56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Feiszt György: Forradalom és megtorlás Vas megyében a községi Nemzeti Bizottságok működésének tükrében

Feiszt György Forradalom és megtorlás Vas megyében a községi Nemzeti Bizottságok működésének tükrében A vidéki városokat október 25-én kerítette hatalmába a forradalom. Fiatal értelmiségiek, diákok, újságírók és természetesen munkások, nem egy közülük pártkönywel a zsebében a budapesti események hatására álltak a kialakult helyi mozgalom élére. Először a megyeszékhelyeken, majd a nagyobb városokban, végül a falvakban került sor tüntetésekre, felvonulásokra. Egy jellemző Vas megyei adat: Október 28-án délelőtt 10 órakor Pácsony, Alsóújlak, Nagymákfa és még több községből diákok, munkások, parasztok kb. 150-200 főnyi csoportja érkezett Vasvárra. A kultúrház udvarán gyülekeztek, ahol előzőleg vasváriak csoportosultak és az eseményeket tárgyalták. Puskás Sándor tanító a kultúrház lépcsőjéről ismertette a legújabb információkat, a megyei nemzeti bizottság megalakulását és felhívta a vasváriakat, hogy a megalakítandó 32 tagú helyi nemzeti bizottság jelölésére adjanak javaslatokat. Az utcánkénti jelölteket a népgyűlés a Vasvári Nemzeti Bizottság tagjaivá választotta. Ezt követően az elnöknek megválasztott Puskás Sándor beszélt. Kijelentette, olyan kormányt támogatnak, amely a szovjet katonaságnak az országból való eltávolítását követeli, az ÁVO-t feloszlatja, a beszolgáltatást eltörli, szabad választásokat készít elő, biztosítja legteljesebb egyéni szabadságot, a vallásszabadságot, szabaddá teszi az ipart és a kereskedelmet, valamint a mezőgazdaságot. Az előterjesztést a gyűlés hatalmas éljenzéssel fogadta. Sztálin, Lenin, Rákosi gipszszobrait a gyűlés szeme láttára, "ezek voltak a nép legnagyobb ellenségei" felkiáltással a lépcsőhöz vagdosták és darabokra zúzták. Ezután a tömeg rendezett sorokban a főtérre vonult, a hősi emlékműre nemzeti és gyász szalagot kötöttek. A Himnusz eléneklése után Horváth István orvosgyakornok elszavalta a Nemzeti dalt, melynek ismétlő sorait a nép hangosan együtt mondta a szavalóval. A nemzeti bizottság elnöke: mint a nép követeléseit, megismételte a kultúrház udvarán elmondottakat, kiegészítve azzal, hogy most mindennél fontosabb a béke, amelynek védelme minden igaz magyar szent kötelessége, mert máris túlontúl sok vér folyt. Itt ne folyjon vér, mert Vasvár és a járás népe mindig méltó volt önmagához, megőrizte a nyugodtságát, nem ragadtatta magát olyan cselekedetekre soha,