Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején

Az ellenzéki kör által Pesten megfogalmazott 12 ponttal való összehasonlításból érdekes, figyelemre méltó következtetések vonhatók le. A kanizsai már nem tartalmaz olyan követeléseket, amelyekkel az országgyűlés Kossuth kezdeményezésére csak a bécsi forradalom után egészítette ki az eredeti felirati javaslatot. Ezeket a bevezetésben már mint kész, elért eredményeket említik. Tehát a kiáltvány összeállítói, megfogalmazói ismerték a pesti 12 pontot, de tájékozottak voltak a pozsonyi—bécsi események lefolyásáról, az országgyűlés munkájának legújabb eredményeiről is. Ez alól csak a papi tized eltörlését követelő pont kivételével, amelyet a pozsonyi diétán csak március 18-án fogadtak el. Ez a hír természetesen 20-ára még nem érkezhetett meg Kanizsára. Ezen kívül a kiáltvány — mint olvashattuk — tartalmazott a pestihez hasonlóan olyan követeléseket is, amelyek az ország- gyűlés határozataiból még ekkor is kimaradtak. Ilyen volt a népképviseleti országgyűlés követelése, az önálló magyar hadsereg megszervezésének igénye. A 9., 10. és 12. pontok pedig sajátos helyi, de egyben országos jelentőségű problémákat takarnak. Rendkívül haladó liberális követelés fogalmazódott meg a 10. pontban a tanítói szabadság óhajtásában és egyben bizonyítéka az eddigi szellemi elnyomásnak, az oktatás—nevelés korlátozásának. Különösen a 9. pont látszik radikálisnak. A papi javak nemzeti javakká változtatásának követelésével. Az egyházi birtokok és vagyonok elleni nyílt támadás messze előremutató követelés, amelynek megvalósulása csak 100 év múlva következhetett be! A 12. pontban megfogalmazott kérésnek pedig 48. júliusában lett foganatja, amikor Kossuth Lajos pénzügyminiszter rendeletileg megszüntette a „lotteria intézetek” működését a megye területén.13

A kiáltvány összeállítói és a város vezetői tehát a megyei birtokos nemesi vezetésnél lényegesen radikálisabb, forradalmibb beállítottságúak, fel- fogásúak voltak. Még aznap március 20-án elküldték a megye összes mezővárosába, valamint a környező megyéknek és az országgyűlésnek. Zalaegerszegen is hamar elterjedt a híre. Végre megmozdult a városi képviselőtestület is. A március 21-én tartott városi közgyűlésen már nemzetőrség létrehozását határozták el és nemzeti jelvény készítésére adtak engedélyt egy helybeli gombkötő mesternek.16 A kanizsai kiáltványt a városi közgyűlés azonban csak április 2-án tűzte napirendre, s egyetlen kis módosítással el is fogadta azt. Módosítást a 3. ponttal kapcsolatban javasoltak: „a törvény előtti egyenlőséget csakis törvényesen bevett felekezetekre terjesszék ki. Ez a két város eltérő társadalmi struktúrájának köVetkezménye, az egerszegi céhes kisiparosok szemben álltak a zsidó kereskedőkkel.17

A kisebb településekben, falvakban a jobbágyság miképpen fogadta a márciusi eseményeket a rendelkezésre álló források alapján nehéz pontosan és részletekbe menően rekonstruálni. Mindenesetre a megyei vezetőség félt attól, hogy míg az új törvényeket pontosan nem rögzítik és ki nem hirdetik, esetleg a jobbágyok mozgolódására sor kerülhet. Csillagh Lajos alispán március 22-én már katonaságot kért Batthyány Lajostól emiatt.18 Ez a félelem a további hetekben, hónapokban is vissza-vissza térő kísérteiként ijesztgette aztán a birtokos nemességet.

Március utolsó napjaiban megérkeztek az országos hatóságoktól az első hivatalos rendeletek, utasítások, amelyek már az átalakulást, polgári fejlőid