Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

alatti kinyilatkoztatásában, sőt az ott elhúzott szavaival azt is elismeri, hogy ő a vindornyafokiaknak a hídpallók hordásától való felmentést megígérte, s tettét egyedül azzal mentegeti, hogy puszta szóval tett ígéretét nem teljesítvén, a pallóknak hordására a fokiakat is reá hajtotta. De mindemellett már az, hogy a szegény adózókat olyan ígérettel, melynek teljesítése újabb törvénytelen kiszökés lett volna, csalta a magának ingyen teendő munkára; vétek csak azért is, mert ez a hivatal örve alatt elkövetett igazságtalanság, melyért a megkárosodottak panaszolkodni sem mertek, nehogy őket is, mint a csalfaságnak részeseit büntetés érje. Arról is vádoltatik másodszor Salamon Károly úr, hogy egy mestergerendának való fát, melyet a nemes vármegye 10 forinton vett hídpallónak, agilis Andor Mihálynak harmadfél akó borért eladott légyen. De mivel ezt a felhozott tiszti vizsgálatban Andor Mihályon kívül egy tanú sem említi, sőt ennek hit alatt tett vallása is (mely szerint Salamon úr a tanúnak csak azt mondotta, hogy egy ilyen fa, nem pedig hogy ugyanezen fa került a nemes vármegyének tíz forintba) éppen nem bizonyítja a vádbéli cselekedetet, és így ezen mestergerenda a tekintetes keszthelyi uradalom által Salamon úrnak ajándékozott fák egyike is lehetett; ezen vádbéli kitétel bé nem bizonyodván, azáltal a vádlott Salamon úr nem terheltethetik. Továbbá a későbben benyújtott, s a B betűi jelentés mellett hármos NB alatt található feladásban újabb vádok foglaltatnak Salamon Károly esküdt úr ellen; ugyanis először, hogy az a feladó Kregár Antal főhadnagy urat megmocskolta. De mivel ezen egyes személynek megsértése sem a közcscndességet meg nem háborította, sem hivatalbéli kiszökés nem volt, a feladó úr sérelmének a törvények által kiszabott pör útján leendő megorvoslására utasíttathatik. Másodszor, hogy Salamon Károly úr a panaszolkodó úrnak béresét 1817. esztendő július hónapban kocsisa által késsel agyonszúratta. Minthogy azonban ezen cselekedet a feladó úrnak állítása szerint a tekintetes törvényszék előtt is fennforgott; ha csak legkisebb környülállás terhelte is Salamon urat, a tekintetes törvényszék annak megbüntetése eránt a szükséges intézeteket megtenni el nem mulasztotta, felesleges tehát annak újabbi említése. Harmadszor, hogy Salamon úr egy magtalanul elhalálozott atyjafiának özvegy Baloghnénak lepecsételt ládájáról a pecsétet felszaggatván, annak pénzét elvitte légyen. Maga is elismeri ugyan Salamon úr ezen cselekedetet, de a B betűi jelentés szerint eránta oly világosítást ad, hogy ő magát a mag nélkül elholt özvegy Baloghné egyenes örökösének vélvén, annak vagyonát elfoglalta, utóbb azonban az örökösülésre hasonlóul számot tartók által pörbe idéztetett, s ezen pört barátságos megegyezés által el is végezte. És így ezen vád ide nem tartozván, de amúgy is annak érdeme már megszűnvén, az a vádlott Salamon Károly urat éppen nem terheli. Negyedszer, hogy midőn egykor büki nemes Nyúl Antal bizonyos ökrök eltolvajlásában vétkesnek találtatott, Salamon Károly úr annak a tömlőétől leendő megmentését oly feltétel alatt ajánlotta, hogy ezért néki a vétkesnek édesatyja, nemes Nyúl János száz váltó forintokat fizessen. Minthogy tehát nemes Nyúl János ezen pénzzel fiának megmentését eszközölhetni vélte, azt mástól felkérvén, Salamon