Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

agyontagolt pintérnek utána indulván, azt a gabonák között elérte, s ott ismét halálra vervén, életétől megfosztotta, mint az F alatti kérelemlevél mutatja. Kéri tehát a felpörös ügyész az említett rabszemélyt az 1723. esztendei 11. cikkely szerint, mint gyilkost megbüntetni, várván a C alatti szabad vallás meghitelesítésétől, a megholt díjának és a tömlöci tartásnak megfizetését megítéltetni kérvén. 1824. november 23-án ismertették a vádat a törvényszék elé állított Horváth János cigánnyal, majd Deák megismételte mindhárom vádlott ellen a felmerült vádakat. A fölpörös tiszti ügyész részéről. Az ezen pörben álló rabszemélyek, Török Miska és Decsák Istók A és B betűi szabad vallásaikban magok megvallják, hogy Laidinger Antal kapornaki pintért megtagolták, de bizonyítja ezt a C alatti tanúk vallása is. A két első meghitelesített tanú szemeivel látta, hogy mindenik rabszemély Laidinger Antal pintért kezeikben lévő botjaikkal verték, s mindenik Török Miskát mondja az agyon verettetett főbe dobójának. Minthogy tehát a D alatti orvosi vizsgálat már azon egy sebet is, mely a megölettetett fején találtattatott, általában halálosnak mondja, kérdésén kívül van az, hogy Török vagy Herczeg Mihály Laidinger Antal meggyilkolójának tekintetődhetvén, a vádlevélben kért halálos büntetést megérdemlette. Török Miskának társa Decsák Istók, ezen vérengező tettnek véghezvitelében segítő volt ugyan, de mivel őellene a tanúk vallása be nem bizonyítja azt, hogy ő is halálos ütést ejtett volna a meggyilkoltatott pintéren, ez őtet a kért büntetés alól feloldozhatja, de Decsák Istóknak ártatlanságát, és a büntetéstől való megmenekedést éppen nem eszközölheti, mert csakugyan ez is verte kezében lévő botjával a megölettetettet, és így, ha nem eszközlötte is annak halálát, elősegítette azt. Ha halál nem következett volna, akkor is, mint véres verekedő, büntetést érdemlene, mennyivel méltóbb tehát a jelen való esetben arra, hogy vérengző cselekedetéért keményen lakoljon. Úgyszinte az egész verekedésnek és szerencsétlen kimenetelének fő, és egyedül való oka Horváth János rabszemély, aki a meggyilkoltatottal öszveveszett, és azt hajánál fogva hurcolta mind a három tanú bizonyítása szerint, végre a magát késsel is védelmező szerencsétlennel nem bírhatván, az előbb említett két rabszemélyet hívta segítségül, s azok által azt halálra veretvén, mintegy maga meggyilkolta, ezen gyilkosságának érdemlett büntetését, a hóhér pallosát el nem kerülheti. Kéri tehát a fölpörös tiszti ügyész Horváth János és Török Mihály rabszemélyeket, mint valóságos gyilkosokat a vádlevélben előadott törvény értelméhez képest hóhér pallosára, és a megölettetett díjának megfizetésére, Decsák Istókot pedig, mint kegyetlen és véres verekedőt példás testi büntetésre, mind a hármat a tömlöci tartásnak megtérítésére ítéltetni. ítélet alá bocsájtván. S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1824. Fasc. 26. No. 66. (perjegyzőkönyv)