Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
ban a legelőn, ott is háltak, aztán minden nap sorban, szeriből őrizték őket a jobbágyok. Volt olyan nagyobb gazda, akinek volt 15 állatja is. Az volt a gazdag fókában (falkában), oda a szegényebb emberek marhája nem mehetett közé... Oda, az istállókba nem mentek ki az asszonynépek, a férfiak fejtek. A jószág, amit nem használtak, az csak kint volt a legelőn, az állásban... A nagy ökrök meg, amiket szekérbe fogtak, köllöttek a robotba, azok meg a pajtába... Így volt Kiskomáromban is, ott a fölső faluvégen, úgy Magyaród felé, a Ny-i soron voltak az istállók. Karosban is úgy volt, úgy is mondták, hogy a karosi pajtáknál... Hát odajártak aludni, meg etetni is, meg odajártak a betyárok is... A régi fonóházban a fokla mellett fontak, ott sokat meséltek a régiségrőlA2< 7> Végül megemlítem, hogy a 30 adatközlő közül csupán egy akadt, kinek elődei nemesek voltak, s erre büszke is volt, a kiskomáromi Varga Pál. Ö az egyetlen, aki azt vallotta, hogy 48 előtt jobb világ volt, mint ma... II. A katonafogás A régi öregek a jobbágyvilág talán legkeservesebb, legigazságtalanabb eseményének a katonafogást tartották: Nem is csoda: hisz a szülők alig várták, hogy fiaik legénysorba kerüljenek, és családot alapítva részt vegyenek a jobbágyi föld megművelésében, mert nagy szükség volt minden munkaerőre. -Aztán egy szép nap megjelentek a faluban a verbuválok, s az életerős, fiatal legényeket 10 —12 évre elvitték katonának. Családjuk számára hosszú időre megszűntek létezni, hisz legtöbben írástudatlanok voltak, levelet nem írhattak, s akadt nem egy közöttük, aki egyszer sem volt szabadságon. Az ilyen sokszor harmincéves lett, mire családot alapíthatott. Érthető tehát, hogy a katonafogás, a verbuválás is vissza-visszatérő témája a népi elbeszéléseknek. Itt is meg kell azonban említenem, hogy a jobbágy világ alatti katonafogdosás, valamint a Bach-korszakban az osztrák hadseregbe való erőszakos besorozás közti különbség sokak előtt elmosódott már, sőt volt olyan adatközlőm is, aki verbuválásként említette elődjének az 1848-as honvédségbe való jelentkezését is. A különbséget néha sikerült tisztáznom a kérdezettekkel, más esetben azonban nem. Itt most a katonafogás emlékeit próbálom ismertetni: A lényegét adatközlőim röviden így foglalták össze: Mikor verbuváltak, akkor nagy muzsikaszóval hívogatták a legényeket, meg táncolták a kocsmában a verbunkost, aki meg nézte, csákót csaptak a fejébe, hogy katona vagy. A verbuváláshoz Pestről küldték a katonákat, a huszárokat. Aki nem akart katona lenni, azt is elvitték, mert csak úgy kapkodták a legényeketö7> A katonákat toborozták meg verbuválták. Jött еду-két csinos katona, muzsikáltak, mulattak, aztán еду-két legénynek, aki odatérdelt, fejébe nyomták a csákót és vitték magukkal. Mondták, hogy ilyen-olyan jó sora lesz, meg min- den.l15) 148
