Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
viselőihez — Horváth János kamaráshoz és Csillagh Lajos alispánhoz — írt leveleiben kiemeli a nemzetőrség szerepét, a béke és a rend fenntartásában.42 Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a március 21-i városi közgyűlésen éppen Horváth János kamarás indítványára (más városok példáját követve) ideiglenes polgári őrség felállítását határozta el egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a városi képviselőtestület. Többen még a gyűlés alatt feliratkoztak a nemzetőrök soraiba, s már aznap — elsőként a megyében — háromszáz főre emelkedett a számuk.43 Az április 2-i városi közgyűlésen a nemzetőrség rendeltetésének megfogalmazásakor nem sejtették, hogy a zalai nemzetőrségnek milyen szerepe lesz ezeknek a feladatoknak a megvalósításában: „nemcsak a belcsendre ügyelni, hanem szükség esetén a nemzeti függetlenségnek és szabadságnak megőrzésére is gyámolul szolgáljon”.44 Még április elején — az áprilisi törvények kihirdetése előtt — a megye más városaiban is sor került nemzetőri csapatok megalakítására. Így Alsó- iendván, Kanizsán külön öregekből, s külön a fiatalokból álló szakaszok jöttek létre. Ez utóbbi helyen díszes egyenruhát is csináltatott a város részükre: vöröszsinóros szürke nadrág, fekete-zsinóros, óngombos, búzavirágszín attila, piros sujtásos sötétzöld sapka, ennek rózsájában a NŐ (Nemzeti Őrség) betűk voltak.45 Keszthelyen a „Georgikon” intézet növendékei tanáruk vezetésével alakították meg a „Zala megyei önkéntes csapat”-ot, katonai gyakorlatokat is tartottak. Feladatuk valóban a belcsendre való ügyelés volt: a grófi uradalom közbiztonságának megőrzése. Festetich Tasziló gróf a helybeli földbirtokos anyagilag is támogatta őket. Az áprilisi törvények közül a XXII. törvénycikk intézkedett a nemzetőrségről. Szemere belügyminiszter április 19-én a megyékhez intézett körlevelében kiemeli az alábbiakat: „a nemzetőrök törvényszerű összeírása ezúttal csak a honvédelmi miniszter rendeletére fog megtörténni.” (szemben az eddigi spontán akciókkal) „. .. Ezt megjegyezvén, a népnek meg kell magyarázni, hogy a nemzetőrség csak a községi, megyei, s országon belüli rend fenntartására állíttatik fel, hogy az ország határain túl nem vitetik, feladata lévén nem külső ellenség, de belső rendetlenségnek ellent állani. Meg kell magyarázni, hogy ebben résztvenni mindenki tartozik ... Lehetetlen, hogy efféle magyarázatok fel ne világosítsák a népet, melly a nemzetőrség eszméje ellen lelkében gyanút kezd táplálni”.47 Miért volt erre a körlevélre szükség? Az országon belül másutt is, de különösen Zala megyében több helyen megtagadták a nemzetőri szolgálatot, ellenszegültek. Így a puszta- szentlászlóiak, akik követelésekkel is felléptek: „csak úgy állnak fel őrseregbe, ... ha fele határ nekik méretik.”48 A zalakoppányiak, pusztamagya- ródiak, szentgyörgyvölgyiek ellen rögtönítélő bíróságokat kell felállítani.49 A nemzetőrség kiállítása tehát egyáltalán nem ment simán, ezt bizonyítják Batthyány áprilisi—májusi rendeletéi is, amelyekben sürgeti ugyan az összeírást, de az ellenszegülést látva kiadja április 21-i rendeletét, amely kihangsúlyozza: „a nemzeti őrseregbei összeírást azon helyeken, hol ellene ellenszenv nyilvánul, most egyelőre életbe ne léptesse, s csak oly helyeken eszközölje, hol bátorságosan lehet a népet felfegyverezni”.50 Mivel magyarázható a parasztok, a nép magatartása? Egyrészt a legnagyobb dologidőben vitték el őket egyhónapos nemzetőri szolgálatra, másrészt még nem értették 15
