William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)

1961-07-05 / 7. szám

14-IK OLDAL 1961. julius 5. HETVENÖT Hét és fél évtized megkérése száz évvel ezelőtt még az ember életében is ritkán fordult elő. Aggastyánnak nevezték azt, aki megérte 75.-ik szü­letésnapját. Ma, hála az orvosi tu­dománynak, igen sok ember éri ezt meg, ha vigyázott egészségére mun­kájában, étkezésében és szórakozá­sában. Hetvenöt esztendő igen hosz­­szu idő s aki azt átélte, tanúja lehe­tett világvonatkozásban is történel­mi nevezetességű történéseknek, melyek kihatnak népek millióira és az egyén életének minden ágazatá­ra is. Hát még egy egylet életében milyen hosszú korszakot jelent 75 esztendő! Amikor olvasom a William Penn Fraternális Egyesület hivatalos lap­jában, hogy Egyesületünk dgazgató­­sága a volt Verhovay Segély Egylet alapításának 75-ik évfordulója mél­tó módon való megünneplését tár­gyalta, én is visszaidézem a ben­nünket, régi amerikai magyarokat érintő 75 esztendő emlékét. Milyen régen volt! Bizonyára kevesen, vagy talán már egy sem érte meg ezt a jubileumot az első tagok közül! De az. a magyar, aki 50 vagy 60 éve él Amerikában, visszaemlékszik a régi magyar életre és tudja, hogy minden nagyobb magyarlakta városban vagy telepen nem is egy, hanem két vagy három egylet alakult, különböző nevek alatt, vallásos vagy hazafias elgondolással. De bármilyen név alatt alapították is az egyleteket, a cél egy volt: a tagok segélyezése. Ezeknek legtöbbje már a múlté és ha ma is működnek egyes helyeken, jövőjük időhöz van kötve, mert nincs éltető gyökerük, amiből táplálkozhat­nának. Nem a Verhovay, volt az első magyar egylet Amerikában. A ha'zletoni bányászok vállalkozása előtt is voltak magyar egyletek. Amikor Kossuth Lajos Amerikába jött, vele több magyar bevándorló is jött ide, akik itt maradtak és az or­szág minden részében letelepedtek. Helyzetük arra kényszeritette őket, hogy szükség esetén önmagukon segitsenek és e célból egyleteket alakítottak. Clevelandben már 1863- ban működött egy magyar egylet, mely száz tagot számlált. Chicagó­ban 1871-ben alakult a Deák Fe­rencről elnevezett egylet, később a New Yorki Segélyegylet működött a bevándorló magyarok érdekében. De ezek mind megszűntek, hogy utá­nuk újabbak alakuljanak. A Verhovay Segély Egyletet egy­szerű munkás emberek, a munkának egyik legveszélyesebb formáját vég­zőle alakították, fejlesztették és tet­ték naggyá. Idővel első helyre ke­rült nagyság tekintetében a ma­gyar egyleti életben. E sorok Írója 19.03 julius 16-án érkezett Ameriká­ba és ugyanazon év decemberében lett tagja a Bridgeporton székelő Szent László Egyletnek, amelynek még ma is tagja. Felvételemkor azt: kérdezte tőlem az akkori elnök, OROSZ Mihály bácsi: “Öcsém, tud-e maga magyarul Írni és olvasni?” Igenlő válaszomra azonnal besoroz­tak tisztviselőnek a pénzszedő asz­talhoz. Azóta megszakítás nélkül 1955 júliusáig az egyletnek dolgoz­tain. Volt tehát alkalmam megismer­ni az amerikai magyar egyleti éle­tet. Idejövetelem előtt fogalmam sem volt arról, mi is az egylet és mi anak a célja. Nem sok idő kel­lett ahhoz, hogy mindezt megismer­jem és tanúja legyek annak, hogy hogyan valósítja meg az egylet ki­tűzött céljait. Sok özvegy és árva érezte és élvezte az egylet áldásos segélyezését. Sok ezerre megy azok­nak a száma, akiket az egyletek mentettek meg az éhenhalástól és William Penn ESZTENDŐ / sok más anyagi bajtól. Amikor mint egyleti tisztviselő résztvettem több magyar egyleti gyűlésen és mert már tagja voltam a volt Rá­kóczi Segélyzo Egyletnek, annak konvencióján, 1917-ben jegyzői tisztséggel bíztak meg, 1918 ápri­lis 1-én pedig megválasztottak az egylet titkárává, mely tisztséget 1955. julius haváig viseltem. Az ak­kori időben a Rákóczi Egylet a har­madik helyet töltötte be az amerikai magyar nagy egyletek sorában és igy alkalmam volt nagy tapasztala­tokat szerezni, amelyeket mindenkor igyekeztem Egyletem fejlesztésére felhasználni. Többször elgondolkoz­tam azon, hogy miért van annyi magyar egylet, miért ne lehetne ezeket egyésiteni? Amikor ezt meg­említettem a Rákóczi tisztviselők előtt, mindenki helyeselte elgondolá­somat, de hogy keresztül lehet-e vinni, az mindenki előtt kérdéses volt. 1920 ■elején a Rákóczi Egylet megkísérelte a Bridgeporton alakult és működő két egylet, a Rákóczi és a Bridgepor­ti Szövetség egyesítését. E kérdés eldöntését a Rákóczi tagság szava­zására bíztuk, melynek eredménye szerint azonban a többség az egye­sülés ellen szavazott. Az egyesülés kérdése 1923-ban is­mét szőnyegre került, de ez a tár­gyalás sem járt sikerrel, bár akkor nem a Rákócziak akadályozták meg az egyesülést. 1927-ben komolyabb formában került ez a kérdés tár­gyalásra, de akkor is elgáncsolták ezt az üdvös elgondolást. Bővelke­dett tehát a magyar egyleti élet az ilyen kísérletekben, de aztán egye­lőre teljesen abbamaradtak mind­addig,, amíg Bencze . János, a. volt Verhovay Segély Egylet elnöke egy­leti ügyben Bridgeportra nem jött. Ez alkalommal látogatást tett a Rákóczi irodában is. Beszélgetésünk során ezt a kérdést intézte hozzám: “Nézze, Mr. Vasas, Maga is, én is arra készülünk, hogy az 1955 évi konvenció után nyugalomba vonu­lunk, ugyanez áll Szalánczy pénz­tárosra és Maguknál Kundráth Ist­ván pénztárosra is. Miért ne tud­nánk keresztülvinni azt, hogy a két egylet igazgatósága beleegyezzen a Verhovay és a Rákóczi Egyesület egyesítésének megtárgyalásába. So­hasem volt erre alkalmasabb idő, mint most.” Megígértem, hogy Igaz­­igatóságunk elé terjesztem a kérdést és Bencze is hasonló Ígéretet tett. így is történt. A Rákóczi Egyesület Igazgatósága öttagú bizottságot jelölt ki erre a célra, ugyanezt tette a Verhovay Segély Egylet Igazgató­sága is és két évig tartó tárgyalás eredményére tett aztán pontot a két Egylet konvenciója 1955-ben. Szinte hihetetlen volt, hogy ez megtörtént annyi meg hiúsult kísérlet után. Az egyesülésnek voltak ellenzői és még ma is vannak, mert féltették egyle­tük jövőjét és féltek a tagok jogai­nak megrövidítésétől. Hiába nyug­tattuk meg az ellenzéket, hogy a két egylet jogtanácsosai és az illetékes államok Insurance Department-jei nem engednék meg az egyesülést, hacsak egy parányi olyan tétel vol­na, amely káros lenne a két egylet tagjaira nézve. De a hivatalos kö­zegek is mind megállapították az egyesülés előnyét és azt, hogy az egyesülés a két egylet tagságára nézve előnyösebb, mert jövője biz­tonságosabb lesz. Megvalósult tehát az, ami állandó thémája volt a két egylet vezetőinek. A két egylet kon­venciója, úgy mondhatjuk, egyhan­gúlag hagyta jóvá az egyesülési ter­vet és annak életbeléptetését. Az egyesülés után négy év múlva tartott konvención megjelent dele­gátusok egy része nem volt meg­elégedve az első négy év eredményé­vel, többet vártak és elégedetlenked­tek. Ezen senkise csodálkozzék. A tagság legnagyobb része nem volt és ma sincs tisztában azzal, hogy az ilyen egyesülés milyen óriási munkát és költséget jelent az egye­sült egylet számára. A tagok összeí­rása, az osztályok tömörítése, a, vagyon részletezése nemcsak temér­dek munkát, de költséget is okozott a William Penn-nek és csak termé­szetes, hogy ilyen körülmények kö­zött a tagok szerzése is lelassult és hiába volt minden erőlködés ezen a téren. De a tagok elhihetik, hogy az egyesülés létrehozása megerősítette, biztosabbá tette jogaikat, amelyeket eddig élveztek és élvezni fognak a jövőben. Ennek a változásnak a ha­tását a tagok sok szempontból már is élvezik. Lehetetlen ezeket mind felsorolnom és megmagyaráznom, elég ha azt mondom, hogy a két egylet naggyá tételéhez évtizedekre volt szükség, tehát az egyesült egy­letnek is évek kellenek ahhoz, hogy -rendes kerékvágásba tudja terelni üzletmenetét és egyensúlyba hozhas­sa az előremenetelt. Megláthatja majd minden egyleti tag, hogy en­nek a munkának eredménye meghoz­za a várva-várt gyümölcsöt, ha nem ma, de holnap biztosan, mert Egye­sületünk szilárd alapokon áll. Saj­nos a munkátlanság akadályozza ugyan a taglétszám szaporodását, de ez a válság sem tarthat örökké. Egyesületünket nagy veszteség érte RÉVÉSZ KÁLMÁN elnök elha­lálozása folytán, sajnáljuk, mert még fiatal volt, még sok éven át lehetett volna vezére Egyesületünknek, de a sors másképen intézkedett. Nagyon bölcsen intézkedett aa Igazgatóság, amikor MACKER GYULA volt alelnökünket válasz­totta meg elnöknek. Macker Gyula ismert egyleti ember, tagság-unk igen nagy része személyesen is is­meri és minden olyan képességgel rendelkezik, hogy tisztségét közmegf elégedésre töltse be. Sok sikert kí­vánok munkásságához! Egyesületünk 75-ik évfordulója alkalmából köszöntöm elsősorban annak minden tisztviselőjét, igazga­tóját, irodai alkalmazottját és min­den tagját. Engedje meg a jó Isten, hogy Egyesületünk 100-ik évforduló­ját vagyonban megduplázva, taglét­számban erősen meggyarapodva ér­je meg! Szeretettel köszöntőm Egyesüle­tünk minden tagját VASAS JÓZSEF, a volt Rákóczi Segélyző Egyesület titkára. Megújult hittel és fokozott reménnyel nézünk a jövőbe Irta: MAGYARY FERENC igazgató Hetvenöt esztendő óriási idő, hosszú háromnegyed század. Mi minden történik egy ember életében hetvenöt év alatt! Hát még egy magyar egyesület éle-, tében! De háromnegyed évszá­zad alatt kitűnik az is, hogy sziklára vagy homokra épitet­­ték-e. A William Penn Fraternális Egyesület 1961-ben ünnepli fennállásának gyémánt jubileu­­mát. Ez a hetvenöt év magá­ban foglalja annak a 84,000 magyarnak a történetét is, akik tagjai az Egyesületnek. De tartalmazza az Egyesület történelme a mostani tagok elődjeinek viharos, küzdelmes történetét is az Egyesület ke­belén belül, mert voltak bizony olyan idők is, amikor többen már feladtak minden reményt. De mindig voltak lelkes tagok is, akik az Egyesület zászlaját felemelték és előrevitték. Meghatottan gondolunk visz­­sza a Verhovay és Rákóczi múltjára és azokra a rajongó magyarokra, akik hetvenöt év­vel ezelőtt megteremtették ezt az intézményt. Vájjon a régi Verhovayak gondolták-e, hogy a kis mus­tármag, amit elültettek, ilyen terebélyes fává fog fejlődni, amelynek ágai alatt az ameri­kai magyarság tízezrei talál­nak biztonságot. Mert hiszen ott ül az amerikai magyarság, mint egy nagy család, a Wil­liam Penn faóriásának árnyé­kában. Jómagam, aki ezeket a sorokat irom, már közel har­minc esztendeje küzdők tiszt­viselői sorában, először a Rá­kóczinál, amióta pedig egye­sültünk, a William Penn-nél. Az amerikai magyarság' sok fáradsággal építette fel legna­gyobb intézményét, de elérte, hogy az Egyesület zászlaja ma sokkal magasabban lobog, mint valaha. A tagok nyugodtan alhat­­nak, mert a sok milliós vagyon hűséges és tiszta kezekben van; a vagyonérték nem csak papí­ron szerepel, hanem igazi reális érték. A William Penn tagjai sohasem fognak egyesületük­►75-ik William Penn Évforduló i ben csalatkozni. A hetvenöt éves forduló alkalmával megil­­letődve állunk meg és tele van a szivünk büszkeséggel és jó­reménységgel, amikor nekiin­dulunk a századik év felé. A tagság teljes bizalommal te­kinthet a sziklaszilárd -és min­den viharral dacoló nagy in­tézményre. Mint az Igazgatóság egyik legrégibb tagja, szeretettel kö­szöntőm a William Penn Fra­ternális Egyesületet e nagy ün­nep alkalmából és abban a bol­dog tudatban, hogy Egyesüle­tünk előrehaladt kora ellenére, ma erőben korunk követelmé­nyeivel lépést tartó működésé­ben sokkal fiatalabb és tevé­kenyebb, mint valaha, hosszú múltja alatt. * “MUNKA UTÁN ÉDES A NYUGALOM!” Munkás életének gondtalan nyu­galmát biztosítási kötvényeink le­hetővé teszik. Szeretettel várjuk tagjaink sorába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom