Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

Sümeg-Tapolca országúton kirabolt fuvarosok közül az egyiket agyonlőtték, végül 1829. augusztus 1-én a lendvahídvégi Schweitzeros zsidót verték fejszéjükkel halálra (miközben a házát kirabolták). A fentieken túl számos további rablás írható a szám­lájukra, csak a bizonyított kár meghaladta a 8000 forintot. A rablóbanda vezetője, Babits még 1829. augusztus 10-i elfogatása alkalmával is tüzpárbajt vívott az őt üldöző pandúrokkal. Feltételezhető, hogy a törvényszék elnöke a feladat nehézségére (az ügy bonyolult­ságára) való tekintettel bízta meg éppen Deákot a vádlottak védelmével. Deák, mint a hivatalból kirendelt védő 1830. május 10. után jegyezte be sajátkezüleg a per jegy­zőkönyvébe Király Jancsi és társai védelmét, majd közvetlenül ezután olvashatjuk a Babits József védelméről szóló, ismert, ám nem Deák kézírásától származó bejegyzést. Miután az elkövetett bűnök rendkívüli súlyosságával Deák is tisztában lehetett, a védő szerepében azokat maga sem kisebbíthette, csupán magyarázta és elemezte az elkövetők indítékait, kiváltképp azt a társadalmi közeget, amely Babitsot körülvette, és a bűnre ösztönözte. Király Jancsi, nemes Kovács Ferkó, Radies Józsi, Bogár Gyuri, Halász Gyuri, Szekeres vagy Bolha Miska, Pergel Miska, Kis Miklós, Tasler Józsi és Hegedűs vagy Kupó György rabszemélyek részéről e következendő védelem adatik elő. Király Jancsi rabszemély 39. szám alatti szabad vallásában maga önként megis­merte azt, hogy a nagyvázsonyi vadásznak feldúlásán, a sümegi erdőben utazó hencek226 megfosztásán és a gyilkossággal végződött hídvégi rabláson Babits Józsi társával ő is jelen volt, de sem a sümegi erdőn, sem a Hídvégen elkövetett gyil­kosságban egyenesen részt nem vett. Ugyanis a sümegi erdőn történt gyilkosság eránt maga Babits József is azt vallja, hogy harmadik rablótársok, Toldi Józsi lőtte agyon a hencet, és ezen vérengezésért Király Jancsi keményen meg is dorgálta azt, de a megöltnek bizonyságul felállított társai is nem Király Jancsit mondják gyilkosnak, sőt maga tiszti ügyész úr sem vádolja őtet ezen vérontásról, annak Toldi által lett elkövetését egyenesen megismervén. Ami pedig a hídvégi dúlást illeti, ennek alkalmával Király Jancsi a cselédszobának ajtajánál őrt állott, s azért a maga szobájából kirohanó házigazdát meg sem gyilkolhatta. Azt vallják ugyan a magok sorsán könnyíteni akaró bűntársok, hogy Király Jancsi ragadta meg a szobából kilépő szerencsétlent, és ütésekkel is illette azt, de a gyilkosság vádja bővebb és világosabb bizonyításokat kíván, mint amilyent a magok bűnét mentegető vétkeseknek részrehajló vallása nyújthatna. Azt azonban magok ezen bűntársok is megvallják, hogy a meggyilkolt Schweitzerost legelsőben Babits Józsi verte le több csapásokkal, melyek alatt az öszverogyván, többé már szólani sem tudott; így tehát egyenesen és egyedül Babits Józsi volt annak meggyilkolója. Megismeri továbbá maga Király Jancsi a zsidi tömlőéből lett elszökését is, de hogy az ekkor reágyanított lótolvajlás ellene bebizonyíttatott volna, azt fölpörös tiszti ügyész úr e pörben meg 11 hencek (hiencek) - a Sopron és Vas megyei német őslakosok 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom