Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Bevezető

Fehér Mihály esetében (1. sz. irat), a gyilkosságban való bűnrészességgel vádolt Németh Erzsébet és Peti Julianna esetében (51. sz. irat), végül a zárszegéssel vádolt köveskáli közbirtokosok ügyében (93. sz. irat). Ha a Deák részvételével lefolytatott ügyek vádjait vizsgáljuk, azt találjuk, hogy Deáknak leginkább a verekedésekkel, gyilkosságokkal, lopásokkal és káromkodásokkal akadt dolga. Deák elé ez idő alatt a következő esetek kerültek: verekedés (gyakran káromkodással fűszerezve) 32, gyilkosság (részben rablással, lopással együtt) 18, lopás (és részben orgazdaság) 12, (kifejezetten) káromkodás 6, zárszegés 4, rablás 3, hivatali visszaélés 3, erőszakoskodás 3, paráznaság 2, rágalmazás 2, tisztviselő megsértése 2, rendzavarás 2, végül egy-egy orgazdaság, csavargás, bigámia, kegyetlen bánásmód. 57 alkalommal nemesek, 8 esetben nemesek és nem nemesek, végül 23 alkalommal nem nemesek ügyeiben járt el. Voltak persze ezek között szorosan összetartozó, vagy egymással összefüggő ügyek is. Ilyen például a rigácsi nemes Ferenczy László (és társai) esete. Deák ügyészi véleményt adott (9. sz. irat), majd a vádat képviselte két, ebből fakadó perben is (25., 26. sz. iratok). Ilyen Zsiray György szécsiszentlászlói kasznár, és Sebestyén János (valamint társai) esete is, amelyekben két-két alkalommal is kértek Deáktól ügyészi véleményt (31. és 47., 64. és 94. sz. iratok). Összefüggés mutatható ki a Pálfy Anna gulácsi nemesasszony körüli perpatvar (44. sz. - ügyészi vélemény, 58. sz. - a vád képviselete), valamint Körmendy István (a férj) és a gulácsi közbirtokosok kölcsönös vádaskodásai között is (59. és 79. sz. iratok). Deák több alkalommal ügyészi véleményt adott a szentgyörgyvölgyi "nyughatatlan és kötekedő" Gödör Pál körüli perpatvarokról is (10., 33., 37. sz. iratok). Deák 24 ügy kapcsán támasztotta alá érvelését a konkrét törvényekre való hivatkozással. Elsősorban ügyészi tevékenységének korai, 1824/25-ös időszakában, és azokban az esetekben, amikor a vád képviseletét látta el. Később legendássá vált a "Corpus Juris"-ban való jártassága, korai irataiban azonban nála is kimutatható néhány pontatlanság. így pl. kétszer is Mátyás 1464. évi I. decretumának 1. cikkelyére hivatkozott az 1486. évi VI. decretum 51. cikkelye helyett (2. és 4. sz. iratok) és tévesen adta meg a 7. sz. iratban (Horváth Tamás perében) idézett latin nyelvű szövegrész forrását is. Hivatkozásainak túlnyomó többsége persze helytálló. Legtöbbször Werbőczy Hármaskönyve I. részének 15. címére hivatkozott, amely a rablók, tolvajok és gyilkosok büntetéséről rendelkezett (5., 7., 20., 22., 23., 24., 56. sz. iratok). Számos esetben hivatkozott a káromkodásokat büntetni rendelő 1563:42, 1659:42, 1723:110. tc.-ekre is (13., 17., 21., 44., 48., 61. sz. iratok). Két-két alkalommal citálta Mátyás VI. decretumának 51., II. Ulászló 1. decretumának 82. cikkelyét, (2. és 4. sz. iratok), valamint az 1548:49. és 50., (20., 23. sz. iratok), 1625:13. (24., 25. sz. iratok) és az 1723:35. tc.-eket (12., 30. sz. iratok). Hivatkozott négy alkalommal (a 12., 13., 25., 26. sz. iratok esetében) az 1729:35. tc.-re is, de ezzel csupán a megyei törvényszék amúgy is közismert illetékességét hangsúlyozta. Mintegy tíz további törvénycikket idézett (1492-től 1807-ig) egy-egy alkalommal. Ügyészi tevékenységének későbbi éveiben ez csak elvétve fordult elő, mert vagy nem hivatko-