Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
verébfejadó volt, mint most a gabonaadó. Minden ragadozó madarat le lehetett adni, de leginkább verebet adtak.db A szőlődézsmáról Szalay Ferenc mondta az alábbiakat: A főd itt az esztergomi káptalané volt, de az intézők és a hajdúk dirigáltak ... Mindent tizedöltek. Robotba csak az állatokat kellett etetni. Csúnya világ volt igazán... A szőlő is dézsmába volt. Ha elkezdett érni, nem volt szabad kimenni a szőlőbe. Elzárták a hegykapukat... Szőlőt nem hozhattak haza. Akó- pálcával mérték a hordókat. Minden tizedik akót vitték dézsmába. A nagy pincékbe kellett a dézsmabort hordani a káptalanhoz. Az akópálca még mindig megvan a Cser bácsinál. Most Kiskomáromban lehet Marton József éknél, (fönn laknak Magyar ód felé) nemesek. Ez a pálca vasból volt. Hogy mikor szűnt meg a dézsma, azt nem tudja. Egyszer csak úgy történt, hogy aki kifizette jó, aki nem, úgy is jó. Így simult el a szőlő-dézsma. Vagy 78-ban, vagy 80-ban.№ Két adatközlőtől a robotos-tarisznyával kapcsolatban szereztem jó adatokat: Robotos volt a magyarság. Az öreg ángyunk 1811-ben született, beszélte, hogy akinek 10 hold földje volt az uradalomtól, annak egész hónapon áti 15 napot (az év minden hónapjában) kellett szolgálnia az uradalomnak. Ez volt a félszesszió. Volt egy hátas tarisznyája, amelyiket ma is 15 napos tarisznyának hívnak, mert ebben egy hétre való kosztot vittek a robotba. A tarisznya még az öreganyámé volt. Mert akkor minden a káptalané volt.tb A jobbágy, aki ment robotolni, régen 18 napos tarisznyában vitte az élelmet. A szegélye szépen ki volt subrikálva, (a széle széthúzással díszítve) akkora volt, mint egy aktatáska, de hófehérre mosták. Édesapjának volt még. 1877-ben halt meg, hosszú hajat viselt, benne görbe fésűvel, a kalapszél alatt tekerte össze a fésűvel. Olyan zsíros kalapja volt, hagy mikor a nap nyáron rásütött, csak úgy fényesedéit, mint a tűzoltók csákójajG> Többen is vallották, hogy aki megöregedett, s nem volt, aki eltartsa, az a község szegénye lett. Minden faluban akadt egy szegényház, abban laktak. Néha ketten hárman is. Figyelemre méltó Németh Imréné adatközlése, aki többször is határozottan állította, hogy Komárvároson kétféle bíró volt: A parasztbíró a község ügyét vitte, de a falubíró nagyobb ember volt. A falubíró kommandérozott, annak több hatalma volt, mint most az alispánnak, mert ő maga büntette a bűnöst, kalodával is meg deressel is. A parasztbíró az egy esküdttel szedte a porciót, úgy mint most a jegyző. Volt akkor kanász- bíró is. Három fóka disznó volt a faluban, mindegyikhez egy—egy kanäszßl A pajtáskertes település és a félrideg állattartás emléke: Mesélte a nagyapám, hogy valamikor a jobbágyvilágban kint voltak az istállók Kisgyótán a réten, meg a Malomfalun keletnek. A falutól olyan 500 méterre. Az mind borona volt, és szalmafödeles, zsupos. Akkor még a házak is zsuposak voltak a községben bent. Az ökör, a tinó, a vonyós-féle volt ott, a külső istállóknál, a tehenek meg lovak inkább a háznál. A legények őrizték a jószágot, meg az öregemberek háltak ott kint velük... Nyáron kint voltak állás- 1«* 147
