Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
síroztak, mert féltek, hogy belenyomják őket a kútba. Nem mertek a regimentből kiválni... Abban az időben volt a temetőben egy igen szép templom, amelyet aztán Mogyoródrul elágyáztak.(?) Akkor akit csak találtak, azt mind legyilkolták s csak az maradt meg, aki el tudott bújni olyan helyre, ahol nem találták meg. Öregapám mesélt erről, aki 1890-ben halt meg 82 éves korában. Mesélte, hogy találtak szép nőket, kifúrták a mellyüket és zsineget fűztek bele és hurcolták őket, amíg kedvük tellett. Azután meg legyilkolták őket A23) Aztán szegény apámtól hallottam, hogy jöttek erre az illérek, de hogy mint meg hogyan, azt már nem tudom, mert igen régi dolog az... Csak azt tudom, hogy midenki elbújt és védekezett. A temetőben volt egy templom, azt akkor, a törökfutáskor(!) elágyúzták. Azt tudom még, hogy az illérékből maradt itt egy ember, Pintér nevezetű. Igen derék ember A22') Akkor 48-ban jártak itt az illérek. Itt is maradt közülük egy Farkas nevezetű illér. Az volt a Pintér édesapja. Takács volt. Nem bántotta itt senki, mert rendes, dolgos ember volt. Érdemes. Németül is jól tudott. Mikor azután jövö- gettek a németek ezért-azért, ő szokott velük beszélni. Mikor kislány voltam, akkor mesélte az apám... A fehérnép különösen félt tőlük és barlangokban, meg gödrökben bújt el. Az illérek úgy akarták őket előcsalni, hogy kiáltozták: „Kati, Juli, gyertek elő, elmentek már az illérek”. De a hangjukról megismerték, hogy nem magyarok, aztán azért nem jöttek elő... Van egy gödör a mezőn. Akkor ásták, mikor jöttek az illérek, mert oda bújtak el. Ágyúval jöttek, aztán elágyúzták a temetőben is a templomot A28) Aztán, hogy kitört a szabadságharc, mindenki igen örült. Mert mindenki igen utálta a németet. Akkor történt, hogy jöttek az illérek. A fehérnép, meg mindenki jól elbújt a barlangokba meg mindenhova, de az illérek elő akarták őket csalni. Azért kiáltozták: „Juli, Kati jertek elő, elmentek az illérek.” Sokan el is hitték, oszt előjöttek. Azokat elfogták, szőrt húztak a mellükbe, aztán úgy pörgették őket. Férfiak közül is, akit el tudtak hajtani, elhajtották. 120 évig lakták ezt a földet(?)..A2/‘> Nálunk lakott egy öregasszony, az igen sokat mesélt az illérekről, háborúról. Azt mesélte, hogy mikor az illérek jöttek, a férfiak, mert nem akarták, hogy elvigyék őket magukkal, elbújtak a hegyekben. Az asszonyok vékában meg kosarakban vitték nekik az ennivalót. Aztán az illérek el akarták tőlük venni, őket meg bántani, de nem igen tudták, mert mindig többen mentek... A magyarokat el is akarták hajtani az országból, mert a német nekik Ígérte, de nem sikerült... Nem is voltak itt sokáig. A szalavári berekben igen elpucolták (megverték) őket. De hát már 200,000 éve is lehet annak. De egy illér itt is maradt. Elvette egy kocsmárosné lányát. Jól is tette, mert a többit a Velenceitóba szorították, oszt agyonlüdözték. De hogy miért, azt Isten tud ja A21") Apáinktól tudjuk, hogy mikor kitört a nagy szabadságharc, más ellenség nem járt erre, mint csak az illérek. De nagyon megakasztották őket, különösen Kanizsa vidékén. Ott a kiskanizsai nép, nevezett sáskák, ott Becsehely környékén elemésztették őket. De itt, a Karosi-utca végén is találtak sok-sok csontot, amely az illérektől származik(?) és abból kitűnik, hogy hatalmas csontozatú 159
