William Penn Life, 2003 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1. szám

Ady Endre

' III. Rész

___________________[Magyar Nyelv

KI EZ A MÁMORRAL, BOR, PÉNZ és halál istenségeivel küzdő, száz sebbel vérző és mégis részeg torokra siető, biborpalástú, és fekete arcú pogány, ha nem az üldözött magyar, akinek a maga fölös túlságat kell folyton folyvást lecsapolnia, és elf ecserélnie.

Földhöz ragadtság, elkivánkozás, gyűlölet és szeretet bachi-ellenpontjai feleselnek itt egymással; s együtt mégis egyetlen, mély, magyar harmónia.

S Ady nem fél az ellen-mondásoktól. Fokról-fokra fonja tovább egyre bonyolódó életét, s épp ez a kénytelenül igaz magyarság egész költészetének legdúsabb tétele.

S vajon hol fog megállni ez a bukdácsoló űzött, akit egyszerre buktat mámora és magyarsága, de továbbhajt egy vad csakazértis életösztön.- Talál-e nagyobb urat a Halálnál?- S megtalálja-e a nagy üldözőt, aki előtt az Élet és Halál, mint egyforma kis kuvaszok futnak; az Ismeretlen Szabályt, aki egyszerre a Vigasztalanság, és mégis a Kimérák Istene? - Ady, mint annyi bolyongója a múlt századoknak, váratlan a Sion-hegy alatt áll, s "hitetlenül" is hinni akar:

Hiszek hitetlenül Istenben,

Mert hinni akarok,

Mert sohse volt igy rászorulva

Sem élő, sem halott.

Isten, Krisztus, Erény, és sorban minden, mit áhitok.

S mért áhitok? - Ez magamnál is óh, jaj, nagyobb titok.

S amint kedvese előtt is eljátszotta férfi és nö viszonyának minden gesztusát, Isten előtt is eljátsza a haragos számonkérötöl, a meghuhászkodó karácsonyi verset énekló gyermek Isten hitéig Isten és ember

Kerékgyártó Barbara

minden lehető viszonyát.

Hát eljöttem a kamattal,

Uram-Isten

Agyonnyargalt akarattal siettem, hogy le ne késsek Itt az Élet, itt a pénzed.

Inaimnak frissességét,

Uram-Isten,

Barna-hajam sűrűségét,

Erőmet a vérben, agyban Neked adtam, odahagytam.

...Drága pénz volt, mindegy mostmár Uram-Isten.

Vagy egy másik versében

Neved sem értem Istenem De van két árva, nagy szemem,

S annyi bolondot látok,

Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben,

Uram, hozzád kiáltok.

S ahogy csitul az Isten-kereső lárma, úgy tágul és bővül az Ady-kép, s úgy foglalja össze az össze Ady-szimbólumokat, s tisztább láthatárt nyit az Ady-lira elé.

Á romantika ködei oszlanak, s Ady előtt megcsillan az Élet, a mindenki élete.

S ha a mámor gőgjének volt a fényűzése, most alázatosság langy esője ereszkedik rája; s az Isten egy csodálatos szeszélyéért egész életét odaadná:

Nézd, ahogyan fejem lehajtom, Szánom minden dölyföm Uram.

S ha van még bennem gög-erö, Szivemmel együtt kiszakajtom.

Ki gőgös volt, már lakói itt lenn, jaj, ha engem is büntetni fogsz keserű gőgömért,

Félek törvényedtől Úristen.

Béna koldussá ne tégy engem Hiszen magad is megcsúfolod,

Tudod, hogy gőgömet

csak mutatom, vágyom, esen gém.

S mint aki akkor sejti meg a boldogabb partot, mikor az utolsó odavivö hajóról is lekésett, csodálatos nosztalgikus versekbe kezd as elszalasztott boldogság, az eljátszott öregség után. S eszébejút a falu, az áldott falusi köd, mely mégis gyógyít, eszébejút a család, s gyermeke álombölcsójét ringatva, a legmeghatóbb altató-dalt dünnyögi, amit költő valaha dúdolt.

Öt a vér pokolfogata viszi, s a betegség szemérem-öve védi.

Tátongó puszták struccmadaraként rosszalkodott, futott, csalt, s éjjel fölriadván a rémület imája, az önmagán elrémülés jaj-jajja sanyargatja. Mellet-verve mond szánombánomot, de új - s új lovat remélve a holnap elé, már biztosan s megállás nélkül várja a vig célt, a piros, tartós örömet, mert az embernek, mig van Ember, megállni nem lehet."

Ady Endre a dac költője elérzékenyedett. S túl az ifjúságon a jóakarat és szeretet vetémenyes kertjének érzi a szivét. Ha a ma elveszett, a Holnap nem veszhet el, s ha a család elveszett, talál magának egy nagyobb családot. S a költő, aki szeretni és szerettetni akar, a szeplőtlen tömeg beláthatatlan tengerét érzi; bátor újrakezdők, a Holnap Hősei ezek; szivét küldi hozzájuk az Új frigyládát. Amit azonban ö akart, zord magasság, nem érhette meg. Egy érdeme lesz, látta a proletárokat, a Jövendő fehéreit, úri viharból hozzájuk menekült a verejték katonákhoz. S ódon, de virágos hajók után néz, magyar múlt hajóira. A Hadak Útján

12

Milli» Fenn Lile, Janaury 2003