Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

püspök megjelent, de a többször nevezett Atyusz bán nem je­lent meg, sem személyesen, sem felelős képviselője által. Mi tehát látva az ő felettébb való makacsságát, s azt, hogy a püspök tanúinak vallomása helyes és jóváhagyandó, a püspö­köt Apáti Andornak nevű poroszlónk és két társunk, Márton és István által bevezettük a követelt földbirtok birtokába. Amikor ezek a nevezett püspököt a birtokba bevezetni akarták, őket Atyusz bán ebben erőszakkal megakadályozta. így tehát a bán a mi ítéletünket semmibe sem vette, noha ő annak megtartására esküvel kötelezte magát. Mely cselekedetnek teljesebb emlékére s a történtek bi­zonyságára adtuk a pecsétünkkel megerősített jelen levelünket. Kelt Ketühidán (Kehidán) az úrnak ezerkétszázharminckette­dik esztendejében. * Az oklevélen alul hat bevágás látszik, ami arra mutat, hogy erede­tileg hat pecsét függött rajta. Ezek elvesztek de állítólag a XVIII. század elején közülük öt függő pecsét még megvolt. Az oklevelet kiadó királyi szolgák (serviensek) közvetlenül a király vezetése és rendelkezése alá tartozó kisebb birtokú katonák voltak, akinek vagyoni és katonai függetlenségét a XIII. század elején a nagybirtokosok erőszakos terjeszkedése fenyegette. Ezek tehát saját védelmükre szervez­kedni kezdtek, és e szervezkedésből fejlődött ki a nemesi vármegye. A szervezkedés legrégibb emléke a fenti oklevél. Írása és alakszerű­ségei még igen primitívek, látszik, hogy ebben nem volt gyakor­latuk. De bizonytalan a peres eljárás rendje, sőt az ítéletet hozó testület szervezete, összetétele is elmosódó. Mindez csak kialakuló félben van. ítéletüket még nem is tudják végrehajtani, de tekintélyük már van, ezt bizonyítja, hogy a nagy hatalmú veszprémi püspök is előttük érvényesíti követelését. 3. Zala megye főispánja jóváhagyja a Kanizsai János által hozott halálos ítéletet Latin. OL. Mohács előtti gyűjtemény. 3342. sz. Kiadva Z. O. I. 377—8. 1. 1339 december 26. Mi Miklós királynői főlovászmester és Zala megyei ispán­emlékezetül adjuk, hogy mivel atyánkfia Johannes filius Lau­rencii filii Emerici de Kanisa (Kanizsai Imre fiának Lőrincnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom