William Penn, 1964 (47. évfolyam, 5-21. szám)

1964-10-07 / 19. szám

6-IK OLDAL

1964 október 7.

William Penn

LINCOLN ÉS A MAGYAROK

Irta: VASVÁRY ÖDÖN

(Folytatás)

“Mindig az volt a meggyőződésem, hogy a szabadság és rabszolgaság ügyét csakis a fegyver döntheti el. A véres, de elkei’ülhetetlen megoldás ideje elérkezett. Csak kérni tudom Istent, hogy a rabszolgaság átka és szennyfoltja örökre eltávolittassék az Ön hazájától és hogy a demokratikus elv ne találtassák hiányosnak abban a próbában, amelynek most alá van vetve.”

Pár évvel ezelőtt Kossuthnak 35 darab angol nyelvű levelét árverésen adták el Angliában. Kossuth e leveleket egy W. G. Langdon nevű közéleti férfiúhoz irta az amerikai polgárháború ideje alatt. A levelekről, amelyek ma< gántulajdonban voltak és maradtak, mindössze annyit tudunk, hogy Kossuth az amerikai polgárháborút és Lincoln elnököt is tárgyalja bennök s igy fel tehető, hogy ezek a levelek, ha valamikor nyilvánosságra kerülnek, bőséges adatot szolgáltatnak arra, hogy Kossuth hogyan vélekedett az amerikai testvérharcról és az ország vértanúvá lett elnökéről.

Még egy kérdés van Lincoln és Kossuth kapcsolatait illetőleg, amelyre a kutatás valószínűleg világot fog vetni a jövőben. Ez a kérdés az, hogy mii(t| köszönhet Lincoln, a szónok, Kossuthnak, a szónoknak a gettysburgi beszéd! megszövegezésében? Ennek a méltán világhírű rövid beszédnek, amelynek épen e sorok Írásakor van száz esztendős évfordulója (1863 Nov. 19), befejező mondata igy hangzik:

“That government of the people, by the people, for the people shall not perish from the earth.” Vagyis: a néptől származó, a nép által dolgozó éá a nép javát munkáló kormányzat nem fog eltűnni az emberiség életéből. !

Ma már nem igen férhet kétség hozzá, hogy ez a mondat nem eredeti gondolata Lincolnnak, hanem inkább idézet, vagy valami régebbi, ismert mondásnak megismétlése. Bennünket magyarokat ez a mondat azért érdekel különösebben, mert Kossuth Lajos ugyanezt a gondolatot majdnem ugyanazon szavakkal már 1852 február 6-án elmondotta az ohioi állami törvényhozás előtt Columbusban. (Azon a bronz emléktáblán, amelyet a columbusi magyarság Kossuth ottani látogatásának emlékére a városháza előcsarnokában elhelyezett Kossuth szavai vannak megörökítve.)

Kossuth mondata igy hangzik:

“The spirit of our age is democracy. All for the people and all by the/ people. Nothing about the people without the people: that is democracy.” A két részlet jelentése ugyanaz. (Kossuth eredeti kézirata törlésekkel és javításokkal ellátva, a columbusi állami levéltárban van.)

Vájjon Kossuthot idézte — e Lincoln, vagy valaki mást?

Kossuth angolnyelvü beszédeinek szemelvényes kiadása 1854-ben jelent meg, kilenc évvel a gettysburgi beszéd előtt. A columbusi beszéd, a fenti) idézettel, benne van. Lincoln, aki mint szónok ember, bizonyára tanulmányozta kora legkiválóbb szónokának, Kossuthnak beszédeit is, ezzel a mondattal ott is találkozhatott. Hasonló kijelentést azonban más szónokok is tettek, például Theodore Parker, az ország egyik legnevesebb protestáns papja, aki egy rabszolga ellenes beszédében 1858 julius 4-én, tehát több mint öt évvel a ~ gettysblirgi-beszed' előtt, Bostonban mondta a következőket: “Democracy is direct self-government, over all the people, for all the people, by all the people.” Lincoln Könnyvei között voltak Parker kötetek is és ezek egyikében ennek a beszédnek idézett szavait Lincoln aláhúzta.

Parker egyébként ezeket a szavakat már azelőtt is elmondta egy párszor, Egyszer 1854-ben, vagyis Kossuth után és kétszer 1850-ben, vagyis Kossuth előtt. 1853-ban Joel Parker szőtte Deszédébe lényegében ugyanezeket a szavakat Massachusetts állam alkotmányozó konvencióján. 1830 májusában egy Olten nevű svájci városban hangoztatta ugyanezt a gondolatot egy szónok. Azelőtt pár hónappal ugyanez a szófüzés bukkant fel Dániel Webster egyik beszédében, de ugyanezt fejezte ki John Marshall, a Supreme Court főbirája már 1819-ben. Vannak, akik egészen a Wyclif-Hereford angol bibliafordítás (1383) előszaváig próbálták visszavinni a mondás eredetét, ezt azonban sikerült megcáfolni. Egyesek plágiummal vádolták Lincolnt a mondat miatt, mások ma is őt tartják a szerzőnek, de tény az, hogy Lincoln maga sohasem állította, hogy a mondás tőle származott volna. Valószinü, hogy Kossuth is mint idézetet mondta el, amely mint közmondássá vált szállóige, minden demokratikus célzatú beszédbe beleillik.

Annyi bizonyos, hogy az emberiségnek ez a két nagy embere lelki testvére volt egymásnak a demokratikus hit megváltásában és gyakorlásában.

TIZENKETTEDIK FEJEZET A korlátlan lehetőségek hazájában

A korlátlan lehetőségek hazájában a magyarok számára is lehetséges volt, hogy olyan eredményeket érjenek el, amelyekről érdemes beszélni az utódoknok. “Ad seros transmittere nepotes” — mint BUDAI PARMENIUS ISTVÁN, az oxfordi fiatal magyar kálvinista diák, korának egyik legjelesebb latin költője irta “CARMEN EPIBATIKON” cimü hosszú költeményében, amely 1582-ben jelent meg Londonban. (Budai-Parmenius, mint a dunamelléki református egyházkerület diákja 1579 óta a németországi Heidelbergben tanult és 1582-ben került Oxfordba, ahol az akkor 29 éves Richard Haklyut szobatársa volt. Hakluyt később diplomata és hires utazási iró lett.)

Ennek a fiatal magyar humanista költőnek gyorsan sikerült hírnevet szerezni Angliában is. Amikor SIR HUMPHREY GILBERT megszervezte new foundlandi expedícióját, Budai-Parmeniust is felkérte, hogy velük menjen, azzal a megbízással, hogy: “irja meg latin nyelven mindazokat a maradandó értékű eseményeket és tapasztalatokkat, melyeknek révén dicsőség háramlik hazánkra és mint ritka tehetségű szónok és költő ékesítse fel munkáját fennkölt irásmüvészetével” — amint azt EDWARD HAYES szemtanú, a “Golden Hind” nevű egyik expediciós hajó kapitánya irja.

Parmenius az “Epibatikon”-t az 1853-ban lefolyt, rövidéletü expedició előtt irta. Szivesen csatlakozott a kalandvágyó emberekhez, mert sejtette, hogy utjok messze kiható, történelmi fontosságú események elindítója lehet. Remélhette, hogy az uj világban egy uj aranykor kezdődhetik az emberiség számára:

“Quod si parva loquor, nec adhuc fortasse fatenda est Aurea in hoc iterum nostro gens vivere mundo,

Quid vetat ignotis ut possit surgere terris?”

(De ha még nem is mondhatom el, hogy ez az aranykor ismét elérkezett földünkre, vájjon mi akadályozhatná meg annak eljövetelét az ismertlen világban ?”)

És az emberiségnek az egyetemes demokrácia utáni vágyódása érzik ki szavaiból, amikor elképzel egy olyan világot, amelyben “az ember értékét nem születése határozza meg és ahol a gazdagság nem nyomja el a népszabadságot.”

“Non illic generi virtus, opibusque premetur Libertás populi . .

Budai-Parmenius körülbelül három hetet töltött Amerikában és igy ő lett az első magyar, aki az uj világ földjére lépett. Az uj föld kincseiből nem akart részt kérni. Visszatérő utján hajója, a 120 tonnás “Delight” 1583 augusztus 28-án elsülyedt egy nagy viharban, magával vivén a fiatal magyar költőt is a hullámsirba. Shakespeare egy 19 éves, sok gonddal küzdő, fiatal nős ember volt abban az évben.

Körülbelül 200 évvel Budai-Parmenius után megtörténhetett, hogy magyarok haljanak meg azért a “szabadságban fogant” uj nemzetért, amelyről már a fiatal költő is álmodott. Egy kemény kálvinista katona, KOWÁTS MIHÁLY (1724-1779) felajánlotta szolgálatait az Egyesült Államok ügyének a függetlenségi háború idején. ICowáts első levelét szintén hibátlan latinsággal irta FRANKLIN BENJAMIN-hoz 1777 január 13-án Franciaországban. Levelet idézettel kezdi: “Aurea libertás fulvo non venditur auro . . .”— vagyis: “Az arany szabadságot nem lehet sárga arannyal megvásárolni...” Minden feltétel nélkül ajánlotta fel magát, készen a halálra, ha kell. (“Totum me fidelissime sacrificaturum . . . Jugi cum obsequio vivam et moriar . . . ” (Levelét ezekkel a szavakkal zárta: “Fidelissimus ad mortem”: hűséges mindhalálig. Körülbelül 55 éves volt, amikor 1779 május 11-én egy angol golyó megölte egy kisebb harcban Charleston, S. C. előtt. Szavai: “Fidelissimus ad mortem” — az amerikai magyarság jelszavává lettek.

Egy csomó évtized elmúltával lehetséges lett az is, hogy egy magányos magyar felrázza az Egyesült Államok és az egész világ lelkiismeretét. Lehetséges lett az is, hogy ez a hazátlan magyar száműzött, KOSSUTH LAJOS (1802-1894) megjelenhessék az Egyesült Államok kongresszusa előtt, amely kitüntetésben addig csak egyetlen idegen részesült, a francia Lafayette.

Lehetségessé lett az is, hogy tizenegy évvel Lincoln gettysburgi beszéde előtt, ugyanez a magyar száműzött igy foglalja össze a demokrácia lényegét: “Korunk irányitó szelleme a demokrácia. Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népért a nép nélkül. Ez a demokrácia és ez korunk irányitó szelleme.” (Beszéde az Ohio államitörvényhozás előtt Columbus, Ohio, 1852 Február 5.)

Lehetségessé vált, hogy ugyanez a magyar, igazi prófétai előrelátással megérezze azt a tényt, hogy az összes nemzetek szabadsága egységes és oszthatatlan, amely elvet az Egyesült Államok a második világháború után tett hivatalosan is magáévá. Lehetségessé vált számára annak a megjövendölése is, hogy eljön az idő, amikor az Egyesült Államok és Anglia seregei együtt fognak menetelni, zászlaikkal egymás mellett Európa földjén, hogy az emberiség szabadságának ügyét előmozdítsák.

És lehetséges volt, hogy ugyenez a száműzött magyar megihlette az Egyesült Államok egy másik elnökét, JOHN FITZGERALD KENNEDY-t is (1917-1963), aki 1963 junius 23-án, a németországi Frankfurtban elmondott történelmi fontosságú beszédében az egész világot emlékeztette arra, hogy az emberiség szabadságának egységét hangsúlyozó nagy elvet Kossuthnak abból a beszédéből tanulta meg, amelyet 1852 április 29-én az ő szülővárosában, Bostonban mondott el, a történelmi nevezetességű Faneuil Hall-ban, amelyet az “amerikai szabadság bölcsőjének” neveznek.

Kossuth ezekkel a szavakkal rögzítette meg ezt a nagy igazságot:

“Az amerikai szabadság bölcsője !— valóban nagy név ez, de van benne valami, ami számomra elszomorító. Nem igy kellene mondani, hogy: amerikai szabadság, hanem: szabadság Amerikában. A szabadság nem lehet sem amerikai, sem európai. Az Isten: Isten. Nem külön Istene sem Amerikának, sem Európának. Ugyanez áll a szabadsággal kapcsolatban is. Az ‘amerikai szabadság’ úgy hangzik, mintha valaki azt mondaná: ‘amerikai privilégium’. Nézzünk bele a történelembe és amikor szomorúan vesszük észre, hogy a szabadság sohasem volt tartós a világ egyetlen szögletében, egyetlen korszakban sem. A fájdalmas igazság kulcsát abban találjuk meg, hogy akik ezelőtt szabadok voltak, szabadságukat a saját privilégiumuknak tartották, ahelyett hogy elvnek tekintették volna. Minden privilégium mások kizárásán alapszik ... A szabadság azonban ELV, amelynek megölője a kizárólagosság ... A privilégium sohasem tarthat hosszú ideig. Az egy népre korlátozott szabadság mindig bizonytalan alapon áll. ‘Az emberiség sorsa közös!’ — ezek az üdvözlő szavak, amelyeket Massachusetts állam székházán olvastam. Elérem Istent, hogy az Egyesült Államok fontolja meg azt az örök igazságot, amit ezek a szavak kifejeznek és annak megfelelően cselekedjék . . .”

A nagy polgárháborúban lehetséges volt, hogy a magyarok százai ajánlják fel szolgálatukat és sok esetben életüket az Unió ügyéért. Lehetséges volt, hogy ebből a kis seregből nem kevesebb, mint hét tábornok kerüljön ki, számos magasrangu tiszttel együtt. Az elesettek között volt Kossuthnak két unokaöccse is, nővéreinek fiai .

Lehetséges volt, hogy két szerény magyar vitézségéért megkapja a köztársaság legmagasabb katonai kitüntetését: Stahel-Számvald Gyula tábornok és Karpeles Lipót, őrmester. (A hivatalos megállapítás szerint Karpeles Magyarországon született. Mint az 57-ik massachusettsi gyalogezred őrmestere és zászlótartója, a Wilderness csatában tüntette ki magát 1864 május 6-án.)

Lehetséges volt az is, hogy Stahel-Számvald tábornok Lincoln elnök legbizalmasabb embereinek egyike lett. Ő vezette azt az öt tábornokból álló