Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

amidőn ennek elnyerése után a gonosz cselekedetek megvizsgálásához fogtunk, tisztelendő Bertalan atya, veszprémi püspök úr, látva, hogy mi bírák vagyunk, s hogy a jogtalanságot elkövetők ellen teljes igazságot szolgáltathatunk, Atyusz bánt, aki miközöttünk ült, perbe fogta előttünk, azt a vádat emelve ellene, hogy egyházának bizonyos Wezmech nevű földjét, mely a Dráva és Mura között, a varasdi réven innen fekszik, s amelyet, egyházának alapítója Gizella királyné adományozott annak, törvénytelenül elfoglalta, s ezt az erőszakosan elfoglalt földet hatalmaskodva birtokában tartja, s azt neki többszöri megintés után sem adta vissza. Ezzel szemben Atyusz bán azt felelte, hogy az a föld az ő ősi földje, s azt örök jogon bírja. Meghallgatván mindkét fél előadását, őket bizonyításra utasítottuk, mégpedig olyképen, hogy Atyusz bán a nemzetsége tagjaival bizonyítsa, az a föld az övé, az említett püspök pedig oly módon bizonyítsa, hogy az az egyház tulajdona, amint a legjobban és legsikeresebben tudja. Miután mindkét fél erre kötelezettséget vállalt, határnapot jelöltünk ki számukra, ezen azonban az említett bán sem meg nem jelent, sem tanúkat nem állított, míg a nevezett püspök alkalmas tanúkat állított elénk, komoly és értelmes nemes férfiakat. És amikor ezeket mind gondosan vallatva kihallgattuk, bizonyságot tettek mondván, hogy amint ők maguktól és eleiktől tudhatják, az a föld mindenkor a veszprémi egyházé volt, és Róbert úrnak a volt veszprémi püspöknek elődei is annak mindenkor birtokában voltak. A tanúk nevei pedig ezek: a veszprémi káptalan, a zágrábi káptalan, Búzád bán és atyjafia Mihály, Gárdony, Damasa testvére Márton, István fia Orbán, Balad fia Csekér, Lőrinc fia Illés, Vak Vulcsuk, a Gárdony nemzetségbeli Márk, Lukács cornes fia György, Jakab a zalai vár hadnagya, Csépán, Achilles, Balázs, Csetil, Gergely veszprémi dékán, Barnabás pap, Endre mester veszprémi kanonok, Szinke, Pólai Ádám és ugyanazon egyház sok nemes jobbágya. Mindezeknek tanúságtételeit szorgalmasan meghallgatván és írásba foglalván, mindkét fél részére határnapul Keresztelő Szent János nyolcadát (július 1) jelöltük ki. hogy ekkor végképen elintézzük ezt a pert. Ezen a napon a nevezett püspök megjelent, de Atyusz bán makacsul távol maradt, s csak egy egyszerű küldötte jelent meg, az újabb határnap tudomásulvételére. És mi, habár azon alkalommal ítéletet kellett volna hoznunk, mindazonáltal a püspök jogának nagyobb nyilvánossága végett újabb határnapot tűztünk ki, amelyen az elől mondott