Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

Endre canonici Vesprimienses, Scynke, Adam de Pulach, et multi iobagiones nobiles eiusdem ecclesie. Quorum omnium testimoniis diligenter auditis et in scriptis redactis, assignavimus terminum utrique parti, octavam videlicet Johannis Baptiste, in quo finaliter procedatur in eadem causa; in quo comparente episcopo nominato, Oguz banus non comparuit contumaciter, sed misit nuncium simplicem ad recipiendum terminum iterato. Et nos, quamvis in eodem termino sentenciam tulisse debuissemus, tarnen ad maiorem evidenciám iuris eiusdem episcopi assignavimus iterato terminum, in quo comparente episcopo prefato, sepedictus O(guz) banus non comparuit, nec per se, nec per suum responsalem. Nos itaque videntes tan tarn suam contumaciam et dicta testium eiusdem episcopi esse légitima et approbanda, ipsum episcopum misimus in possessionem petitam per pristaldum nostrum nomine Ondurnuch de Apath, et per duos socios nostros, Martinum videlicet et Stephanum, qui cum eundem episcopum Vellent ponere in possessione, ipsi manu violenta per Oguz banum sunt prohibiti. Et sic idem banus in nullo penitus nostram sentenciam observavit, cum tarnen suo iuramento se observare perobligasset. Ad huius igitur facti memóriám pleniorem et in testimonium rei geste présentes literas dedimus sigilli nostri munimine roboratas. Datum in ponte Ketud, anno domini Mo CCo XXXo secundo. Az oklevél szövege magyarul, Holub József fordításában A királynak a Zalán innen és túl lakozó összes serviensei (szolgái) minden bíráknak és másoknak, kikhez jelen levelünk elérkezend, üdvöt az úrban. Közönségteknek értésére akarjuk juttatni, hogy mivel a mi vidékünkön a rossz indulatú emberek gonoszságuktól vezéreltetve sok rosszat, jogtalanságot, kárt és sérelmes dolgokat cselekedének, s többen a jelentékenyebbek közül méltánytalanul elnyomatának, akik a bírák messzesége és sok más akadály miatt a maguk igazságát semmikép sem kereshették: urunk királyunktól mély alázattal azt kértük, hogy adna nekünk szabadságot, hogy bíráskodhassunk s az elnyomottaknak és végtelen sérelmeket szenvedőknek igazságot szolgáltathassunk mindazok ellen, akiknek részéről méltánytalanságot szenvednek. A király úr pedig kéréseinket kegyesen meghallgatva jóságosan megadta a kért szabadságot, s ahhoz beleegyezését adta;