Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
a szegény nyomorultakat, mondta az édesapám, mert az is katona volt, és segítették őket. Mert akit megfoghattak, igen megbüntették... (*4 A szabadságharc leverése után tehát lassan-lassan hazaértek a honvédek is. Nem sokáig pihenhettek azonban, mert hamarosan megjött a behívójuk az osztrák hadseregbe, ahol némelyikük 10—12 évig is katonáskodott. Akiket besoroztak az osztrák seregbe: 48-as tényleges honvédek: Könyves Imre, Madzag István, Péntek György, s Kiss István, aki 10 évig nem is látta a szüleit. Igen nagy volt a becsületük, mert abban az időben a katona ritkaság volt, de aki bevált, az 12 évig egyfolytában is szolgált. Ezek utóbb 67 után mind kaptak culágot, és mise után — a templomban mindig külön padjuk volt —, a templom előtt mesélgettek a régi szép időkről. <8) A haranglábon alul Péntek György volt a legelső honvéd, aztán Kiss István, a Vágner sujszter és még kettő. Tényleges katonák voltak 12 évig. Ezek kaptak is culágot (hadipótlékot). A faluban igen tisztelték őket... (A szabadság- harc után) egész nyugodtan hazajöttek, nem büntették meg őket, hanem szinte a tenyerükön hordozták őket. Szívesen harcoltak, mert tudták, hogy a szabadságért harcoltak. ..<6> Voltak itt is bujdosó honvédek, akik nem akartak a németnek szolgálni, nem akartak elmenni katonának... A németeknek aztán mégis szót kellett fogadni, mert mindenhol voltak a kocsmákban spiclik, és aki a német ellen szólt, elvitték, megbotozták, meg elvették a birtokát... Szervezkedni nem mertek volna a német ellen, nagy volt az elnyomás. Kossuth Lajosnak is azért kellett kimenekülnie, mert azt is elemésztették volna, mint a többi magyarokat, a 13 aradi vértanút. Ráfogták a németek, hogy elárulta az országot, mert nem hajoltak a német törvénynek, Ferenc Józsefnek.P) 48-asok voltak és sokáig szolgáltak az osztrák seregben: Péntek Gyura bácsi, Pór bácsi (14. évben jött meg), Németh István 6 évig volt, de nem ismerte meg az anyja. Azért jött haza, mert a lova elesett és eltörte az egyik lábát. Cse- perágában (cseh Prágában) meg Páduában járt. Az öreg Pajor is járt Olaszországban, tud is latinul, érti, amit a pap mond. A Sicsári Gyura bácsi is katona volt, ha összekerült a Sicsári bácsival, mindig olaszul beszéltek: „Gyente signori, kaposi taljáni” szokták mondani, h1) Az öreganyámnak (1882-ben lett volna 100 éves) volt 40 hold robotos földje, a családjával munkálta, 6 fia volt, de a fiai mégis katonák lettek. Három volt a szabadságharcban is. Egyik 12, másik 10, meg megint 10 évet szolgált... Mikor hajtották őket Kiskomáromba, danolták: Erdő, erdő, Komáromi erdő, Abban vagyon szarvas tizenkettő, Az agancsa ágas-bogas, büszke, Én vagyok a császár katonája. Meg ezt is szokták énekelni: Sírhat az az édesanya, Kinek fia lett katona, Elvitte a Bach-huszár, В.........meg az ŰristenS1) 166
