Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

szabad vallás és a C alatti tiszti vizsgálat bizonyítása szerint, amely megveretése miatt említett Laidinger Antal pintér másnap meg is halálozott a D alatti orvosi vizsgálat szerint. Minthogy pedig ezt Mátyás király 1. decretumának 51., az Ulászló 1. decretumának 82.3, s több, hazánk törvényei a gyilkosokat hóhérpallosra ítéltetni, az agyonveretettnek pedig díját azok értékéből megfizettetni rendelnék, kéri a felpörös ügyész említett Török Mihály és Decsák István gyilkosokat a mondott törvények érdeméhez képest hóhér pallosára, s a megholt díjának, s tömlöci tartásnak megfizetésére ítéltetni, a felhozott próbairományok meghitelesítését kérvén. A vádat felolvasták a törvényszék elé vezetett vádlottak előtt, akik a vádban foglaltakat tudomásul vették. Ezek után a felperes ügyész újabb gyanúsított befogatását indítványozta. Minekelőtte a vádlott rabszemélyek megítéltethetnének, Horváth János cigánynak, aki a megölettetettel, annak meggyilkoltatása előtt összeveszett, s attól meg is sebesíttetett, béfogattatását azon okból kéri a felperes ügyész, mivel a vádlottak által tett megverettetése után mindjárt meg nem holt, hanem a gabonában elvánszorgott, ott pedig a C alatti tanúnak, Holczer Samunak bizonyítása szerint a gabona igen össze volt tiporva, nagy gyanú fér tehát Horváth Jánoshoz, hogy az, az említett pintérnek bosszúállásból utána eredvén, újra azt megtagolta légyen, annyival is inkább, minthogy D alatti orvosi vizsgálat szerint sokkal több ütések találtattak a meggyilkoltatott testén, mint a vádlottaknak, akár szabad vallásaiból, akár az azok ellen végbenvitt tiszti vizsgálatból kivilágosul. Említett Horváth Jánosnak béfogattatásától várván és a seborvosi vizsgálat meghitelesítését kérvén. 1824. szeptember 9-én a törvényszék közbenszóló ítéletet hozott. Deák javaslatára elrendelte Horváth János elfogását és kivallatását. Ennek végrehajtása után, 1824 szeptemberében folytatta Deák a büntetőpert. 1824. esztendei Szent Márton-i büntetőtörvényszékek alkalmatosságával felvétetett folytatólag bűnpöre nemes Deák Ferencnek, tekintetes nemes Zala vármegyei tiszti alügyésznek, mint felpörösnek Horváth János cigány, mint véres verekedő és gyilkos alpörös ellen. A fölpörös tiszti ügyész törvényes szabadságai mellett a nevezett alpöröst arról vádolja, hogy ő folyó 1824. esztendei június hónak 18. napján a misefai korcsmában Laidinger Antal kapornaki pintérrel öszveveszett, azt erőszakosan megtámadta, s Decsák Istók és Török Mihály ugyan rabszemélyek segedel-mével kegyetlenül megverte, sőt evvel meg nem elégedvén, az úgyis félig Mátyás 1464. évi, I. decretumának csupán 28 cikkelye volt. A gyilkosok büntetéséről Mátyás 1486. évi, VI. decretumának 51. cikkelye rendelkezett. A II. Ulászló 1492. évi I. decretuma 82. cikkelyére való hivatkozás viszont helytálló.