Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

püspök megjelent, de a többször nevezett Atyusz bán nem jelent meg, sem személyesen, sem felelős képviselője által. Mi tehát látva az ő felettébb való makacsságát, s azt, hogy a püspök tanúinak vallomása helyes és jóváhagyandó, a püspököt Apáti Andornak nevű poroszlónk és két társunk, Márton és István által bevezettük a követelt földbirtok birtokába. Amikor ezek a nevezett püspököt a birtokba bevezetni akarták, őket Atyusz bán ebben erőszakkal megakadályozta. így tehát a bán a mi ítéletünket semmibe sem vette, noha ő annak megtartására esküvel kötelezte magát. Mely cselekedetnek teljesebb emlékére s a történtek bizonyságára adtuk a pecsétünkkel megerősített jelen levelünket. Kelt Ketühidán (Kehidán) az úrnak ezerkétszázharminckettedik esztendejében. * Az oklevélen alul hat bevágás látszik, ami arra mutat, hogy eredetileg hat pecsét függött rajta. Ezek elvesztek de állítólag a XVIII. század elején közülük öt függő pecsét még megvolt. Az oklevelet kiadó királyi szolgák (serviensek) közvetlenül a király vezetése és rendelkezése alá tartozó kisebb birtokú katonák voltak, akinek vagyoni és katonai függetlenségét a XIII. század elején a nagybirtokosok erőszakos terjeszkedése fenyegette. Ezek tehát saját védelmükre szervezkedni kezdtek, és e szervezkedésből fejlődött ki a nemesi vármegye. A szervezkedés legrégibb emléke a fenti oklevél. Írása és alakszerűségei még igen primitívek, látszik, hogy ebben nem volt gyakorlatuk. De bizonytalan a peres eljárás rendje, sőt az ítéletet hozó testület szervezete, összetétele is elmosódó. Mindez csak kialakuló félben van. ítéletüket még nem is tudják végrehajtani, de tekintélyük már van, ezt bizonyítja, hogy a nagy hatalmú veszprémi püspök is előttük érvényesíti követelését. 3. Zala megye főispánja jóváhagyja a Kanizsai János által hozott halálos ítéletet Latin. OL. Mohács előtti gyűjtemény. 3342. sz. Kiadva Z. O. I. 377—8. 1. 1339 december 26. Mi Miklós királynői főlovászmester és Zala megyei ispánemlékezetül adjuk, hogy mivel atyánkfia Johannes filius Laurencii filii Emerici de Kanisa (Kanizsai Imre fiának Lőrincnek