Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
meg, hogy lehet az, hogy saját földesuraik — (lásd a forradalom sajátosságát, nemesi vezetést) — kérték erre őket, s így bizony fenntartással fogadták a kérést. A nép a nemzetőrségben a katonaság új fajtáját látta, s félt, hogy külföldre, vagy az ország más részébe viszik. Az áprilisi törvényekkel elégedetlen parasztokkal szemben nehezen lehetett felhasználni a felfegyverzett nemzetőrséget, mivel félő volt — éppen zalai példa — a megyei alispán Csányihoz írt jelentése a bizonyíték rá, hogy „őrseregünk felfegyverkezve a küzdelmi tért odahagyangya, s visszafordulván bennünket fog lelövöldözni.”51 így már érthető a nemesség és a kormány részéről az újabb parasztmozgalmaktól, és a nép felfegyverzésétől való félelem. Hozzájárult ehhez az is, hogy a falvak egyrésze a király elleni mozgalomnak tekintette a nemzetőrséget, s nem volt hajlandó az uraknak ehhez segítséget nyújtani.52 Végülis egy külső veszélynek (horvát, később osztrák) kellett ahhoz jönnie, hogy a nép is és a nemesség is megértse, csakis együtt képesek a haza megmentésére. S az oly nehezen indult nemzetőri szervezés ekk„r kiemelkedő tettek végrehajtóivá tette a zalai nemzetőröket. A törvény eredetileg a félteleknél nagyobb birtokkal rendelkező parasztok besorozását engedélyezte. A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány április 21-i rendelete is kihangsúlyozta, hogy „a vagyonosokbul a törvény értelmében a nemzetőrség szaporíttassék.”53 Az ellentmondó rendeletek eredményezhették aztán az olyan gyakorlatot, amelynek következtében Zalában Tófőn (Tófej) a zselléreket is besorolták a nemzetőrök közé. Jogos panaszukat: „Nagy fájdalom pedig reánk nézve, hogy a legnagyobb dologidőben a legszegényebb zsellér lakosok mennyünk a haza védelmére.” írták 1848. június 24-én — végülis orvosolták. Láthatjuk tehát, hogy maga a nemzetőrség egy rendkívül ellentmondásos szervezet volt. Eredetileg csak rendfenntartó karhatalmi szervezet, később, 1848 nyarától mozgó honvédelmi feladatokat ellátó szervezetté vált, sok-sok problémával.5^ Zsoldról, fegyverekről, megfelelő ellátásról kellett gondoskodnia a nemzetőrséget felállító városoknak, községeknek. S ehhez pénzre volt szükség, aminek ekkor szűkében volt a megye. A megyei bizottmányi üléseken, de a városi tanácsüléseken is állandóan visszatérő téma a nemzetőrök zsoldjának a fizetése, s a fegyverzet kérdése. Különösen a nyár folyamán éleződik ki a helyzet, amikor az adóbeszedés is akadozik, Csányinak sincs pénze a zsoldok fizetésére. Az egyes városok ugyan segélyt adnak kiindított csapatoknak, de végül ők is segítséghez folyamodnak. Például Egerszeg tanácsa már április 23-án a megyés püspökhöz fordul, aki „tekintetbe vevén azt, hogy Nemzeti Őrsereg felállításának ugyancsak a nemzet erélyesíttése, személyi és vagyoni biztosíttása, és a rend és nyugalom szilárdítása lenne fő célja, ez üdvös célt én is jelen körülményekben megszorított tehetségem szerint előmozdítani szívemből óhajtván .. A56 200 forinttal járult hozzá a költségekhez. A nemzetőrség fegyverzete rendkívül rossz, a kasza, lándzsa, kapa mellett csak elvétve akad egy-égy puska. Ezen próbálnak segíteni a nyár végén amikor egyrészt a városi pénztárak még meglevő pénzén szuronyos puskákat vásárolnak, illetve az egerszegi vásárosoktól összesszednek ezer darab kaszát.57 16
