fegyverrel és ruházattal ellátott sorkatonák (ők helyettesítik a külföldön levő magyar sorkatonaságot). Az eskütétel alkalmával 20 pengő forint foglalópénzt kaptak.60 Jellemző az egerszegiek hazafiságára, hogy ezt a város részéről még külön 10 forinttal toldották meg fejenként.61 A rendelet hatására a megyei állandó bizottmány május 22-i ülésén intézkedett az önkéntes sereg felállításáról. Nagy Sándor személyében polgári biztost neveztek ki, ő, a Pestről küldött toborzótiszt és az alkalmasságot megállapító megyei főorvos képezték a feleskető „hadbiztosság”-ot. Ugyanakkor a megyei fő- és alszolgabíróknak utasításba adták: „hogy a megye kebelében ezen önkéntes sereg felállítását közhírré tevén, minden a katonai szolgálatra alkalmatos egyéneket ezen önkéntes seregbe leendő beállásra minden czélszerű és alkalmatos módokkal serkentsék, utasítván őket: hogy az ilyen önkéntesek magokat az evégett itt Egerszegen fennálló toborzó tisztnél jelentsék.”62 Megindult tehát a megyében is az önkéntesek toborzása. A besorozási utasítás a honvédek magasságát 5 láb és két hüvelykben szabta meg (5 láb = 150—155 cm). A megyei állandó bizottmány aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban, hogy e megkötés miatt sok, a vezetésre alkalmas művelt egyén kimarad, aki nem üti meg a kívánt magasságot. Kérték a minisztert, másítsa meg az utasítást, s úgy látszik, kedvező választ kaphattak, mert a sor ózó-jegyzőkönyvek átnézésekor 5 láb alatti magasság bejegyzésével is találkoztunk. Az ország gazdasági helyzetének stabilizálására Batthyány külön rendeletet bocsátott ki a haza javára történő közadakozásról. A megye továbbítja ezt a községekbe, s a kiküldött biztosok útján megindul a gyűjtés, amelynek eredményeként jelentős összegekkel, arany és ezüst tárgyakkal járultak hozzá a falvak és városok lakói a honvédelem költségeihez. A hiányos megyei adatokból is kitűnik, hogy az adakozásból a földesurak és az alsóbb néprétegek egyaránt kivették a részüket. Kiemelkedik Egerszeg és Kanizsa, ahol kb. 1000—1000 forintot gyűjtöttek össze a haza céljaira. Az egyes községek adakozása eltérő: Besenyő 12 forint, Ságod 28 forint, Nagykutas 20 forint, de volt olyan község, ahol ennél jelentősebb az adományozott összeg. Például Zalaszentlászló 167,50 forint, Batyk 60,24 forint, Zalalövő 253,5:) 2 Zalai Tükör 17
