Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

nak napján dorgálta, éspedig ok nélkül dorgálta inasát, hogy asszonyát nem böcsüli, és éppen akkor mutatott oly részvétet felesége megböcsültetése eránt, milyent e durva kegyetlenkedőben soha sem tapasztaltak ösmerősei. Vagy ha vakmerően véletlen esetnek neveznénk is ezt, miből lesz magyarázható az, hogy a felesége halálának hírére hazasiető férj még az idegent is borzadással érdeklő gyilkosságról még szóval sem emlékezve, tettetett jajgatással olyan kirablásáról panaszolkodik, mely a tanúknak bizonyos tudománya és hiteles bizonyítása szerint rajta soha meg nem történt. Hozzájárul még ezekhez Szabó István kasznárnak :/: alatti bizonyságlevele, mely szerint Török Péternek annyi pénze, amennyinek elrablását emlegette, nem is lehetett, mert a malomról járandó árendát se tudta egészen kifizetni; figyelmet érdemelnek azon össze nem függő, sőt egymással ellenkező feleletek, melyeket nemes Török Péter ezen :/: alatti bizonyítás szerint pénzének mennyisége és mi módon lett szerzése eránt elejbe rakott kérdésekre adott, de nem csekély fontosságú azon kinyilatkoztatása is, melyet a bizonyító kasznár előtt tett, hogy tudniillik felesége meggyilkolásának nem annyira maga, mint más az oka, mert ezáltal megvallja, s mintegy elismeri azt, hogy legalább egyrészben ő maga is oka és részese volt ezen gyilkosságnak. Említést érdemel végre az is, hogy nemes Török Péter ugyanazon bizonyítás szerint feleségének agyonlövettetése után nemsokára elszökött, de csakhamar megfogattatott. Hogy ezen vérengező gyilkosságnak nemes Török György volt vétkes teljesítője, több fontos, és figyelmet érdemlő próbák bizonyítják. A 9. tanúnak bizonyítása szerint Török György már előbb is haragudott meggyilkolt ángyára, és fél nap is el volt vele egy házban anélkül, hogy szólott volna hozzá, az 5. és 6. tanúk azt vallják, hogy a gyilkosságnak napján nemes Török György marháit délután megetetvén s itatván, elment onnan házul, és amint az 5. tanú bizonyítja, szűrét magára vévén puskáját is elvitte, s anélkül, hogy kérdeztetett volna, e tanúnak azt mondotta, puskámat is elviszem, mert a múltkor is odahaza a bátyámnál nemes Soós István az ablakon hallgatódzott, ha ma is odajönne hallgatódzni, tüstént agyonlőném. Eszerint tehát bátyjához indult volna nemes Török György, de tudta vagy legalább tudhatta, hogy bátyja otthon nincs, ángyával pedig haragba volt. Elmenetelekor azt mondotta az 3. tanúnak, hogy addig le ne feküdjenek, míg ő haza nem tér, a 2. tanú látta fölfegyverkezve puskával napnyugta tájban Szécsiszentlászló felé menni, s éppen napnyugot után hallották a 9. és 12. tanúk a puskapattanást, sőt a 9. tanú látott is egy szűrös embert a malom felé elsietni. Vacsora után későn estve tért haza nemes Török György, amint a 3. és 6. tanú vallása bizonyítja, éppen akkor tehát, midőn e gyilkosság történt, otthon nem volt, hanem a 2, tanúnak vallása szerint puskával fegyverkezve járkált Szentlászló felé, ahol Török Péternek felesége orozva, éspedig ugyan puska által végeztetett ki. Midőn hazament nemes Török György, a 6. tanúnak azt hazudta, hogy az istállóban feküdött, holott ezen tanú önnön vallása szerint azon idő alatt az istállóban megfordulván, Török Györgyöt ott nem látta. A 3. tanúnak, aki hollétéről tudakozódott, minden célzás nélkül tett puszta kérdésére erős esküvéssel erősítette, hogy a menykő őtet tüstént üsse meg, ha nem Szabó Gergelynétől jő.