Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

szenvedett tömlöci sanyarúságot méltóképpen fontolóra vétetni kérvén, ezen pört ítélet alá bocsátja. Babits József rablógyilkos védelme Babits József rabszemélynek védelmét nemes Deák Ferenc tiszti ügyész következőleg adja elő. Polgári társaságunk fő célja a közbátorság, s ennek fönntartása legszentebb kötelesség. Hazánk törvényei kemény büntetést szabnak mindazokra, kik a közbátorságot megzavarják, s a rablónak és gyilkosnak fejére nálunk is halált mond a törvény szava. A törvény azonban nem különböztet, csak általános rendszabásokat tesz, büntetést határoz a vétkes ellen, de azon mellékes környülállásokra, azon ezer meg ezer tekintetekre, melyek a bűnöst oly igen mentik vagy terhelik, egyesleg ki nem ereszkedhetvén, azoknak megfontolását a bírónak bölcsességére, s emberszerető szívére bízza. Nálunk a bíró nem vak eszköze a törvény szavainak, hanem érezve és gondolkodva, ítélő teljesítője azoknak, és valóban a törvény rendelését minden különbség nélkül minden esetnél vakon eszközlésbe venni, gyakran nem is volna egészen igazságos, mert azon jobb nevelésű kimívelt ember, ki embertársát orozva meggyilkolja, csakugyan méltóbb a halálra, mint a barmok között minden oktatás nélkül durván fölnőtt vad indulatú pásztorlegény, ki korosabb társai által elcsábítva rablásnak indul, és rablás közben a maga vagyonát ellentállással védelmező utast agyonsújtja. Mindezeket nem oktatva, csak emlékeztetve bátorkodik itten előadni a védelmező tiszti ügyész, és kéri e pörnek bíráit, kövessék figyelmökkel ezen sorokat, melyekben Babits Józsefnek élte folyta röviden elmondatik, de ne úgy, mint a törvénynek komoly és irgalmat nem ismerő végrehajtói, hanem úgy, mint érezni és szánokodni tudó emberek vegyék fontolóra azokat. A szerencsétlen Babits József Petesházán, szegény sorsban született. Szüléinek nem vala módjok, hogy őtet oskolába küldjék, helyben pedig sem templom, sem isteni szolgálat, sem pap vagy mester nincs, ki a gyermeket a keresztény hitvallásnak és az erkölcsiségnek elsőbb ágozataira oktatta volna. Ily elhagyattatás mellett szilajon fölnevelkedve, ifjúságának serdülő korában, midőn még minden jó és rossz behatásnak tárva van szív és elme, midőn az érett megfontolást még a legjobbnál is oly gyakran elnémítják az indulatok, hogy kenyerét keresse, Becsehelyen, mint gulyásbojtár szolgálatba állott. És éppen ez vala szerencsétlenségeinek legelső kútfeje, mert Becsehely a közvélekedés szerint is mindenkor kiirthatatlan fészke és tanyája volt a magokat rejtegető csavargóknak. Tóth János, az ottani csikós nyújtott az ilyeseknek menedékhelyet, s ezáltal oly tekéntetet szerzett magának a tőle rettegő, s ezért barátságát kereső vidékbéli pásztorok előtt, hogy méltán azok fejének mondathatik. A pásztor pásztorral barátkozik inkább mint földmívelővel, mert életmódjuknak és foglalatosságaiknak egyformasága őket egymáshoz húzza, így ismerkedett meg a pásztorkodni kezdő Babits József is gyönge korában becsehelyi pásztortársaival, kiknek élte folytáról már maga ezen pör is elegendő bizonyságot