William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-07-05 / 7. szám
14-IK OLDAL 1961. julius 5. HETVENÖT Hét és fél évtized megkérése száz évvel ezelőtt még az ember életében is ritkán fordult elő. Aggastyánnak nevezték azt, aki megérte 75.-ik születésnapját. Ma, hála az orvosi tudománynak, igen sok ember éri ezt meg, ha vigyázott egészségére munkájában, étkezésében és szórakozásában. Hetvenöt esztendő igen hoszszu idő s aki azt átélte, tanúja lehetett világvonatkozásban is történelmi nevezetességű történéseknek, melyek kihatnak népek millióira és az egyén életének minden ágazatára is. Hát még egy egylet életében milyen hosszú korszakot jelent 75 esztendő! Amikor olvasom a William Penn Fraternális Egyesület hivatalos lapjában, hogy Egyesületünk dgazgatósága a volt Verhovay Segély Egylet alapításának 75-ik évfordulója méltó módon való megünneplését tárgyalta, én is visszaidézem a bennünket, régi amerikai magyarokat érintő 75 esztendő emlékét. Milyen régen volt! Bizonyára kevesen, vagy talán már egy sem érte meg ezt a jubileumot az első tagok közül! De az. a magyar, aki 50 vagy 60 éve él Amerikában, visszaemlékszik a régi magyar életre és tudja, hogy minden nagyobb magyarlakta városban vagy telepen nem is egy, hanem két vagy három egylet alakult, különböző nevek alatt, vallásos vagy hazafias elgondolással. De bármilyen név alatt alapították is az egyleteket, a cél egy volt: a tagok segélyezése. Ezeknek legtöbbje már a múlté és ha ma is működnek egyes helyeken, jövőjük időhöz van kötve, mert nincs éltető gyökerük, amiből táplálkozhatnának. Nem a Verhovay, volt az első magyar egylet Amerikában. A ha'zletoni bányászok vállalkozása előtt is voltak magyar egyletek. Amikor Kossuth Lajos Amerikába jött, vele több magyar bevándorló is jött ide, akik itt maradtak és az ország minden részében letelepedtek. Helyzetük arra kényszeritette őket, hogy szükség esetén önmagukon segitsenek és e célból egyleteket alakítottak. Clevelandben már 1863- ban működött egy magyar egylet, mely száz tagot számlált. Chicagóban 1871-ben alakult a Deák Ferencről elnevezett egylet, később a New Yorki Segélyegylet működött a bevándorló magyarok érdekében. De ezek mind megszűntek, hogy utánuk újabbak alakuljanak. A Verhovay Segély Egyletet egyszerű munkás emberek, a munkának egyik legveszélyesebb formáját végzőle alakították, fejlesztették és tették naggyá. Idővel első helyre került nagyság tekintetében a magyar egyleti életben. E sorok Írója 19.03 julius 16-án érkezett Amerikába és ugyanazon év decemberében lett tagja a Bridgeporton székelő Szent László Egyletnek, amelynek még ma is tagja. Felvételemkor azt: kérdezte tőlem az akkori elnök, OROSZ Mihály bácsi: “Öcsém, tud-e maga magyarul Írni és olvasni?” Igenlő válaszomra azonnal besoroztak tisztviselőnek a pénzszedő asztalhoz. Azóta megszakítás nélkül 1955 júliusáig az egyletnek dolgoztain. Volt tehát alkalmam megismerni az amerikai magyar egyleti életet. Idejövetelem előtt fogalmam sem volt arról, mi is az egylet és mi anak a célja. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy mindezt megismerjem és tanúja legyek annak, hogy hogyan valósítja meg az egylet kitűzött céljait. Sok özvegy és árva érezte és élvezte az egylet áldásos segélyezését. Sok ezerre megy azoknak a száma, akiket az egyletek mentettek meg az éhenhalástól és William Penn ESZTENDŐ / sok más anyagi bajtól. Amikor mint egyleti tisztviselő résztvettem több magyar egyleti gyűlésen és mert már tagja voltam a volt Rákóczi Segélyzo Egyletnek, annak konvencióján, 1917-ben jegyzői tisztséggel bíztak meg, 1918 április 1-én pedig megválasztottak az egylet titkárává, mely tisztséget 1955. julius haváig viseltem. Az akkori időben a Rákóczi Egylet a harmadik helyet töltötte be az amerikai magyar nagy egyletek sorában és igy alkalmam volt nagy tapasztalatokat szerezni, amelyeket mindenkor igyekeztem Egyletem fejlesztésére felhasználni. Többször elgondolkoztam azon, hogy miért van annyi magyar egylet, miért ne lehetne ezeket egyésiteni? Amikor ezt megemlítettem a Rákóczi tisztviselők előtt, mindenki helyeselte elgondolásomat, de hogy keresztül lehet-e vinni, az mindenki előtt kérdéses volt. 1920 ■elején a Rákóczi Egylet megkísérelte a Bridgeporton alakult és működő két egylet, a Rákóczi és a Bridgeporti Szövetség egyesítését. E kérdés eldöntését a Rákóczi tagság szavazására bíztuk, melynek eredménye szerint azonban a többség az egyesülés ellen szavazott. Az egyesülés kérdése 1923-ban ismét szőnyegre került, de ez a tárgyalás sem járt sikerrel, bár akkor nem a Rákócziak akadályozták meg az egyesülést. 1927-ben komolyabb formában került ez a kérdés tárgyalásra, de akkor is elgáncsolták ezt az üdvös elgondolást. Bővelkedett tehát a magyar egyleti élet az ilyen kísérletekben, de aztán egyelőre teljesen abbamaradtak mindaddig,, amíg Bencze . János, a. volt Verhovay Segély Egylet elnöke egyleti ügyben Bridgeportra nem jött. Ez alkalommal látogatást tett a Rákóczi irodában is. Beszélgetésünk során ezt a kérdést intézte hozzám: “Nézze, Mr. Vasas, Maga is, én is arra készülünk, hogy az 1955 évi konvenció után nyugalomba vonulunk, ugyanez áll Szalánczy pénztárosra és Maguknál Kundráth István pénztárosra is. Miért ne tudnánk keresztülvinni azt, hogy a két egylet igazgatósága beleegyezzen a Verhovay és a Rákóczi Egyesület egyesítésének megtárgyalásába. Sohasem volt erre alkalmasabb idő, mint most.” Megígértem, hogy Igazigatóságunk elé terjesztem a kérdést és Bencze is hasonló Ígéretet tett. így is történt. A Rákóczi Egyesület Igazgatósága öttagú bizottságot jelölt ki erre a célra, ugyanezt tette a Verhovay Segély Egylet Igazgatósága is és két évig tartó tárgyalás eredményére tett aztán pontot a két Egylet konvenciója 1955-ben. Szinte hihetetlen volt, hogy ez megtörtént annyi meg hiúsult kísérlet után. Az egyesülésnek voltak ellenzői és még ma is vannak, mert féltették egyletük jövőjét és féltek a tagok jogainak megrövidítésétől. Hiába nyugtattuk meg az ellenzéket, hogy a két egylet jogtanácsosai és az illetékes államok Insurance Department-jei nem engednék meg az egyesülést, hacsak egy parányi olyan tétel volna, amely káros lenne a két egylet tagjaira nézve. De a hivatalos közegek is mind megállapították az egyesülés előnyét és azt, hogy az egyesülés a két egylet tagságára nézve előnyösebb, mert jövője biztonságosabb lesz. Megvalósult tehát az, ami állandó thémája volt a két egylet vezetőinek. A két egylet konvenciója, úgy mondhatjuk, egyhangúlag hagyta jóvá az egyesülési tervet és annak életbeléptetését. Az egyesülés után négy év múlva tartott konvención megjelent delegátusok egy része nem volt megelégedve az első négy év eredményével, többet vártak és elégedetlenkedtek. Ezen senkise csodálkozzék. A tagság legnagyobb része nem volt és ma sincs tisztában azzal, hogy az ilyen egyesülés milyen óriási munkát és költséget jelent az egyesült egylet számára. A tagok összeírása, az osztályok tömörítése, a, vagyon részletezése nemcsak temérdek munkát, de költséget is okozott a William Penn-nek és csak természetes, hogy ilyen körülmények között a tagok szerzése is lelassult és hiába volt minden erőlködés ezen a téren. De a tagok elhihetik, hogy az egyesülés létrehozása megerősítette, biztosabbá tette jogaikat, amelyeket eddig élveztek és élvezni fognak a jövőben. Ennek a változásnak a hatását a tagok sok szempontból már is élvezik. Lehetetlen ezeket mind felsorolnom és megmagyaráznom, elég ha azt mondom, hogy a két egylet naggyá tételéhez évtizedekre volt szükség, tehát az egyesült egyletnek is évek kellenek ahhoz, hogy -rendes kerékvágásba tudja terelni üzletmenetét és egyensúlyba hozhassa az előremenetelt. Megláthatja majd minden egyleti tag, hogy ennek a munkának eredménye meghozza a várva-várt gyümölcsöt, ha nem ma, de holnap biztosan, mert Egyesületünk szilárd alapokon áll. Sajnos a munkátlanság akadályozza ugyan a taglétszám szaporodását, de ez a válság sem tarthat örökké. Egyesületünket nagy veszteség érte RÉVÉSZ KÁLMÁN elnök elhalálozása folytán, sajnáljuk, mert még fiatal volt, még sok éven át lehetett volna vezére Egyesületünknek, de a sors másképen intézkedett. Nagyon bölcsen intézkedett aa Igazgatóság, amikor MACKER GYULA volt alelnökünket választotta meg elnöknek. Macker Gyula ismert egyleti ember, tagság-unk igen nagy része személyesen is ismeri és minden olyan képességgel rendelkezik, hogy tisztségét közmegf elégedésre töltse be. Sok sikert kívánok munkásságához! Egyesületünk 75-ik évfordulója alkalmából köszöntöm elsősorban annak minden tisztviselőjét, igazgatóját, irodai alkalmazottját és minden tagját. Engedje meg a jó Isten, hogy Egyesületünk 100-ik évfordulóját vagyonban megduplázva, taglétszámban erősen meggyarapodva érje meg! Szeretettel köszöntőm Egyesületünk minden tagját VASAS JÓZSEF, a volt Rákóczi Segélyző Egyesület titkára. Megújult hittel és fokozott reménnyel nézünk a jövőbe Irta: MAGYARY FERENC igazgató Hetvenöt esztendő óriási idő, hosszú háromnegyed század. Mi minden történik egy ember életében hetvenöt év alatt! Hát még egy magyar egyesület éle-, tében! De háromnegyed évszázad alatt kitűnik az is, hogy sziklára vagy homokra épitették-e. A William Penn Fraternális Egyesület 1961-ben ünnepli fennállásának gyémánt jubileumát. Ez a hetvenöt év magában foglalja annak a 84,000 magyarnak a történetét is, akik tagjai az Egyesületnek. De tartalmazza az Egyesület történelme a mostani tagok elődjeinek viharos, küzdelmes történetét is az Egyesület kebelén belül, mert voltak bizony olyan idők is, amikor többen már feladtak minden reményt. De mindig voltak lelkes tagok is, akik az Egyesület zászlaját felemelték és előrevitték. Meghatottan gondolunk viszsza a Verhovay és Rákóczi múltjára és azokra a rajongó magyarokra, akik hetvenöt évvel ezelőtt megteremtették ezt az intézményt. Vájjon a régi Verhovayak gondolták-e, hogy a kis mustármag, amit elültettek, ilyen terebélyes fává fog fejlődni, amelynek ágai alatt az amerikai magyarság tízezrei találnak biztonságot. Mert hiszen ott ül az amerikai magyarság, mint egy nagy család, a William Penn faóriásának árnyékában. Jómagam, aki ezeket a sorokat irom, már közel harminc esztendeje küzdők tisztviselői sorában, először a Rákóczinál, amióta pedig egyesültünk, a William Penn-nél. Az amerikai magyarság' sok fáradsággal építette fel legnagyobb intézményét, de elérte, hogy az Egyesület zászlaja ma sokkal magasabban lobog, mint valaha. A tagok nyugodtan alhatnak, mert a sok milliós vagyon hűséges és tiszta kezekben van; a vagyonérték nem csak papíron szerepel, hanem igazi reális érték. A William Penn tagjai sohasem fognak egyesületük►75-ik William Penn Évforduló i ben csalatkozni. A hetvenöt éves forduló alkalmával megilletődve állunk meg és tele van a szivünk büszkeséggel és jóreménységgel, amikor nekiindulunk a századik év felé. A tagság teljes bizalommal tekinthet a sziklaszilárd -és minden viharral dacoló nagy intézményre. Mint az Igazgatóság egyik legrégibb tagja, szeretettel köszöntőm a William Penn Fraternális Egyesületet e nagy ünnep alkalmából és abban a boldog tudatban, hogy Egyesületünk előrehaladt kora ellenére, ma erőben korunk követelményeivel lépést tartó működésében sokkal fiatalabb és tevékenyebb, mint valaha, hosszú múltja alatt. * “MUNKA UTÁN ÉDES A NYUGALOM!” Munkás életének gondtalan nyugalmát biztosítási kötvényeink lehetővé teszik. Szeretettel várjuk tagjaink sorába.
