Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
forint, Zalaszentgrót mezőváros 2844,44 forint (ebben benne van a helyi földesúr által fizetett összeg és a helyi Olvasóegylet 500 forintos kölcsöne is), Kisszentgrót 99,47 forint. Ezenkívül számtalan arany, ezüst-holmi (evőeszköz, aranyfüggő, gyűrű) valamint kender, bor, rőfvászon és rozs is került a köz céljaira felajánlott dolgok közé.64 Az 1848. június 17-i állandó bizottmányi irat összegezi a járásonként addig leadott és felajánlott összegeket. Járás Ezüst Frt-ban Arany darab Tapolcai 2.133,43 1 11 Szántói 5.275,51 Kapornaki 3.662,31 20 11 Egerszegi 1.644,18 11 11 Lövői 2.980,12 1 11 Muraközi 1.015,12 2 11 16.717,48 35 11 Ebből kölcsön: 1.590,— A veszély növekedésével párhuzamosan a kormány egyre határozottabb intézkedéseket tett: június 2-án kinevezte Csányi Lászlót a dunántúli megyék teljhatalmú kormánybiztosává, rendelkezésére bocsátva a Drávára dűlő megyék nemzetőrségét, s az itt állomásozó — Ottinger Ferenc vezérőrnagy vezetése alatt álló — sorkatonaságot is.65 Ez utóbbi kb. 6000 főre tehető, s az Ernő és Wasa ezred két zászlóaljából, az első (pesti) és a 7. (zalai) honvéd zászlóaljból, valamint a Sándor és Miklós huszárezredből állt.66 Az eredetileg csak a „belcsendre” ügyelő nemzetőrség egy részét is mozgóvá tették, illetve egyhónapos határőri ügyelettel bízták meg. Egyben megtiltották az országból a fegyverek kivitelét. Júniusban már egymást követik a horvát veszélyről szóló tudósítások a megyei állandó bizottmány ülésein is. Előbb Csányi László június 7-i levele készteti a bizottmányt gyorsabb lépésekre, amelynek minden sora tele van a hazáért való aggodalommal: „ma a haza veszélyben van. Dráván túl az ellenséges jelenetek nőtten nőnek ...” Kéri a megyét, hogy minél előbb mozgósítsák a nemzetőr seregeket és biztosítsák a megyében az ittlevő katonaság élelmezését.67 Szemere Bertalan belügyminiszter felhívása már az önvédelemre, a fegyverbe állásra szólít minden hazafit ,kinek kedves a haza: „A kormány amit tehet mindazt megteszi... De kell, hogy azok magok is óvják magokat a veszélytől, kik annak éppen torkában vannak”. Felhívja a megyét, hogy legalább 5 ezer főt állítson ki és helyezze azt Csányi és Ottinger keze alá.68 A megyei állandó bizottmány átérezve a sorsdöntő helyzetet, alábbi határozatot hozta: „érzi a megye, hogy a nemzetben van még annyi erő hogy minden izgatások és minden ellenségek dacára is magát fenn fogja tartani, kivívott szabadságát biztosítandja és gyáván bukni és rabigában görbedni soha nem fog, azért elhatározta a bizottmány, hogy a haza védelmére nem a belügyminiszter által kívánt 5 ezer, hanem legalább 6 ezer nemzeti őrsereg a létező legrövidebb üdő, s legfellyebb a hónap végéig kiállíttasson, ha szükséges leend idővel az összes nemzeti őrsereg is a hon védelmére fordíttassék.” Ezen a gyűlésen mondott le Horváth Vilmos másodalispán is a hivataláról és példát mutatva beállt az őrseregbe. Egyúttal őt bízták meg a megyei őrsereg rendeltetési helyére való vezetésével.69 18
