William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9. szám
agyar hajót égre dobáló viharban a rémült utasok életben maradásukért fohászkodnak, és kezüket tördelve bolyonganak a fedélzeten, Csontváry, a festő, hátára kötözött festöládájával, kabinjába tér, ágyára fekszik, s mélyen, nyugodtan alszik; Isten nagy feladatra jelölte ki öt, halandó lelke nem pusztulhat a hiharos tengeren. A kiválasztottnak nem hullik igy le a csillaga. Alszik - s festményeiről álmodik. És megérkezik Bethlehembe; Jeruzsálem Panaszfalát, Baalbek romjait, az Olajfák hegyének ciprusait csodálja - s bámulja a cédrusokat. Hatezer év sűrűsödik a tekintetében. Bethlehemböl visszatért Kairóba a naplementék tanulmányozására. Itt érte nagy festői élménye. Tanulmányozása közben megtalálja a a "Napút" szineket: világitó sárgát, lángoló pirosat, fájdalmas rózsaszint, borzongató kéket. Csontváry Kosztka Tivadar birodalmabán tombol a napfény. Lángolvilágit az ég a lemenő napfény sugaraitól. A cédrusok mögött már szürkül az ég, csak itt-ott csillan napfény, fogyatkozik, rozsdásodik a világitó sárga szin. A Napút szinek megtalálása után visszatér Jeruzsálembe, hogy egy nagyigényü képen hasznosítsa felfedezését. Ez a Panaszfal látványa által inspirált kompozició félig támaszkodott csak a motívumokra, a többi, a nyomorultak, az elesettek tömege, vizió, amit a Panaszfal képe váltott ki belőle. A Napút-szinekkel megfesteni egy monumentális témát sikerrel járt. A Panaszfal Bejáratánál Jeruzsálemben élénk, tiszta szinei más, az előbbieknél már kevésbé nyomott és komor jelleget adnak a képnek. Ahogy befejezte a képet Athénba utazott. Itt készítette másik szép képét a Zeusztemplom romjait. Jellemzésül, hogy Csontváry mennyire ragaszkodni kívánt a kép látványához, érdemes idézni e képpel kapcsolatban e kor nagy írójának Herczeg Ferencnek a vissaemlékezését Csonvtáry 1910-es kiállítására: az iró önéletrajzában ezt irta: "Megálltunk egy festmény előtt, amely holdvilágos tájat ábrázolt. A telihold egy hosszúkás, kopár sziklagerinc mögött emelkedik fel és rózsaszínű fényt Önarckép (Self-portrait) áraszt a völgyre. A rózsaszínű holdfény hihetetlen lett volna, ha nem láttam volna ilyent a saját szememmel, amikor egy ízben Athénban jártam. Azt mondtam a feleségemnek: a Himettosz! - s ekkor a deszkafal mögül szakállas férfi ugrott ki és izgatottan kiáltotta: Na ugye?! na ugye? - És ezt senkisem akarja elhinni nekem! - Csontváry Kosztka Tivadar volt, aki azért örvendezett, mert talált egy szavahihető tanút az ö rózsaszín holdvilága mellett." A Tátrában befejezte talán legmonumentálisabb alkotását a Nagy Tarpatak a Tátrában cimüt és újra Jeruzsálembe utazik. Itt készült a Templombeli kilátás a Holt tengerre Jeruzsálemben és Az olajfák hegye Jeruzsálemben. Ezekután Baalbekbe utazott, hogy megfesthesse A Nagytemplom Baalbekben cimü alkotását, amit ö maga fömüvének tartott, s valóban az is. Hibátlan, nagylélekzetü alkotás, monumentális és költői. Megjelent festményén a cédrusfa, amely ezután csakhamar mitikus jelentőséget nyer és fötémaként szerepel majd két csodálatos vásznán: a Zarándoklás a cédrusnál Libanonban és a Magányos cédrus nevezetüeken. Nem véletlen, hogy a festő ez utóbbit a magányosat is megfestette. A tépett koronáju, hatalmas fa szélviharokkal dacol, letört ágai fölött azonban ott lebeg düs koronája, mintegy ég és föld között. Az ég csodálatos szinlátomás bizarr felhőivel, melyek fehérek, vörösek, lilák, kékek, narancs és zöld színűek. A környező hegyeken az alkony lila fénye a végtelen háttér távlatán már uralkodik. A képen semmi mozgás, az egyetlen fa az egyedüllét, a magányosság szimbóluma, a felséges látvány az idegenség, a messzeség sűrítése. Ez a fa magányosan áll itt a hegységben; magasra felnőtt ember és állat fölé - és ha beszélni akarna, nem volna senki, aki megértse: oly magasra nőtt!.. .És most csak vár, és vár.. .És bár fenséges, mégis irtóztato az egyedülléte.... A cédrusok megfejtése utáni évben olyan müvet alkotott a festő, amelynek gondolatvilága akeresztény vallással függ össze. A Mária kútja Názáretben. A festmény-en különös építmény látható, fala adja a Mária-kép hátterét. Az építmény lépcsőjén ül a lila ruhás, szőke hajú Mária, zöld ruhás gyermekét tartva az ölében. Az arc, a szemek klasszikus szépséget tükröznek. Alakja körül mozgás hullámzik, vizet mernek és lasszn, méltóságteljesen, fejükön korsóval mennek a hegyre a nőalakok. A képen látható mozgás és az arcok olyanok, mintha egy liturgiában szereplő szertartást végeznének. Utolsó festménye a Tengerparti sétalovaglás. Zöldben-kékben lebeg a tenger, az ég; némán vonulnak fekete, fehér és barna lovasok. A hegygerincen a végleg lehanyatló nap elhaló vörös fénye. "Consummatum est. - Az életmű beteljesedett;" - Csontváry úgy érezte, meghódította a mindenséget és most birtokba akarta venni. A fanatikusan dolgozó festő úgy érezte, hogy müvei megérettek a nyilvánosságra, s hogy ismét kiállításokon mutatkozhat be a közönségnek. Először az 1903- ban Párizsban rendezett kiállítást említjük meg, mellyel maga a festő is meg volt elégedve. A New York Herald kritikusa azt irta az Akropoliszról készült festményéről, hogy azzal a világ minden hasonló festményét "túlszárnyalta." Az 1908-as itthoni kiállítás azonban már nem hozta a várt eredményt; William Penn life, September 200 I 13
