Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
1848 előtt úgy verbuválták a katonát. Jöttek, aztán mulattak és azt, aki elfo'gadta tőlük a bort, azt vitték. Csákót csaptak a fejébe, s az már nem szabadulhatott. Ha aztán nem álltak közibük (közéjük) szépségesen, akkor kötéllel fogták őket. Az édesapám testvére is 16 évig volt katona, s addig nem is jött haza, csak azután.^ Verbuváláskor ezt nótázta a nép; a legények meg, ha meghallották, elbújtak a nádasokba, sömlyékekbe (ingovány), hogy meg ne foghassák őket: Már minálunk verbuválnak kötéllel Megfogják a szegény legényt erővel. A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják A szegénynek, ha csak egy van, elfogjákJ25> Kocsin, lovon jöttek a huszárok verbuválni. Muzsikáltak, trombitáltak, fizették a bort, aztán a legény fejébe csapták a csákót és mondták: katona vagy. „Csapj fel öcsém katonának, jobb dolgod lesz, mint apádnak, nem kell kaszálni, kapálni, csak a lányok után járniS'ö Végigmuzsikáltak az utcán a verbuválok, aztán ki ivott velük, meg evett, azt vitték. Aztán ha nem volt jelentkező, kötéllel fogták őket. A muzsikára oda- sűrítették a fiatalságot, aztán kötéllel bekerítették őket. Hogy aztán nem menekülhettek. Piros csákót nyomtak a fejébeSu> Aki legényeket el tudtak kapni, csákót nyomtak a fejükbe, vérdíjat adtak életükre, egymáshoz kötözték őket, mint a barmot. Ügy vitték Bécsbe... A nagyapámat is odavitték 1840-ben .. . Az meg, a bolond, először örült, hogy bevált, de mikor nyírták a szép karikás haját, völlig érő haja volt, megemlegette nekik a radai rossebet. El is szökött volna, de nem eresztették, mert hogy olyan kemény természetű legény volt, katonának valóJ30> Akik katonának valók voltak, azok a nádasokban bujkáltak, mikor verbuváltak, de csak akkor, ha keresték őket. Ha nem, akkor otthon dolgoztak. Amikor verbuváltak, akkor a verbunkost járták a huszárok. A Tamás bácsinak is fejébe vágták a csákót és elkiáltották: Tamás katona! Utána verbunkost kellett járnia, de Tamás bátya hibás volt és nem tudta a verbunkost járni és ezért levették a fejéről a csákót ,<2> Néhány példát említek arra, miként írták a jobbágyság rovására a 48 utáni katona-sorozást is. Ha katonát akartak fogni, menekültek a legények. A jobbágy, aki a nemes, vagy a papok udvarára be tudott ugrani, azt nem bánthatták. De ha valakit megláttak a huszárok és elkapták és belevágták a sapkát a fejébe, katona is lett mindjárt. 10—12 esztendőt szolgáltak akkoriban. Az anyám első testvére kilenc évig nem volt itthon, Lajbachban, Königgrécben, Velencében szolgált. A pandúrok is akárkit elfoghattak katonának. Hajdú Jánost éjszaka fogták el, de az apja elment utána Komáromba és lefizetett érte 600 váltóforintot és erre azonnal hazaengedték és nem is lett többet katona. Éjjel kopogott be az ablakon és mondta: Édesapám, visznek katonának. Ez 67 előtt volt. Németh János nagybátyját Németh Huszárnak hívták és az is tizenkét évig volt katona. Kulcsár János bátyja volt a szabadságharcban is, meg is volt egy kicsit hibbanva Jó 149
