William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-09-04 / 9. szám
4. OLDAL 1957 szeptember 4. William Penn °M ÍÍ(üím Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ , Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 435—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. SZERVEZŐ MUNKA A szorgalmas, józan ember nagy értéke a társadalomnak. Ha a munkásság keze nem dolgozna erejének teljes megfeszítésével, ha a gazdák kezét nem törné fel a nehéz mezei munka, nagyon hamar vége volna a haladásnak, a jólétnek, az ember éhen halna gabona, hús és zsir hiányában és megfagyna a hideg télen házak és ruhák hiányában, hogy a civilizáció egyéb nagy értékeit és áldásait ne is emlitsük. A munka vállalása az alapja minden haladásnak. Az elmaradt afrikái vagy ázsiai törzsek ép ebben térnek el a civilizáció emberétől. Ezek a népek évezredek óta fennállanak, de még mindig majdnem eredeti tudatlanságukban, mert a legtöbbjük épen csak annyit dolgozott, amennyi elégnek látszott a megélhetésre. De ha a munkás, bányász vagy földmives ereje teljes megfeszítésével dolgozik is, egyedül a munka révén a társadalmi élet mai fokát nem tudnók elérni és nem sokkal maradnánk felette a primitiv ős-embernek. Ha nagy bajok, természeti csapások, dögvész vagy földrengés, nagy tüzek és áradások sújtják az embereket, tisztán csak két kezük munkájával nem tudnak a régi magaslatra egyhamar felérni. A munka magában nagy érték, de nem elég arra, hogy jólétet teremtsen. Amerikában a nagy csodát, az általános jólétet, összehasonlítva más országok haladásával, a szervező munka hozta létre. Az úttörő, a “pioneer” nagy munkát végzett az őstalaj feltörésével, de ha egyedül maradt volna az őserdőben, még puszta életét se igen tudta volna soká fenntartani. Hogy egy vidék felvirágozzék, ahhoz nem elég az egyéni munka. A legkisebb falut, települést sem lehet fenntartani sokáig, ha a települők nem szervezik meg a munkát. A hely kiválasztása, az őstalaj feltörése és az első házak építése sem történhetett meg csak úgy, hogy az egyik települő fát vágott, a másik a fából gerendát dolgozott ki, a harmadik megépítette a ház alapját, a negyedik összerótta a gerendákat, a többiek tetőt készítettek és a települők egyik jelentékeny része a legközelebbi városokból ajtófélfákat, ablaküvegeket stb. szállított az építkezés színhelyére. A munkamegosztás tette lehetővé ezt a sokoldalú tevékenységet. De a munkamegosztás is csak úgy volt lehetséges, ha a szükséges munkákat megtervezték és akadtak erélyes és értelmes emberek, akik a terveket kidolgozták. De látjuk a szervezés értékét nemcsak ezekben a kezdetleges munkákban. Hogy Amerika fennmaradhasson, politikailag, katonailag és gazdaságilag is szervezkednie kellett. Katonák nélkül az indiánok csakhamar a telepesek fölé kerekedtek volna. Bíróság és törvényszékek nélkül a sokféle gonosztevő céltalanná tette volna a munkát. Iskolák nélkül a technikai tudás feledésbe ment volna. A munkásság és a farmerek is a szervezkedésnek köszönhetik anyagi haladásukat. Amerika fejlődésének az a titka, hogy emberei nemcsak szorgalmasak, hanem azt is tudják, hogy csak a jól szervezett munkának van eredménye. Erre mutat az a sok szó is az amerikai nyelvben, amely a szervezkedés értékét hangsúlyozza: teamwork, fraternal, cooperation, organization, stb. Ennek az összetartásnak és vállvetett munkának, ahol a szervezés adja az eredményt, sok példáját látjuk. Itt vannak például a nagy “supermarket”-ek, ahol óriási tömegek szolgálják ki önmagukat és óriási tömeg ételnemü jut eladásra. Vagy nézzük csak a most lezajlott turista évad megszervezését. A turista, aki nyáron vagy télen szép vidékeit akarja látni Amerikának, megteheti az utat saját kocsiján is, de különösen nagy távolságokon át, a vezetés okozta fáradtság, a bizonytalan elhelyezkedés a turista központokban, szervezés nélkül meghiúsulna vagy megkeserítené az utazás gyönyöreit. Közlekedési irodáink ilyenkor fárasztó munkát végeznek, hogy a városokban, a szép vidékek felé, az óceánok partjaira úgy irányítsák a forgalmat, hogy az se fárasztó, se drága ne legyen, és az utasok kívánságai szerinti körutakat minél simábban bonyolíthassák le. És meg is van az eredmény. Olyan helyeken, mint a Niagara, vagy a nemzeti parkokba, igy a Yellowstone Park látogatói nem azzal érkeznek meg az utazás célpontja felé, hogy nincs hely a szállóban. Ha egy helyen 30,000-en fordulnak is meg egy napon, a tervezett körutat ez egyáltalán nem akadályozza. Mikor azt látjuk, hogy az együttes szervezett munka sokkal kellemesebbé teszi az utat s a turisták ezrei jó hangulatban utaznak, akkor látjuk csak a szervezett, a tervszerű munka előnyeit. Emlékezzünk csak vissza, hogy régen a háborúk előtt Európában egyes turista központokban hányszor nem lehetett szobát kapni. Az is baj volt, ha üresen pangottak a szállók, az is, ha csődület rohanta meg őket. Mindenki ingerült volt, a természet és a művészet csodái között álmosan, idegesen bukdácsoltak az utasok, és mire hazaérjek, fáradtabbak voltak, mint elutazás előtt. Amerikában ez nem fordul elő. Az amerikai rendezés és együttműködés bámulatosan egyszerűvé teszik a nehéz kérdéseket is. Ilyenkor megértjük, hogy mi az, amiben a vén Európa elmaradt Amerika mögött. Látjuk, mi az oka az általános jólétnek Amerikában. Mi itt nem irigykedünk egymásra, hanem igyekszünk egymás mulatságait támogatni. Két elégedett ember töb<bet tud elérni, mint egy sereg elégedetlen. De nem kell messzire mennünk példa keresésre. A testvéries összetartásnak, a vállvetett, megszervezett munkának tündöklő példája a Verhovay és Rákóczi egyletek egyesülése. Most már egyre jobban látjuk, hogy egy csoportba tömörülve, a munkát minden vonalon megszervezve, a William Penn Fraternális Egyesület milyen jelentős eredményeket tudott már eddig is elérni. Ugyanazt a munkát, ha meg is szaporodott, kevesebb fáradsággal lehet elvégezni, ha a munka területe és módszerei közösek. Kevesebb munkaerő végezheti el a munkatöbbletet, kevesebb erőfeszítéssel, amely munkatöbblettel pedig külön-külön oly nehéz volt megbirkózni. Ennek a céltudatos munkának a takarékosság terén is mutatkoznak már jelei, az első berendezkedés és áthasonulás nehézségeinek leküzdése után. Ez az előre kitervezett, minden apró részletében is megszervézett munka lendíti fel majd még jobban Egyesületünket, még gazdagabbá és virágzóbbá teszi, egyszóval olyan intézménnyé, amelynek erejében minden amerikai magyar megbízhat és amelyre mindegyikünk méltán büszke lehet. KÖVETENDŐ PÉLDA A testvérsegités egyik kiemelkedő eseményére szeretnénk e sorokban felhívni fiókjaink, tagjaink, magyar testvéreink figyelmét. Azok, akik szivükön viselik menekült testvéreink, óhazai nélkülöző véreink sorsát, tudják, nagyon jól, hogy milyen áldásos segítő munkát végzett és végez a Coordinated Hungarian Relief, Inc. az Egyesitett Magyar Segélyakció. Ennek a munkának eredményes és állandó folytatásához feltétlenül nekünk; amerikai magyaroknak kell előteremtenünk a szükséges anyagiakat. Természetesen bele kell vonnunk megmozdulásainkba amerikai testvéreinket is. — akik a jószóra hallgatva készséggel segítenek nekünk. Fiókjaink, tagjaink nagyrésze az októberi események hatása alatt hallgatott kérő szavunkra s a legtöbb esetben tekintélyes összeggel járult a gyűjtésűnkhöz. Sajnos, az utóbbi hónapok során valahogy a feledés homálya borult a Segélyakcióra. Hiába minden kérés, könyörgés, kopogtatás — bizony sok esetben süket fülekre találunk. Ilyen körülmények közepette igazán követendő példaként kell beszámolnunk arról, hogy a 424-ik V. fiókunk, Tarrytown, N. Y.-ban junius 1-én a Segélyakció javára táncmulatságot rendezett s annak teljes bevételét $270 — azaz Kettőszázhetven dollárt a Segélyakció washingtoni központjához küldötte be, szenvedő magyar véreink felsegitésére. A fiók elnök id. Iván Sándor, ügykezelője Rakaczky Vilmos, tisztviselőtársaik, a fiók minden tagja igazán szép és dicséretes munkát végeztek. Egyesületünk fiókjai igazán követhetnék példájukat! A Coordinated Hungarian Relief mennél eredményesebb munkáját csak ilyen segítéssel tudja folytatni. Segítsetek, — hogy segíthessünk!
