William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9. szám
Tengerparti Sétalovaglás (Ride on the Seashore) 1909 a kritikában fellelhető finom gúnyolódást később ugratások, durva tréfák követték. A Zarándoklás a Libanoni Cédrushoz irt kritikában ilyen mondatok találhatók: "A bibornok korban (skarlát, vörheny) hánykolódó beteg lázas álmai sem szerkeszthetnek össze különbet." A kiállítások tehát nem érték el céljukat; földre teperték öt a mindennapok józt rságai. Festményei előtt állva mosolyogtak, kacarásztak az emberek. Csontváry magára marad "ebben a gyorsan élő, villannyal nyúl leteszi az ecsetet és tollat ragad. Leveleit Koronghy Lippich Elekhez, a művészeti tanács vezetőjéhez Írja, melyben figyelmezteti a Tanácsos urat a civilizáció veszélyeire, miszerint a civilizáció természet ellenes és nincs kapcsolatban Istennel. Javasolja, hogy hozzák létre a zseniális egyének menhelyét, "mert közepes erőkre fecséreltük a pénzt, s az időt." - Veszélyes mondat. Senki sem óhajtja magát közepes erőnek tudni. Egy másik levelének bevezetőjében keserű hangon említi meg, hogy kéréseit nem teljesítik, pedig művészete, a magyarság legnagyobb kincse, nagyobb mindennél, amit a festészetben eddig el lehetett érni. Enyhe figyelmeztetésként megemlíti, hogy Berlingben esetleg megveszik a képeit, és igy azok örökre elvesznek nemzete számára. Egy következő levelében pedig részletesen is megmagyarázza, hogy miért fontos az ö működése a magyarság sorsának szempontjait tekintve. A levelek írásával egyidöben a Japán kávéház művész asztalához is eljár/ ott is hirdeti tanítását, és ostorozza a kor hibáit. Nehéz azonban éppen egy kávéházban a nikotin, az alkohol, a feketekávé és az éjszakai élet ellen fellépni. Tréfák célpontja lesz, és egy idő múlva ki is válik a társaságból. Miután levélbeli próbálkozásai, beadványai és a Japán kávéházban történt megnyilvánulásai kudarccal végződnek, két felhívását, két röpiratát nyomtatásban is megjeleníti. A szöveg ihletett, érezni rajta a kimondott igazságok, gondolatok feletti örömöt, és egyben annak az izgalmát, hogy kihirdetésüktől eredményt vár. Szerinte az igaz tudás ismerete a látásban rejlik, s e képesség nem közvetlen adomány, ezt fejleszteni kell az emberekben, meghozza tudatosan. A természet rendjét csak ezzel a látással ismerhetjük fel, s a civilizáció közvetlen szörnyüségit is csak ezáltal fedezhetjük fel. Második röpirata: A lángész ki lehet és Ki nem lehet zseni címmel azt fejtegeti, hogy zseniket, talentumokat lehet nevelni, és nevelésüket már 14 éves korban el kell kezdeni, s úgy kell irányítani ezeket a gyermekeket, hogy a "teremtő erőnek a megnyilatkozásából eredő tudás" legyen e nevelésnek az eredménye. Csontváry életének utolsó idejéről nagyon keveset tudunk. Nehéz anyagi helyzetéről azonban vannak írásos emlékeink. 1919, májusában, vagy júniusában szállítják a János kórház belosztályára, aholis junius 20.-án meghal. Halála után műtermét felnyitották, s ott nagy nyomorúság jelei mutatkoztak. A falon kifeszitve függtek képei. Papírokra, cédulákra irt feljegyzései is a szoba padlójáról kerültek elő. Testileg és lelkileg is megviselte a háború. Összetört és halálosan megbetegedett Betegségének lefolyását, jellegét tüneteit nem ismerjük, de eredetét komplexnek kell tartanunk, pszichésen benne lemondást, és kétségbeesést kell feltételeznünk. Hitte és hirdette: "Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességekkel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődés-történelmét gyarapítani, vagyis az adott esetben az Isteni bölcsességet igazolni, és hogy az Isteni végzetnek engedelmeskedve, az egészséges ember, egészséges szívvel és érzései fejlődjék tovább az ember művelődés történelmének igazolására." [jjjij] 14 lYilliia Pun Life, September 2001
