William Penn Life, 2002 (37. évfolyam, 1-11. szám)
2002-11-01 / 10. szám
Magyar Nyelv Ady Endre I. Rész Kerékgyártó Barbara u ííepe-hupás vén Szilágyban Hét szilvafa árnyékában Szunnyadt leiké ezer évet Paraszt-zsályaként aludt el, S bús krizantém-fürttel ébredt Hepe-hupás vén Szilágyban -a magyar géniusz legcsodálatosabb tüneménye: Ady Endre. .. .egyszerre csak nyílt az Úr ege s átszelte a tengert villámcsikban az Isten sújtott, s kedvelt szörnyetege. Valóban csodaként zuhant a magyar élet tengerébe: új lírával, új magyarsággal, új életérzéssel, ö a magyar lét fókusza, benne mind egybeesnek a sugarak. És a legnagyobb lázadók egyike. S nemcsak az: túl lázadásán árad belőle az Ember iránti végtelen szeretet. Kortár saira az Ady vers már mint forma is megsemmisítő élményként hatott. Vers állt előttük, amely szétdúlta a megszokott kereteket, s százados mélyekből, a magyar alkat legmélyéből zuditott erős és mégsem merev ütemeket az új, szabadabb keretekbe. Találóan hasonlították ezt a formát, s ezt a kifejezést Toldi buzogányához, melyet a költő halála után senki sem tudott többé felemelni. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen tiszta esztétikai hatásokra törekvő iró, mégis a közvélemény oly nagyfokú fölzudúlását válthatta ki, s olyan lelkes védőkre tehetett szert. Ady nagy falat volt a magyar gyomornak, de nyugtalan, ifjú emésztő nedvek bontják, erjesztik és felszívják öt, s mint üde, friss vér kering tovább a magyar szervezet elmeszesedett artériáiban. Mint idegen fehérjére a vér, felforrt és lázas lett tCH-le a testünk, de legyőztük a lázat, s mint győztes immunitás, mint védő életerő él bennünk. A költő körül talán még ma is kavarog kora világnézeteinek harca, de távol e tusától már egy másféle ifjúság robog, s ők viszik ereklyeként, szent ereklyébe rejtve az Ady melléből kiszakított szivet, s mindazt ami e szívben halhatatlan. Mi már tudjuk, Adyról nem is kell vitatkozni: rekonstruálni kell költeményeinek egymásba-oldódó hullámait, úgy, ahogy megírta, befeketités, vagy kimagyarázás kísérlete nélkül, s akkor kitűnik, hogy Ady ma már történelmi jelenség, akinek helyét gesztusai jelölik meg fellebbezhetetlenül. S ha lesznek még magyar költők, s arra a helyre állnak, a honnét a negyvenéves Ady hebegve és bénán esett le, ők sem adhatják nagy elődjüknél alább, s nem menekedhetnek csupán a szépszólás subája mögé; - nekik is ki kell állniok a mindenről formált véleményre felelő kritikák jégesőjébe, halálraszántan, mint a nemzet nagy magábaszállásai, kik virágozva, s mégis kisértetül járnak föl a társadalom apró kufárai közé. S az Illés-szekér, melyen Ady elvágtatott, egyre kérlelhetetlenebből és egyre tsiztább lángokkal fog égni utasa alatt. Ami Adyban múlandó, máris a múlté, ami halhatatlan benne ifjú szivekben" csírázik tovább. Csodavilág és mítosz az első négy verseskötete. S ha vannak fátumos faluk, Érdmindszent fölött végzetszél fütyöl. Nem mert valóban végzetesebb más falvaknál, de mert Ady Endréhez ért, s ami hozzáér különös, fekete értelmet nyer, ha mindjárt egy egyszerű szilágysági fészek is. Még a mindszent név is paródia e falun, melyen minden átok rajta van. Az ér repedt árka, süllyedt torony éjfélkor kongó harangja, csupa Adyt jelentő hely a négy temető és az öreg Kunné faluja között. A sóskás parlag, másnak kergetösdi hely, Hágár bűnös rétje itt. Az egyszeri nádas iskola udvara az első, s már szomorú szerelem tanúja, hol a felzajdult cintérium zajai közepette, kis zsidó Gizellájával sétál Ady Endre, a bánatos lovag. S ha Zilahra adják, csak azért adják, hogy vér folyhasson a Terbetére. Szomorú iskola, ahol őszi vasárnap délutánokon, cselédek közt és delnőkről álmodozva kuncsorog a didergő szivü diák. Gyönge, szűzi legény, akinek mégis magára kell vennie a vér nagy terheit, s bukdácsolnia alatta egy életen át, előbb a zilahi éjben, azután a nagyváradi éjben, s ki tudja milyen éjekben nem, ahol a Mihályi Rozália csókja is ráakad; mérges csók, melyet semmiféle büvszer sem moshat ki hanyatló, úri vériből. Évezredes élőé nemzedék virága ez a fiú, akinek szomorúságánál csak 12 William Penn life, November 2002
