Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

beriségből eredett közbevetése mentette meg a vad indulatú Babitsnak vérengező dühösségétől. Halász Gyurinak bűnét enyhíti még azon környülállás is, hogy ő igaz törödelmes bánattal magába szállva, személyét a törvényes hatalomnak megfogattatása előtt önként általadta, amint ez 88. szám alatti szabad vallásából látható. Ami továbbá fölpörös tiszti ügyész úrnak Radies József ellen felhozott azon vádját illeti, hogy az gazdájának, Madár Pál merenyei birkásnak pénzét ellopta volna, az bebizonyítva éppen nincs, mert a 71. szám alatt bépörösített iromány csak gyanút gerjeszt; de bírói megmarasztásra elegendő próbául nem szolgálhat. Szekeres vagy Bolha Miska szinte nem tagadja a gerezdéi rabláson volt jelenlétét, de a mondottak szerint ez is, valamint nevezett társai tökéletesen ártatlan az említett gyilkosságban. Bogár Gyurit, Pergel Miskát és Kis Miklóst a lendvahídvégi rablás, melyen szabad vallásaik szerint ők is jelen voltak, terheli leginkább. Itt azonban megrögzött gonoszságú kitanult társaik, Babits és Toldi őket csak őröknek rendelvén, sem a rablásban egyenes részt nem vehettek, sem a Babits által öszvevagdalt Schweitzerosnak megölésében nem vétkesek. A 19 esztendős Pergel Miskának figyelmet érdemlő fiatalságán kívül még az is mentségére szolgál, hogy őtet gazdája, Tóth János parancsolta el Babitscsal útmutatás végett, és hogy 23. szám alatti szabad vallásának elhúzott sorai szerint még a rablás előtt haza kívánt térni, de Babits József szentjét, Istenét káromolván agyonlövéssel fenyegette, ezen környülállásnak valóságát pedig Babits József a meghitelesítéskor hallgatása, s ellent nem mondása által maga is elismerte. Végre Bogár Gyuri büntetésének kiszabásánál tekintetet érdemelnek azon kínos szenvedései, melyeket néki a megfogattatásakor kapott és sok ideig halálosaknak vélt lövések okoztak, mert ezek által vétkei díjának egy részét már kiszenvedte. Tasler Józsit a vádbéli lótolvajlásra Toldi Józsi csábította el, mert midőn ez reáparancsolt, hogy őtet elkísérje, a 19 esztendős tapasztalatlan gyenge legény a sokkal nagyobb erejű és kegyetlenségéről ismeretes csavargónak ellentmondani nem bátorkodott. Nem ő vezette pedig Toldi Józsit gazdájához, Farkas Péterhez, mint fölpörös tiszti ügyész úr állítja, mert a 13. szám alatti szabad vallás szerint az Toldival már előbb jó ismeretségben volt. Végre Hegedűs vagy Kupó Györgyöt csak az orgazdaság vétke terheli, melyet nagy részben maga is elismert. De megfontolásra méltó azon mentségül szolgáló környülállás, hogy ő szőlejének munkálásában sok időt a városon kívül töltvén, ott Fülöp Jakab, Babits Józsi, Király Jancsi és más elvetemedett csavargók megkeresték, s erőltetve kényszerítették arra, hogy pénzeiket felváltsa, s rablott portékáikat elrejtse vagy eladja. Ilyen helyheztetésben pedig talán kívánni sem lehetett tőle, hogy azok rendelését ne teljesítse, vagy őket éppen elárulja, mert oly vad indulatú, s elszánt vakmerőségű gonosztévőkkel volt dolga, kik a legkisebb sértést, sőt parancsolataiknak puszta elmellőzcsét is könnyen a legkegyetlenebb halállal bosszulták volna meg. Ezek azok, melyeket az elszámlált rabszemélyek mentségére felhozni tudott a védelmező tiszti ügyész, de még ezeken kívül általában valamennyire nézve, vétkeiknek önkényes megvallását, s az eddig