William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-07-05 / 7. szám
I&61. julius 5. 15-IK OLDAL ' William Penn NÉZZÜNK A JÖVŐBE! Irta CHARLES ELEMÉR főszervező Hetvenöt éves évfordulónk mérföldkövénél hátratekintve, sok fontos változást észlelünk az utolsó 25 évben Egyesületünk vezetésében és vezetői gondolkodásában, melyek nagy hatást gyakorolhatnak a jövőben is. Ez az uj irány különösen feltűnő az utolsó évtized alatt és valószínűleg átvonul majd a következő éveken is. Visszaemlékszem a 25 évvel ezelőtti időkre, amikor taggá lettem és az akkori módszerekre. Az uj tagok szerzése a tagság közreműködésével és a fiók ügykezelője utján történt. Ez a módszer abban az időben teljesen megfelelt céljának, de nem mutathat fel kellő eredményt manapság. “Minden tag 75-ik William Penn Évforduló szerezzen uj tagot”, “Hozzon a gyűlésre uj tagot”, “Szerezzen uj tagokat és jutalmul elmehet óhazai utazásra”, ’’Kötelessége, hogy fiókunkhoz tartozzék” jelszavak nem hoznak már olyan eredményeket, amilyenekre szükségünk van. Mivel fiókomban én is tevékenykedtem a fraternális munka terén, nem akarom a világért se lekicsinyelni a helyi fiókok tagszerzési erőfeszítéseinek értékét, de tudom, hogy tevékenységük a mai időben nem elégséges a tagszerzés nagyobberányu előmozditásához. Amerika gazdasági és társadalmi életében nagy változás történt, — és sok minden megváltozott a magyarság hagyományaiban, szokásaiban és kultúrájában is, amely tagságunk zömét képezi. Népünk nem él többé összpontosított telepeken, mert ma gyorsan és kényelmesen utazhatnak olyan messzi tájakra is, amelyekről nagyatyjuk még álmodni se mert. Egyet csavarunk a rádión vagy a TV-n és megtudjuk a világ legújabb eseményeit, vagy hallhatjuk a világ leghíresebb előadó-művészeit. A helyi újságokat könynyen megtudhatjuk telefonon. Be kell látnunk, hogy a változások befolyásolhatják fiókjaink működését is. Az életbiztosítás és életbiztosítási kötvény mindenkor szerepelt fraternális tarsolyunkban. Még most is benne van. Tíz évvel ezelőtt rájöttünk fontosságára és megértettük, hogy tarsolyunk legértékesebb portékája. Amikor a vezetőség ráeszmélt erre, mindinkább azon törte a fejét, hogyan lehetne az életbiztosítás eladását tökéletesíteni. Talán kissé lassan tünk jóléte és haladása szempontjából. Ha nem haladunk a korral, maradiságunk könnyen vonhatja maga után Egyesületünk feloszlatását is, amely pedig mindig növekedett és gazdagodott a múltban. Azok a fraternális intézmények, amelyek a legnagyobb eredményt tudják felmutatni, ezt azáltal érték el, hogy képviselőiket gondosan kiképezték a biztosítás eladásának minden fogásában. Az utolsó tiz év alatt a mi képviselőink nagy része is kiképzést nyert az eladás művészetében, amellyel az uj tagjelölteket kell megkörnyékezni. Meggyőzően hangsúlyozzák a férj vagy apa felelősségét családjáról való gondoskodás tekintetében a soha előre nem látható halál eshetőségére. “Ez az, amit biztositó társaság nyújt” — mondja valaki, — igaz, az is elhárítja némileg az anyagi nehézségeket, de amit a mi Egyesületünk tesz ilyen esetben, azt máskép teszi. Képviselőink vigasztaló, segítő gondoskodása, a fiók és tagok gyöngéd és jóságos együttérzése felemeli a leverteket és segít a gyászolónak abban, hogy terhét minél könnyebben viselhesse. Nem osztjuk azok véleményét, akik azzal vádolnak bennünket, hogy nem vagyunk elég fraternálisak, amiért a munkaterületen dolgozó képviselőinket megtanítjuk arra, hogyan hasznositható Egyesületünk tagjai szempontjából az életbiztosítási kötvény a legelőnyösebb módon. Oly sok téren kínálkozik alkalom fraternális tevékenységeink további kifejtésére. A testvéri viszony melegsége, az együvétartozás érzése a gyűléseken és fraternális tevékenységek közben felbecsülhetetlen értéket képvisel és ezzel akarjuk a fiatalságot a mi William Penn családunk számára meghódítani. Érezzük ennek a parancsoló szükségét, — mert fraternális tevékenységek nélkül pusztán biztositó társaságnak számítunk. Uj tereket, uj szolgálatokat kell kiterveznünk, hogy Egyesületünk minél erősebbé, nagyobbá. váljék és hogy tagságunk háláját szolgálatainkért minél jobban kiérdemelhessük. Mivel rendületlenül hiszek abban, hogy haladnunk kell a korral, az utolsó tiz évben minden gondolatomat és erőfeszítésemet a minél értelmesebb kiképzésnek szenteltem. Azt hiszem, mindnyájan megegyezünk abban, hogy csak akkor tudunk értelmesen és eredményesen eladni, ha töviről-hegyire ismerjük portékánkat. Amikor még nem volt kötvényeinknek tartaléka, nem volt fontos a munkaterületen dolgozók kiképzése, — a kötvénynek nem volt készpénzértéke, tulajdonosa nem rendelkezhetett a kiegyenlítés módozataira vonatkozólag, a kötvényre nem lehetett kölcsönt folyósítani. De nagyon megváltozott a helyzet, amikor áttértünk a tartalékkal biró kötvények rendszerére. Az eladás is bonyolultabbá vált. Képviselőink egy része saját jóvoltából érdeklődött kiegészítő tájékoztatás iránt és megtanulva az újításokat, továbbra is sikeresen működött az eladás terén. Mások viszont kijelentették, hogy a sok uj feltétel túlságosan bonyolult ahhoz, hogy megértsék őket és a részidőt dolgozó ügykezelőktől kevesebb uj tagot kaptunk, akik pedig a múltban oly jelentős tagszerzési működést fejtettek ki. 75-ik évünkben világossá vált a cél! Ha gyarapodni akarunk és meg akarjuk tartani azt a tekintélyes helyet, ahová 75 év alatt eljutottunk, taglétszámunkat feltétlenül emelnünk kell. Meg kell találnunk az utját-módját annak, hogy minden évben több uj tagot tudjunk felmutatni, mint ahányat elvesztünk halál, beváltás vagy törlés következtében. Felismertük az uj elgondolás, a változtatás szükségességét, ami magában foglalja az eladási technika tanításának elsőrendű fontosságát is. Elfogadtuk a változó kor kihívását és erősen elhatároztuk, hogy mi is olyan buzgó fraternális vezetői leszünk Egyesületünknek, mint azok, akik a múltban felépítették és naggyá tették. “AZ 1DÖ ELJÁR — SENKIRE SEM VÁRI” Életbiztositási problémáival mindegyikével, haladéktalanul forduljon megbízottunkhoz. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION HANDICAP-PEL SEM LEHETETT LEGYŐZNI A 132-ES NŐKET tértünk át újabb módszerekre, amelyeknek alkalmazása pedig életbevágóan fontos EgyesüleSouth Bend, Indiana 132-ik fiókjának “BON TON SALON” csapata úgy a tényleges pontszámú, mint a handicap csapat versenyek győztese lett. Macker Gyula központi elnök átadja a tényleges csapat verseny gyönyörű győzelmi serlegét a csapat kapitánynak Bárány Bettynek. Körülöttük a csapat tagjai: Wegen Irén, Laiber Frida, Freschley Róza és Stull Mária.
