Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
tak, de nem akartak dolgozni... A káptalannak kellett felelősséggel tartozni. A mester végezte a hivatalos dolgokat... Csak egy fajta bíró volt. Ha valaki nem tudott írni, olvasni, az rovást készített, mégha bíró is volt. Akkor azok értették a kimetélést, aztán úgy olvasták vissza... A pásztorok is rovást csináltak a jószágról. A gazda megfogadta a szegényt, a gazdagoknak még az állatját is külön őrizték. Volt szegényfalka, meg gazdag-falka. A gazdagé volt a jó legelő, a szegényé meg a nádas. Meg volt mellette birkás-gazda, meg gulyásgazda, meg számadó, aki még a fizetésébe is birkát kapott. Az mind igen meggazdagodott. Igen sok birkája volt az uradalomnak, el is vették a néptől a legelőket. A városiak (komárvárosiak) meg a sömlékekbe jártak a marhával. A jobbágyok földet munkáltak, de nem a sajátjukon, hanem a káptalanén. Szesszióba kapták, aztán robotolni kellett érte, meg dézsmát adni. Ki volt adva, hogy hány napot kell szolgálni a birtokért... Még a szőlőbirtok is a káptalané volt. A dézsmát tizedben szedték, meg kilencedben. Ha valaki saját magának akarta a birtokot, meg kellett váltani. Minden 10. akó bor az uraságé volt... A teljes gazda: az egész helyes, meg a félhelyes a sajátjában lakott. De annak is kellett robotot adúi. Adó nem igen volt, csak tized, meg madárfejet kellett leadni. Igen sok volt a ragadozómadár meg a farkas. A pénzfizetés kevés volt, hanem madárfejet kellett adóba adni. Ragadozókat: kánya, szarka, vércse. A póroknak nem volt puskájuk. Avval nem törődtek (az uraság), hogy hogyan szedték össze a madarat. Tavasszal az erdőben szedték össze a kis fiókákat. De halászni, vadászni nem lehetett. Az urasági cseléd olyan szegény volt, hogy ma nincs is olyan. Dolgozott és abból kapott porciót. A fizetsége mindig módosítva volt. A gabona után, ahány családja volt, kapott sót funttal, egy fertályba (negyed év alatt) 3—4 funtot kapott. A gabonát mérővel meg köböllel mérték. A mérő 48 liter. A köböl az a mérő. Ruhaneműt nem igen kaptak. Amit megspóroltak, abból vettek, errefelé az asszonyok nem szüttek (szőttek). .. Aki nem ment (robotba), azt deresre húzták. Sokan megszöktek, azok lettek a szegénylegények. Szolga volt mindenki. A tiszttartó kiszabta a büntetést és a hajdúkkal végrehajtatta. Még 15-öt is rávertek azok alfelére, akik szájaskodtak. Botoztak. Aki nagyobb bűnt tett, azt a pandúrok kísérték át. A kalodába azt csukták, aki lopott, de az (kaloda) nem csak a papoknál volt, hanem a községnél is. A kaloda a régi községház mögött volt az istállóban. Vasárnap meg szégyent csináltak velük kint az utcán. Kicsúfolták őket ottS7> 48 előtt rossz világ volt. Minden a káptalané volt, nagy volt a szegénység. Nem volt só, csicsóka-krumplit ettünk, a disznó is csak makkon nőtt. Hársfaké- regbül csináltak papucsokat. . . Nem köllött sujszter. (Kukorica) tusakenyeret ettek, hajdina pelyvával,<29> A pannonhalmi apátság volt itt az úr. Minden azé volt. Az volt az ítélőbíró. Itt Szabarban volt a Bán Kálmán. Ö ítélkezett. Elítéltek 2 radai embert, egyiket, egyiket 25 botra. Mikor az egyiket lefektették a deresre, kezdték botolni, elkiáltotta magát: Bisztricei Szűz Mária, segélj meg! A kolléga meg azt kiáltotta neki: Te szamár, ne a bisztricei Szűz Máriát hidd ide, hanem a szabarit, mert mire az ideér, addig agyonvernek. Igen megverték ám, mert 25 botot nehéz 10 Zalai Tükör 145
