Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

prédát ígérő gonosz indulatú társainak álnok csábításai által elragadtatott, s azoknak vérengező példájára Selyem Bódi kirablásában és meggyilkolásában részes lett. Vétke után bűntársát, Stróbl Józsit már el nem hagyhatta, mert a fölfödözéstől rettegve máshol élelmet és rejtekhelyet mégcsak keresni sem mert, midőn pedig Stróbl Józsi a Sági pusztán kanászgazda lett, Babits József is követte őtet, és hogy élhessen távol hazájától, mint első vétkének helyétől, nevét is az eltitkolhatás végett változtatva, csábító álnok barátjának szolgálatába lépni kénytelen volt. Hogy ezen szolgálatában Babits Józsi az erkölcs útjára vissza nem tért, hanem inkább a vétkek örvényében mélyebbre süllyedett ismét, természetes következése vala helyheztetésének. Gazdája, Stróbl Józsi és bojtártársa, Kovács Ferkó mindketten tudói, sőt részesei voltak előbbi bűnének, ezek pedig a megtérni akarót nemcsak kigúnyolták, hanem vétköknek elárulásától félvén, talán életétől is megfosztották volna, nem mert tehát azokkal egyet nem érteni, mert egyrészről véres bosszújuktól, másrészről az őtet is üldöző büntető igazságnak ostorától méltán írtózott. Azok, kik gazdájához jártak, s ezáltal ővele is társalkodtak, mint példának okáért Fülöp Jakab, Kertész Józsi, Nagy Jancsi, Takács Miska, és több mások, mind cégéres gonosztévők lévén, hívogató biztatásaikkal őtet is a rosszra ingerlettek, de talán tulajdon lelkiismerete is volt egyik oka későbbi vétkeinek, mert a nyáj mellett henyén heverésző pásztornak lehetetlen volt élte lefolyt részére is némelykor vizsgálódva vissza nem tekinteni, és ha ezt cselekedte, föl köllött ébredni mardozó lelkiismeretének, melyet, hogy ismét elnémítson, bort, és zajos társaságot keresett, de mivel ezt pénz nélkül el nem érhette, pénze pedig csekély béréből csak csekély lehetett, társainak példájára és ingerlésére ismét rabolni indult. így lett Babits Józsi részestárs mindazon vétkekben, melyek hosszú sorát szabad vallásában maga is elismeri, de mindenhol régi megrögzött bűnösök, mint Toldi Józsi, Kovács Ferkó, Király Jancsi és Radies József voltak társai, kik addig csábították, tüzelték, míg heves indulata őtet is elragadta. Igaz ugyan, hogy némely rablásoknál magát Babitsot mondják vezetőnek a tanúk, ez azonban csak minden korlátokon keresztülrontó hevesebb indulatjának, és vakmerő bátorságának, nem pedig gonoszabb szívének bizonysága, mert éppen a csábítók, kik mást vétekre ingerelnek, magok jobbára félénkek és a veszedelem helyén hátra állanak. Azon vétkeken kívül, melyeket Babits József maga is megvallott, a Somogyban elkövetett rablással és gyilkolással is terheli őtet fölpörös tiszti ügyész úrnak vádja, de próbái nem tökéletesek, mert a rabtársoknak vallása, kik ezen rablást elismervén, a véle öszvekötött gyilkosságot Babits Józsira hárítani azért akarják, hogy az ezt követő terhesebb büntetés súlyátul megmenekedhessenek, hitelt nem érdemel, a kirablott kárvallottnak úgyis, mint egyes tanúnak bizonyítása ily terhes esetben elegendő próbául nem szolgálhat, Király Jancsi pedig a 39. szám alatt tett azon vallását, hogy Babits Józsi a sümegi rablás alkalmával már három embernek meggyilkolásával dicsekedett, a hitelesítéskor egyenesen visszavonta. Figyelmet érdemel végre még azon környülállás is, hogy Babits József ezen vádnak minden tétovázás nélkül állandóul ellenemond, pedig midőn a három gyilkosságot, és több rablásokat erőltetés