William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-03-15 / 3. szám
12-IK OLDAL 1961 március 15. William Penn A szív kímélése — Megbízható statisztikai adatok szerint, amióta az autó a közúti forgalomban megjelent — 62 millió férfit, nőt és gyereket ölt meg. A halálesetek nagyrészét — 43.1 százalékát — a túlzott sebesség okozta. A sérülések 38.8 százalékát szintén. Az autóvezetés két szervet vesz különösképen igénybe: a látást és az idegrendszert. Utóbbival kapcsolatban . William Penn, . Évforduló ' pedig a szivet, mint a Vérkeringés középpontját. Nagy a külömbség a régebbi és a mostani utazgatások között. Mig régebben a váltakozó látnivalók élvezete maradandó benyomásaival élményszerüvé tették az utazást, manapság a gyorsaság a főcél és ennek hajszolása elhomályosítja az utazás maradandó emlékét. Helyébe az idegizgalom került és ennek káros utóhatásai. Ezekben nagy része van az autó könnyen és hirtelen fokozható gyorsaságának. Ez az előnyösnek vélt lehetőség tömérdek autóvezető halálánaknak okozója a kormánykerék mellett. A gyorshajtás ugyanis hirtelen fölhajtja a vérkeringést is. Egy újfajta mérőeszköz szemléltető módon mutatja, hogy az indítástól kezdve, autóhajtás közben hogyan emelkedik a vezető vérnyomása. A testi munka alig számbavehető, a mérvadó a lelki feszültség, amit koncentrációnak is szoktak nevezni. Ez azonban fölugrik, mihelyt indításkor hirtelen nagy gyorsaságra kapcsolnak. Ép ezért a szívnek is, a motornak is kímélés, ha lassan, fokozatosan gyorsítjuk az autót. Ugyancsak kísérletekkel, azt is megállapították, hogy nedves utakon, ködben, éjszakai hajtásban, sok községen való áthajtáskor a legnagyobb érverés percenként 100-at mutatott a gondos vezető érverése, holott elinduláskor a szabályszerű 75 volt. Nyilvánvaló, hogy nehéz hajtási viszonyok tapasztalatai szerint az érverést lényegesen fokozzák, ami a szív fokozott igénybevételét igazolja. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az autóvezetők egyik nagy ellensége: az alkohol mellett a “tempo“ a másik veszedelmes ellenség, amely a szivet kártevő módon igénybe veszi. A harmadik: a nehéz hajtási viszonyok, se tévesztendők szemelő!. Autóvezetők számára nem győzzük eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, életük biztonsága szempontjából, hogy rendszeresen vizsgáltassák magukat orvosukkal. Ne várják be, amikor már a betegség tünetei jelentkeznek. bileuma alkalmából Tagtestvéreim megbocsátják, hogy az elmúlt 75 év méltatása helyett máris a következő 75 évre próbálom figyelmüket felhívni. Távol áll tőlem a dicső múlt kellő megbecsülésének hiánya. Sőt ellenkezőleg: annak elemzése és értékelése sugalmazta alábbi szerény mondanivalóimat. Ha végig gondoljuk, hogy 13 egyszerű, derék bányász ember alapítása e mai szilárd fundamentumu Egyesületünk, amely megbirkózott oly súlyos gazdasági válsággal is, aminő az 1929 és rákövetkező éveké volt, amikor gazdaságilag egész Amerika de az egész világ recsegett, ropogott, a legnagyobb tisztelet és nagyrabecsülés illeti Egyesületünk alapitóit. De velük együtt mindazokat a tagtestvéreket is, akik az elmúlt 75 év nehéz viharai között akár tisztségekben, akár az egyszerű tagok soraiban Egyesületünkben kitartottak és erejét fejlesztették. Mert ez volt a nagy és követésre méltó teljesítményük: a fejlődés állandó és kitartó munkálása! Ennek eredménye ugyanis a mai 90 ezres taglétszám és közel 28 milliós tőketartalék. Hogyan csinálták ezt? Mivel érték el, hogy a WILLIAM PENN EGYESÜLET ma a világ legnagyobb magyar taglétszámú szervezete ? Amivel ezt elérték, abban nem volt semmi rendkívüli, semmi csodálkoznivaló csupán csak szilárd elszántság és néhány csathatatlanul biztos tennivaló következetes betartása. Ezek a következők: Az Egyesületünk belső életét virágzó folyamatosságban fenntartani, a fiókok gyűlésein, összejövetelein résztvenni. Egyszóval: törődni Egyesületünkkel, amely nem egy kereskedelmi biztosító társaság, tehát nem néhány ember tulajdona, hanem az össztagságé. így annak az érdeke, hogy törődjék vele. Minden vagyona a tagoké, tehát annak minden gyarapodása azok javára szolgál. Ennek tudatában fel kell kelteni az érdeklődést az egyesületi élet iránt, amely Egyesületünk testvérsegitő hagyományaihoz tartozik. Beszéljünk Egyesületünkről, ahol csak erre alkalom nyílik, akár tagokkal, akár nem tagokkal. Utóbbiakat igyekezzünk megnyerni tagtestvérünknek, hangsúlyozva, hogy a WILLIAM PENN EGYESÜLET sokféle különböző célú, tartalmú és értékű legmodernebb tipusu kötvénnyel tud szolgálni, még-ÉV ÉRDEKÉBEN hozzá a legkedvezőbb feltételek mellett. Ez utóbbi ténykörülményeket tagokkal való beszélgetéseink során is hasznosíthatjuk már meglevő biztosításuk fölemelése, avagy újabb tipusu kötvények vétele érdekében. Visszatérve az egyesületi élet belső vonatkozásaira, fogadjunk el tisztséget, ha erre felkérnek, mert ez megtiszteltetés a tagok részéről és a közbizalom megnyilvánulása személyünk iránt. Másrészt tartsuk tiszteletben az osztály tisztviselőit, mint akik nem a saját, hanem a tagság érdekeit szolgálják. Az egyesületi és fiók gyűléseken mutassunk érdeklődést a felmerülő kérdések iránt. Szólaljunk fel a tárgyhoz és ne restelkedjünk véleményünket kimondani. Ezen a réven az elmúlt 75 év során igen-igen sok tagtestvérünk nagyot lendített foglalkozásbeli előbbrejutásán és társadalmi megbecsülésében. A testvériesség igen jóhatásu megnyilvánulása, ép ezért igen melegen ajánljuk, hogy látogassuk meg beteg tagtestvéreinket, , akár beletartoznak a betegsegélyzőbe, akár nem. Igen jól esik ez a betegnek és megtiszteltetésnek veszi. Ha nem tudnók meglátogatni, Írjunk neki és azon fejezzük ki jókívánságainkat. Tegyünk látogatást egy-egy elhunyt tagtestvérünk ravatalánál. Fejezzük ki részvétünket a gyászoló családnak. Nagyon jónéven fogják venni. Egyben érezni fogják a WILLIAM PENN EGYESÜLETHEZ tartozás jóleső erkölcsi erejét. Amint fentiekben elmondottuk, nem uj és most felmerült gondolatok. Ezeket régebbi tagtestvéreink jól ismerik és jóhatásaikat tanúsíthatják. De legfőképpen a 75 éves gyémánt jubileum igazolja fejlesztő és öszszetartó, jótékony hatásukat, minthogy gyakorlatban voltak és nehány osztálynál ma is gyakorlatban vannak. Sajnos azonban, hogy a mai élet lázas tempójában nem egy helyen megfeledkeznek róluk. Amilyen lélekemelő, az a gyönyörű valóság, hogy Egyesületünk immár 75 esztendeje szolgálja a tagság érdekeit az élet legnehezebb pillanataiban, szolgálja lelkiismeretesen és teljes odaadással, ahhoz hogy testvérsegitő nemes célkitűzéseit további 75 éven keresztül megvaiósi thassa, szükséges, hogy az elmondottakat megszívleljük és az elődeink nemes példaadását híven, lelkiismeretesen kövessük. NE FELEDD A TÉRT . . . Irta: Thomas Moore — Fordította: Petőfi Sándor Ne feledd a tért, hol ők elestek, Az utolsó s a legjobb vitézek; Mind elmentek és kedves reményeink Velők mentek, egy sírban enyésznek. Óh, ha visszanyernők a haláltól A sziveket, mig előbb dobogtak. Újra vívni a szabadság harcát Színe előtt a magas mennyboltnak! Pillanatra ha lehullna láncunk, Melyet ott ránk a zsarnok szorita: Nincs ember, nincsen isten, aki Minket újra megkötözni bírna! Vége van ... de bár a történetben Ottan áll a győző név ragyogra. Átkozott az a dicsőség, amely A szabadok szivét tápod ja. Sokkal drágább a sir és a börtön, Melyet honfi-névnek fénye tölt meg. Mint a győzedelmi oszlop, amit A szabadság romjain emeltek. TOLMÁCSOLJUK ELNÖKÜNK, MACKER GYULA KÖSZÖNETÉT Alig jelent meg az amerikai-magyar lapokban a hir, hogy az . elhunyt Révész Kálmán helyébe a William Penn Fraternális Egyesület Igazgatósága egyhangúlag Macker Gyula álelnököt, az igazgatóság elnökét választotta meg az Egyesület központi elnökének, máris sürü rajokban érkeztek a kártyák, levelek, sürgönyök, telefonhívások, detroiti otthonába és a pittsurghi hivatalába, melyekben a barátai, ismerősei és tisztelői őszinte szerencse-kivánataikat fejezték ki az uj tisztséghez. Központi elnökünket végtelenül meghatotta a szeretetnek ez a szép megnyilvánulása és hálás azoknak, akik mindennapi elfoglaltságukban vették a fáradságot, hogy őt szóban, írásban köszöntsék. Üzletébe, otthonába, a központi hivatal különböző ügyosztályaiba beérkezett levelekre, sürgönyökre igyekezett közvetlenül válaszolni, de, hogy elejét vegye annak a lehetőségnek, hogy akaratlanul is válasz nélkül hagyjon valakit, itt a hivatalos lapunkban is megköszöni a kifejezett jókívánságokat. Hathatós buzdítást hoztak számára az elmúlt nagy-gyülésünk képviselőitől, fiókjaink közgyűléseitől és a fióktisztviselőktől érkezett levelek, mert —mint mondotta —, ezek segítik át őt a felelőséggel teli tisztség előre várható megpróbáltatásain és a kezdet nehézségein. Megválasztása után, ahogy közeledett február elseje az uj állás elfoglalására kitűzött dátum, úgy borult az ő és sorsában osztozó élettársa érzéseire a szomorúság, mert lassan előre vetette árnyékát a rideg valóság, hogy a sorsuknak eme változásával, mennyi mindent fel kell adniuk, ami évek hosszú során keresztül a szivükhöz nőtt. El kell válni a megszokott környezettől, a kedves otthontól, a jóbarátoktól, és meg kell hozniuk azt a legfájdalmasabb áldozatot, hogy távol éljenek azoktól, akiket e világon legjobban szeretnek: a gyermekeiktől, a drága unokáiktól. Őszintén kívánjuk és reméljük, hogy központi elnökünk és kedves neje az uj környezetben rövidesen jól fogják érezni magukat s ha nem is lesz minden olyan szép és kellemes mint amit Detroitban hagytak, mégis boldogok és megelégedettek lesznek, megtartják lelki egyensúlyukat, ami okvetlenül szükséges ahhoz, hogy elviselhessék a változással járó megpróbáltatásokat. / A szomorúság szinte olvasható volt Macker Gyula és neje arcán, amikor Pittsburghba költözésük előtti napon, január hó 29.-én, Dankó István igazgatónk és kedves neje házánál rendezett bucsu-összejövetelen, a 18-ik és 500-ik fiókok tisztviselőitől és barátaiktól búcsút vettek, melyen központi titkárunk Stelkovics Albert és neje is megjelent. A szép eseményt emlékkártya aláírásával örökítették meg, melyen a következők neveit találjuk: Dankó István igazgató és neje, Stelkovics Albert központi titkár és neje, Papp Gáspár ellenőrző bizottsági elnök és neje, László Elvira, Foldváry Erzsébet, Dénes János és neje, Boldizsár József és neje, Demeter Katalin, Bardócz György és neje, Gyiraszin Mária, Veszprémi János és neje, Nyiri László és neje,, Meray Pál és neje, Sehwarckopf Gusztáv és neje, Madarász Géza és neje, Korokng/y Sándor és neje, Heck József és neje, Marczis József és neje, Lőrincz József és neje, Demeter László körzetvezető és neje, Üsztök István kerületi szervező és neje, Kish József és neje Lucas Lajos és neje, Gross József és neje, Murvay Lajos és neje, valamint az ünnepeltek fia Macker Róbert és neje. Macker Gyula és neje szivük mélyéből mondanak köszönetét mindazoknak, akik e kedves ünnepségen részt vettek és a bucsuzás napjait megkönnyítették. Hálás köszönettel adózik központi elnökünk a magyar sajtó szerkesztőinek, akik lapjaikban szives jóindulattal közölték az Egyesületünknél történő tisztviselő változásokat, telefonhívásokban és levelekben pedig előre is biztositották őt a közérdekű ügyekben való együttműködésükről, melyre ebben a nevezetes gyémántjubileumi esztendőben nemcsak neki, de az Egyesületünknek is végtelenül nagy szüksége van. A KÖVETKEZŐ 75 A WILLIAM PENN TESTVÉRSEGÍTŐ EGYESÜLET gyémánt ju-
