Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

tészen. Ugyanis Tóth János csikós a pörnek irományai szerint mind az ott kóborló, mind a Szlavóniába általszökött gonosztévőkkel öszveköttetésben lévén, a legsúlyosabb vétkek tetemes gyanújával terhelve, bővebb vizsgálat végett nemes Verőce vármegyének általküldetett; a bojtárok közül pedig némelyek vétkeikért már büntetést kaptak, mások mint rablók és gyilkosok rettegve várják az ezen pörben hozandó végső ítéletet. Ezen vétkek barlangjában tehát Babits Józsefnek meg nem romlani majdnem lehetetlen volt. A példa és a társaság oly hatalmas eszközei jónak és rossznak, hogy még a míveltebb ember sem tagadhatja meg ezeknek hatalmát, s a legerősebb lelkű is beszívja vétkes szokásait azoknak, kikkel ifjúságától fogva kirekesztőleg társolkodott, de azonkívül is, gyűlöli a bűnt gyakorló gonosz ember jobblelkű embertársát, és maga körül nemigen szenvedi meg azt, rész szerint, mert elárulástól fél, társa előtt pedig titkolózni felette terhes, és némelykor lehetetlen is, de rész szerint azért, mert annak jámbor életében, derült és egyenes tekéntetében mindenkori szemrehányást olvas vétkeiért, üldözi tehát és gúnyolja azt mindaddig, míg vagy el nem válnak egymástól, vagy a jó is elcsábíttatik. Ezek szerint nem bocsátandó-e, hogy Babits József, kinek szívében az isteni és polgári törvények, a jónak és igaznak magvai nevelés által nemigen mélyen valának beplántálva; jó nem maradott egy oly társaságban, hol csak a véteknek örömei ismertettek, hol a jámbor élet kigúnyoltatott, az erkölcsös ember üldöztetett, és csupán a hasonlóul elvetemedett vétkes volt többi társainak barátságára érdemes. Itt csalta el Fehér Józsi, Tóth János csikósnak bojtárja, és érdemes tanítványa Babits Józsefet magával az aligvári majorba227

? hol legalább ez utolsónak a pör irományai szerint is semmi vétkes szándéka nem volt, de midőn a majorbeli cselédek által megtámodtattak, társának biztatásából, sőt egyenes parancsolatából a néki nyújtott pisztollyal mind magát, mind társát védelmezni kötelességének tartotta, mert még a legvadabb rablócsoportnak is vágynak bizonyos és különös szokásbéli törvényei, melyek szerint öregebb társának nem engedelmeskedni, valamelyiket föladni, vagy elhagyni és a veszedelemben nem védelmezni legalacsonyabb véteknek tartatik; a becsehelyi pásztorok csoportja pedig ezen törvények szentségét Babits Józsefnek is hihető hathatósan lelkére kötötte. Büntetés követte ezen első hibát, mely büntetésnek súlyát az effélékhez nem szokott Babits Józsi fölötte terhesnek érezvén, hogy attól menekedhessen, módokat keresett, és talált is az elszökésre. De éppen ezen szökése által lett ő kizárva a polgári társaságnak békés köréből, mert az elillanásáért még terhesebb büntetés várakozott reája, melynek félelme miatt nyilván megjelenni sehol sem mervén, bujkálva csavarogni volt kénytelen. Csavargása közben Stróbl Józsi kanászbojtárhoz vetődött, s ott Kovács Ferkó csavargóval is szerencsétlenségére megismerkedett. Kenyere már ekkor elfogyott, ruhája nem volt, szolgálatba lépni nem bátorkodott, pénz nélkül nem élhetett; csoda e tehát, hogy egyrészről élte fönntartásának természeti ösztönétől szorongattatván, másrészről Az "Aligvári major" Alsószemenye közelében feküdt.