Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
Mesélték, sokszor kenyéren és vízen tömlőében tartották a honvédeket, talán egy se jött vissza, ha énekelték a Kossuth nótát. <18> Akkor volt a katonaságnak is a vesszőzés, 25 bot, 50 bot, azok kapták, akik énekelték a Kossuth nótát. A jó Erzsébet királyné közbenjárására aztán megszűnt a deres. Szerették is igen ... Emléktáblát állítottak neki Kanizsán a Szent- háromságnál, meg a tölgyfákat is az ő tiszteletére ültették el.. .<15) A dédöregapám testvére megszökött Csehországból a katonaságtól. Sok olyan volt, akit ott vason, kenyéren és vízen tartottak. Ök lettek a betyárok. Csak az urakat bántották, a szegényeket nemS30> A 60-as évektől enyhült a politikai helyzet, könnyebb lett a katona és a paraszt élete is. Jól megnyilvánul ez ez adatközlésekben is. A szabadságharc emléke azonban nem halványult... Az egykori honvédeket tisztelet és megbecsülés vette körül. Szájról-szájra járt a hősi idők sok szép emléke, színesedtek a mondókák az illérek betöréséről... A kiegyezést a Kiskomárom környéki parasztok nagy örömmel fogadták. Nagy eseményt jelentett mindnyájuknak, mikor legelőször mehettek szavazni Keszthelyre. Komárváros, Kiskomárom, Galambok, Nagyrada lakosai Kossuth Ferenc pártjára, a 48-as pártra szavaztak. Az ellenfelet pallos-tojással dobálták. De tisztelettel, megbecsüléssel emlegették Deák Ferencet is, a „haza bölcsét”. Általános felfogás volt a nép között, hogy soha nem volt olyan jó világ, talán nem is lesz, mint amilyen a kiegyezés után az 1. világháborúig volt Magyarországon. A közeljövőben szeretném megismételni a 48-as gyűjtést Zalakomár környékén. Vajon ma, a rádió és a televízió korában tudnak-e még valamit mondani a kései utódok az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc helyi eseményeiről a hazáért kardot ragadó honvédeikről, a kaszát kiegyenesítve harcba vonuló jobbágyokról, s az illér támadás viszontagságairól? Jegyzetek ‘Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete. Budapest, 1952. Akadémiai Kiadó. 2 Megjelent Zalaegerszegen, 1906-ban Tahy R. Utóda Könyvnyomdájában. 3 A gyűjtemény legértékesebb zalai vonatkozású darabjait e kötet is közli. 4 A készülő Zala megyei Helytörténeti Lexikon cédula-anyaga szerint Kiskomárom- ban 1834-ben, Galambokon 1842-ben, történt meg a földek úrbéri elkülönítése. Nagy- radán 1828-tól folyamatosan ment végbe az úrbéri elkülönítés. (Lásd Pannonhalmi Rendtörténet VII. A Zalavárí Apátság Története, Bp. 1902. 316—317. lap.) 5 A készülő Helytörténeti Lexikon szerint Kiskomárom, Komárváros és Galambok 1840 körül a pesti Központi Szeminárium, más szóval a Pesti Papnövelde birtokosa volt, Nagyrada pedig a zalavári apátságé. 8 Rendkívül érdekes, hogy a jobbágyvilágról mit tartott említésre méltónak 100 év távlatából a népi emlékezet. E helyütt nincs módunk arra, hogy az adatközlők tévedéseit tételesen korrigáljuk, mégis meg kell említenünk két, a visszaemlékezésekben általánosságban jelentkező, feltűnő tévedést. 1. Jóformán senki sem tud a jobbágyságot sújtó nehéz pénzadókról. 2. Adóként emlegetik a nyilván a szántó167
