Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
volt kiállani. Mogyorófavesszővel botoltak. Verekedtek, azért verték meg őket. Rossz volt ám azt kiállni. Bán Kálmán volt a bíró, a kisuraság. A deres egy fenyőpad volt, amire rá kellett hasalni, ottan kapták meg a botot. Egy hónapig sem tudtak utána feküdni. A kalodába a lábukat kötötték bele, annak facsavarja volt. Az öregapámat soha nem botolták meg, de aki nagy bajt tett, 50 botot is kapott. Öregapdm gyerekkorában az apátság volt a bíróság. Az veretett, nem zárták be az embert. A dézsma igen szigorú volt. A kilencedet meg tizedet igen le kellett adni. A szesszió 20 hold föld, 8 legeltető (8 marhát legeltettek) és 3 hold rét. Az 1/2 szesszió ennek fele. De tagosztáskor 1/2 szeksziónál többet nem adtak. A földművelésnél mindig a fele földet szántották, a másik felében meg csak a marhák legeltek. Nagyapám félhelye volt, 10 hold szántó, és mégis sokszor éheztek. Árpa-kenyeret ettek sokszor, még jó volt, ha kukoricát... Nagy szegénység volt... Az asz- szonyok arattak sarlóval... <23> A birtok a káptalané volt. A tisztviselők az ispán, kasznár, meg a tiszttartó voltak. Igen gőgösek voltak, sokat takarítottak maguknak az uradaloméból. A Sándorok meg a kunok voltak a nemes emberek. Szegények voltak, de a nemes nevük megvolt, azért a szegényt lenézték. Ha a nemes jött a szekérrel és nem kerülte ki a szegény ember, még ha tele szekérrel volt is, a nemes végigvágott rajta, vagy deresre huzattá. A hajdúk parancsoltak, azok uradalmi cselédek voltak és igen kegyetlenek voltak. A nemes kiszabta a büntetést és egy olyan fiatalembert állított oda, aki jól tudott bánni a magy aró fapálcával és még 20-at is ráveretett. Vagy 25-öt is talán. Igen sokszor használták a vesszőt. Aki valami csínyt tett, mindjárt megcsapták. A kaloda: Egy asszony tikot (tyúkot) lopott, s mikor vasárnap mentek a misére, (a kalodában) kitették az utcára és beleszorították, a tikot meg melléje és egy napig ült benne. Régen mindenkinek kellett robotolni. Hajtották dolgozni, ökörrel, szekérrel stb. Aratni, sarlóval aratták az urak gabonáját. Behiákban, a Komáromi hegy alatt arattak Ott volt a nagy tó. Volt egy nagyhajú hajdú, aki ’a felügyelője volt a robotosoknak... Sokan nem voltak megelégedve a káptalannal, de nem tehettek ellene semmit. A földosztás előtt volt a fertály, meg az oktály, meg a szesszió. A föld után volt a szolgálat, a robot. Mert minden családból a legerősebbnek robotba kellett mennie. A maguk dolgát nem tehették, oda kellett menni, aratni, kaszálni csépölni, kapálni, ami éppen vót. Muszáj volt. De ha valaki megbetegedett, az nem volt baj, mert csak az erőset hajtották el. A földet nem vették el. Urasági cselédet kimentett az uradalom a katonaságtól, mert volt tekintélye. Sokan azért is mentek cselédnek, hogy ne kelljen katonának lenni. Mindenben kellett dolgozni, csak akkor dolgozhatott otthon, ha nem volt robot. Sokszor kicsírzott a kepe (kereszt) a mezőn, mire a szegény hozzájutott, hogy kicsépölje... A földadó az 145
