William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)

1961-05-17 / 5. szám

V d 3 I NO O I 1 K' O H N OHi?g Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN LAPJA VOL. XLIV. 1961. MÁJUS 17. 51 NUMBER 5. EMLÉKEZZÜNK MEG — AZ EGYLET ALAPÍTÓK MUNKÁJÁRÓL... Hetvenöt évvel ezelőtt tizenhárom egyszerű bányász megértette a testvérsegités alapelvét, mely szerint: “összefogva megállunk — megoszolva elbukunk” és erre a szeretetben, megértésben fo­­gamzott elvre támaszkodva összefogtak, egyesületet alakítottak a kölcsönös segités, a barátság és a társadalmi élet ápolására. Az eszme, a gondolat uj volt az alapítóknak, de azt már a kez­det kezdetén megértették, hogy célkitűzésük, az egymást segitő munkájuk csak akkor lesz iga­zán eredményes, ha az eszmék­nek hívőket, követőket, lelki testvéreket toboroznak a kö­zösségükbe. Tagszerzés lett tehát az ala­pítóknak első, minden kénysze­rítés nélkül vállalt kötelessé­gük, melynek ők a történel­münk bizonysága szerint, be­csülettel meg is feleltek. Szá­mukra nem hangzott lehetet­len kívánságnak amikor elha­tározták, hogy mindegyikük önzetlenül szerez a testvérisé­ge eszmének egy uj követőt, egy uj tagot, mert az ő hitük erős és őszinte volt. Sajnos ma, hetvenöt évvel később, a közvéleményünk szellemileg kissé korlátolt em­bernek tartaná azt az egyleti vezért, aki össztagságunktól komolyan kérné és várná, hogy minden tag, egy uj hívőt sze­rez gyémántj ubileumi eszten­dőnkben a testvériségi eszmé­nek, amelynek jegyében az Egyesületünk megalakult, melynek létjogosultságát, az elmúlt 75 esztendő számos tár­sadalmi reformja és a mun­kásságot védő rengeteg törvé­nye dacára is, el kell ismer­nünk. Mindennapi életünkben lép­­ten-nyomon látjuk a testvéri­ség alapelvén alakult egyletek szükségét és mégis pusztába kiál­tás volna, ha általános tagszerzési megmozdulást kérnénk tag­jainktól, mert megváltozott életviszonyaink, megváltoztattak ben­nünket is. Tagságunk többé nem hajlamos egyöntetű cselekvésre, igy az utánpótlás munkáját hivatásos tagszerzőkkel kell végez­tetnünk, akik az uj jelölt megközelítésekor nem sokat beszélhet­nek a testvéri közösségből származható előnyökről, mert az uj jelölt érdeklődése főleg arra irányul, hogy a befizetendő dijak ellenében, milyen kedvezmények nyújtására kötelezi el magát az Egyesület. Kár, hogy nincsenek pontos adataink arról, hogy Egyesüle­tünket alkotó fiókjaink, tagjaink hol, mikor, mennyit adtak és áldoztak jótékony célokra, mert ha volnának ilyen kimutatása­ink, úgy azoknak sokat mondó számjegyei talán értékeltetni tudnák a tagjelöltekkel, hogy mit jelent egy fraternális testvéri közösséghez tartozni . . . Az egyletalapitók nagy munkájának jelentősége még tisztáit áll előttünk, még nem halványította el az idő, mert az ő koruky nak munka és életviszonyai közismertek. Jól tudjuk még, hogy abban az időben beteges embernek mennyi becsülete volt a búr­­dosházakban s arra is van még közöttünk szemtanú, hogy amikor a bányában lezuhanó kő megölt egy bevándoroltat, nem nagyon kutatták, hogy kit terhel a szerencsétlenségért a felelősség . . . Ezért nem árt a Gyémántj u­­bileumi Esztendőnkben kissé elgondolkoznunk és újra felér­tékelnünk az alapítók munká­ját, hogy tanuljunk belőle. Mert . . . Ki hitte volna, hogy az ala­kuláskor 13 lelket számoló cso­port egykor közel kilencven­ezer tagra növekszik . . . Ki gondolta volna, hogy az alapítók első gyűlésén össze­adott 17 dollár és 25 centből 29 millió dolláros vagyon lesz. Ki hitte volna, hogy a 13 bá­nyász összeállásából az Egye­sült Államokat behálózó, tár­sadalmi osztályokat, nemzeti­ségeket, foglalkozásokat, poli­tikai véleményeket és hitfele­­kezeteket egybeforrasztó test­véri közösség fejlődik . . . . . . vagy azt, hogy az alapí­tók szerény kis egylete, az el­következő évtizedek alatt segi­tő erejével képes lesz nem egy­szer, sokszor átnyúlni a tenge­ren, hogy irgalommal, a szere­tetnek ajándékaival segítse aa óhazában levő testvéreit . . . Mindezeket létrehozta a 13 bányász hite . . . Sok millió dollárt fizettünk ki haláleseti segély címen öz­vegyeknek, árváknak; betegse­gély címen tagjainknak, ami természetes is, hisz azt Ígér­tük, arra köteleztük el magunkat. Ugyanannyit vagy többet áldozott Egyesületünk fiókjain, tag­jain keresztül a jótékonyság oltárán, mert két kézzel adtunk mi mindig, ahol szükségét láttuk. A szörnyű depressió sötét éveiben sok fiatal tagtársunknak folyósítottunk tanulmányi segélyeket, hogy befejezhessék az egye­temi tanulmányaikat. Elöregedett, munkaképtelen tagjaink ellátásáról felekezeti kü­lönbség nélkül gondoskodtunk, terheinkre senkitől sem kérve segítséget. Ember vérrel tettünk bizonyságot polgári hűségűnkről a befo­gadó hazánknak, mert a második világégésben, a volt Verhovay és Rákóczi tábor részéről, közel négyszáz gyermekünk adta éle­tét az amerikai ideálok védelmezésére. Emlékezzünk meg tehát hálaérzéssel a szivünkben a 13 alapitó­­(Folytatás a 2-ik oldalon.) MEGHÍVÓ IGAZGATÓSÁGUNK, KÖZPONTI HIVATALUNK NEVÉBEN tisztelettel hívjuk meg minden magyar testvérünket minden tagtársunkat a William Penn Fraternális Egyesület alakulásának 75-ik évfordulójára rendezendő GYÉMÁNTJUBILEUMI BANKETTRE mely 1961 MÁJUS HÓ 28-án, VASÁRNAP 6 órai kezdettel lesz megtartva a Penn-Sheraton Hotel báltermében Pittsburgh, Pennsylvaniában Tisztelettel: a KÖZPONTI HIVATAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom