William Penn Life, 2003 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
a magyar tradíció szövetségeseit várja az Új Csaba népét. Vitéz Mihályt ébreszti, ki honjában a legbújdosóbb magyar, bár "fényküllözött fél magyar eget". És zsoldjába fogadja Esze Tamást is, s mint a kisnemes Dózsa, a kisnemes Ady is kiáll a Tavalyi cselédek, a szerencsés ritterek népe elé, s kitárja karját a "kirabolt, szegény kis magyar": Én koldus-jobbak gyermeke, Miként ezer éve, - tavaly, Testvéremül elfogadom, Ki tiszta ember és magyar .. .Kirabolt szegény kis magyar Kitárom afelé karom, Kit magyarrá tett értelem, Parancs, sors, szándék, alkalom S szomorúan hallja a baka nótát, öreg, mese-beli Jáínosok nótáját, akik a mese-városért gyürköznek, a maguk ügyénél fontosabb ügyért, idegen tályogokat gyógyítanak, mig a maguk sebe elüszkösodik, mert kellenek az arénára, akkor is, ha életüknek, életük lesz majd az ára És a forradalom, a paraszt-forradalom emlegetése és újbóli felirása Dózsa György nevének a magyar égboltra Ady nem költöi keresettsége, hanem legbensöbb, legigazibb hitelének örökkön emlegetése, mert szerinte Egyszer volt itt lakodalom, Nagy, igazi lakodalom, Mikor ez ország vőlegénye Dózsa György volt. A parasztság azonban a "hökölés népéve" vált; s meg is írja. Ez az Ady versek egyik legkegyetlenebbje, de a parasztság teljes elesettségének, leghitelesebb megszólalása is, mert egyéni, közösségi, és emberi elesettsége sir fel benne, s mind e hőkölő harc reménytelen magatartásba torkollik bele: Ez a hőkölő harcok népe S mosti lapulása is rávall, Hogy az úri kíméletlenség Rasuhintott szijostorával. Mindig ilyen volt, apró khánok révén Minden igának barma. Sohse harcolt meg harcot végig, Csak léhán és gyáván kavarta. Magyar Nyelv .. Ma is itt ül, lomhán, petyhüdten, Fejét, jussát, szivét kobozzák, S ha néhányon nem kiáltoznánk, Azt se tudná, hogy öt pofozzák. Kivel akart hát Ady forradalmat kezdeni? Melyik társadalmi réteget akarta tűzzel áthatni? - Első látszatra úgy tetszett, hogy a radikális polgárságot, Arra azonban túlságosan korán még a magyar illúziók világából is kilógott. Ady tisztán érezte cinikus és szentimentális lelkét: Itt mintha a vig halál lengene. Színház, kávéház, cigány, bor, zene. Csók, ájulás, láz és mai siker. Mit bánjuk ma, a holnap mit mivel.... Itt esténként mind királyok vagyunk, S holnap már letörünk, vagy meghalunk.... S és az, amit Ady nem akart, letörni, és meghalni, mert: ...E harsány Élet, (nagy volt az ára), Nem juthat pulyák vig kacajára. Ezért fordul figyelme az új márciusi ifjúság felé, s ezért hallatja hangját a tűz márciusában olyan magyar szavaként, aki még se fél, s nem is félhet, ha március van, s ha határtalannak tűnik az Élet: Mert tűz és tűz én ifjú testvéreim, Jaj, a tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Élet szent okokból élni akar, S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni. Csodálatos teremtő műhely volt a lelke. Múlt és jövő folyói mind egybeszakadtak benne, hgy kristályt, kénkövet, értelmet és érzelmeket egyszerre zúdítson ki magából. Forradalmi alkat volt a szó legigazibb értelmében. Ezért fordult vissza múltból kifutott hajója Dózsához, ezért lett Esze Tamás komája, ezért hirdeti a külső és belső ellenségtől megszabadító új forradalmat, s ezen is túlmenően az eltorzult magyaralkat újjáformálását; Hunnia sivár szakadéka, Ez a mindennél szomorúbb Itt lesz "esküszünk", vén úrfiknak, S alj-aggoknak termő toruk. És mi mind, Csabának új népe Egymásra-lelten esküszünk, Hogy a Bakonynak Bakonyából, Minden rest álom messzetünt. Embersége és forrongása, a magyaré és az elnyomotté sir fel a Márciusi Naphoz cimü versében, mely sátáni lázongása mellett is igazi elkötelezettségének, a nagy kérdés feleletrevárójának megnyilvánulása: Verje meg, verje meg, ha van verő Isten, Aki csak egy kicsit ósdit akar itten. Mert itt kárhozat van, itt le kell rombolni, Mindent ami régi, ezer éves holmi, Mindent, ami senyveszt, mindent ami árul, S Etelközt teszi meg, hü magyar határul. Mert a világ siet, s most kerül dűlőre: Érdemesek vagyunk életre, s jövőre? -Mint forró zsírba hullott vizcseppek úgy hatottak ezek a szavak. Irodalom politika nélkül is hadüzenet volt az a költészetnek. Ellenségek és hivök csete-patéja és komoly harca vette körül. Petőfi óta magyar költő ennyire még nem mozgatott meg tömegeket és senki sem vált ennyire nemzet- és életformáló tényezővé. S Adyban ismét felszínre kerül vezérvolta, s ezen is túl fölöntes bizodalmában igy jelöli ki helyét: Hiszek abban, hogy nem jöttem Örökös és új kölyökben, Kinél jöhetnének többen, Ilyen nem volt, s ilyen nem lesz. Lesz erélyes, különb nálam, Lesz mosolygóbb, mint a szájam. Lesz eredmény több, mint vártam. De legszebben én gondoltam. Adynak ez a többi magyarnál különb bátorsága, nemcsak bocskoros nemessége eredendő elégületlenségéböl eredt. A magyar jelennel szemben való ellenzékiségének és forradalmi serkentőjének hosszas külföldi tartózkodása is a csirája. Mert Adynak nemcsak keleti, nyugati arca is volt, s jól megfürdette magát Párizs atmoszférájában. A politikai és irodalmi harcok, a kezdődő sztrájkos ébresztgetések, s a távolról jövő forradalmi szelek hangjára már lázad is "az élet alágyürtje", s forradalmat William Penn Lile, January 2003 13
