William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-05 / 3. szám
8-IK OLDAL William Penn 1958. március 5. ► • rr ZAPPONE-URDA ESKÜVŐ Az amerikai magyarság házához nekünk is hozzá kel! járulnunk Az Amerikai Magyar Szövetség Washingtonban székházat vásárolt, s azt George Washington magyar ezredesérő! “Kováeh Mihály” ház-nak nevezte el. A székház az amerikai magyarság tulajdona és központja. Fél évszázados hányattatás után az Amerikai Magyar Szövetség végre saját, otthonába költözött. Jogos büszkeséggel vesszük tudomásul, hogy az amerikai magyarság is otthonhoz jutott. Székház hirdeti hazánk fővárosában, hogy vagyunk. Hirdeti, hogy élünk és hallatni akarjuk szavunk minden magyar ügyben. A székház ára azonban még nincs kifizetve. A Szövetség' csupán kisebb összeget fizetett ki s a jelzálog (mortgage) között van olyan is, amelyet rövidesen ki kell egyenlíteni. A Szövetség abban a reményben merte a házat megvásárolni, hogy Amerika magyarsága melléáll ebben a fontos ügyben. Ez a székház a mienk, loraini magyaroké is! Vételárának kifizetéséhez tehát nekünk is becsületbeli kötelességünk hozzájárulni. A Loraini Egyházak és Egyletek Nagybizottságát tehát ez a gondolat vezette, amikor elhatározta, hogy kéréssel fordul minden egyházhoz és egylethez, hogy a “Kováeh Mihály” ház-ra fizessen be bizonyos összeget a Nagybizottság pénztárába. Az igy összegyüjtendő pénzt a Nagybizottság ki akarja egészíteni s azt egy összegben, — mint a loraini magyarság adományát, — szeretné mihamarabb elküldeni Washingtonba. Mivel a székházon megörökítik a nagyobb adományokat, mi is idejében szeretnénk a pénzt beküldeni, hogy nevünk az emléktáblán legyen. A Nagybizottság arra kéri az egyházak és egyletek vezetőit, hogy legközelebbi gyűlésükön foglalkozzanak ezzel az üggyel és a megajánlott pénzt adják át Hoffman Józsefnek, a Nagybizottság pénztárosának. Eddig egy loraini egylet, — az Ifjúsági Egylet, — foglalkozott az üggyel, melyet a gyűlés tagjai leszavaztak. Hisszük, hogy e helytelen döntést csak a kellő felvilágosítás hiánya okozta. Hisszük, hogy Lorain magyarsága is tudja, hogy az amerikai magyarság szavának csak akkor lehet súlya és eredménye, ha életképességéről és aktivitásáról bizonyságot tesz. Ennek pedig legkézenfekvőbb módja, hogy — tekintélyének alátámasztására is — saját otthonnal rendelkezzék. De, ha csak észszerűen gondolkozunk is, — minden elvi alátámasztás nélkül is — helyesnek kell, hogy találjuk a Szövetség lépését, mert a drága házbér fizetése helyett igy saját otthon kifizetésére fordíthatja a befolyó összegeket, — annak a saját otthonnak a kifizetésére, mely az egész amerikai magyarságnak — s igy a loraini magyarságnak is! — otthona és jogos büszkesége lesz! Reméljük, hogy a különböző egyházak és egyletek kedvezően bírálják el á kérdést és a hozzájárulásként fizetendő összeget megszavazzák, hogy Lorain neve is a bronz emléktáblára kerülhessen. Egyben hisszük azt is, hogy az Ifjúsági Egylet tagjai is megértik a kedvező döntés rendkívüli jelentőségét és eddigi múltjukhoz méltatlan döntésűket megváltoztatják. * * * A “Lorain és Vidéke”-ből vettük át a fenti cikket s annak minden egyes sorával tökéletesen egyetértünk. Köszönjük Bodnár P. Lajos tagtársunknak, a lap kitűnő szerkesztőjének, hogy Írásával ismét hitet tett az Amerikai Magyar Szövetség mellett Egyesületünk Igazgatósága egyezer dollárral járult hozzá az Amerikai Magyar Szövetség tulajdonát képező székház megvásárlási költségeihez. Reméljük és hisszük, hogy tagtársainkhoz, fiókjainkhoz is eljut e sorok utján kérő szavunk. Bizonyosak vagyunk abban, hogy közel háromszáz fiókunk sorában számos olyan hely lesz, ahol kellően értékelni tudják az AMSz nemzetmentő munkáját s szivük sugalatára hallgatva, eljuttatják hozzájárulásukat az Amerikai Magyar Szövetséghez. Cim: American Hungarian Federation, Col. Michael de Kovats Memorial Bldg., 1761 “R” Street, N. W. Washington 9, D.C. Tagjaink, fiókjaink hozzájárulását központi hivatalunk is készséggel továbbítja, kérésünk csak az, hogy a csekket vagy Money Ordert az “AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION” névre kiállítva juttassák el címünkre. Zappone Patricia és Urda Róbert 1957 október 26-án kötöttek házasságot a Greensburg, pennsylvaniai Our Lady of Grace templomban. A menyasszony Mr. és Mrs. Michael Zappone leánya (Greensburg, Pa.) A vőlegény Mr. és Mrs. Urda János fia (Duquesne, Pa.) és a Duquesne, Pa.ban székelő 71-V fiókunk tagja. A lakodalom színhelye az Americanization Club volt, South Greenburgsban. Az ifjú pár jelenleg duquesnei otthonában él. Mi is igaz boldogságot és megelégedést kívánunk a fiatal párnak egész életükre! Arany lakodalom PELLEY JÓZSEF és neje 1957. november 18-án ünnepelték ötvenéves házassági évfordulójukat, melynek alkalmából rokonaik mind összeijöttek, hogy a boldog házaspárnak kifejezzék jókívánságaikat. PELLEY tagtársunk 1886- ban született Dombrádon. Szabolcs megyében; felesége szül. SOVÁNY JULIANNA 1891-ben született Szinyéren, Zemplén megyében. 1907. november 18- án volt egybekelésük New Brunswick, New Jerseyben. A Mindenható frigyüket öt fiúval és egy leánnyal áldotta meg. A PELLEY család tagjai a 135-ik (R.) fiókhoz (Piscataway, N.J.) tartoznak. Mi is a lehető legjobb kívánságainkat fejezzük ki szeretett tagtársainknak aranylakodalmuk alkalmából. AHOL A FRATERNALIZMUS HONOL... A fenti képen a 296-ik (V.) fióknak (Springdale, Pa.) négy kiváló tagja szemléli az uj neon névtáblát, melyet a William Penn Otthonra szereltek fel. Balrót-jobbra láthatók: Sabo Pál, volt alelnök; Fintor Ferenc, gondnok; ifj. Sabo Pál, a volt alelnök fia, aki a névtábla formáját tervezte és ifj. Antal A. Lajos, a fiók volt elnöke.
