William Penn Life, 1999 (34. évfolyam, 2-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
Ha szellemétől népünk lelke megforr, s munkától zeng majd rónánk és hegyünk, S mi visszatérünk boldogulva egykor: gazdag hazában szabadok leszünk. Zempléni után Kohányi Tihamér lépett a szónoki emelvényre, s mondotta el ünnepi beszédét. A nagyra hivatott emberek ösztönös céltudatosságával várt erre a pillanatra, amikor Ö, az amerikai magyar, a figyelő magyar nemzet előtt fog beszélni az amerikai magyarság lelkivilágáról, társadalmi céljairól, történelmi hivatásáról. Nem frázisokat mondott, de a kivándorlás lelki és gazdasági kérdéseinek egész komplexumát tárta a nyilvánosság elé történelmi visszapillantás keretében, és az otthoni téves felfogás eloszlatására félreérthetetlen szabatossággal jelölte meg az amerikai magyarság életének célját, boldogulásának feltételeit, sajátos helyzetéből kiformálódott kötelességeit. (Ki hinné, hogy ezek a célok, feltételek és kötelességek ma sem változtak. Ma is ugyanazok, mint akkor, Kohányi Tihamér idejében voltak?!) Mélységes hatást tett Kohányi Tihamér beszéde. Nemcsak a sziveket mozditotta meg, de az elméket is Magyar Nyelv megdolgoztatta, mely nagyban hozzájárult Magyarország jobb megítéléséhez, az amerikai magyarság életét és működését illetően. Az ünnepi beszéd végén hivatalosan átadta az amerikai magyarok által emelt Washington szobrot a magyar főváros polgármesterének, ki azt nagyobb beszéd kíséretében átvette. A polgármester beszédét az amerikai himnusz eléneklése követte, majd elhelyezték a koszorúkat a szobor talapzatára. A leleplezési ünnep ezzel véget ért. Másnap a budapesti és magyarországi újságok a szobor jelentőségéről és az amerikai magyarságról írtak vezércikkeket. Az amerikai sajtó hosszú kábelekben számolt be a budapesti ünnepélyről, és igy két világrész közvéleménye foglalkozott behatóan, Kohányi Tihamér elégtételére, és az amerikai magyarok dicsőségére, a szoborleleplezés történelmi jelentőségű eseményével. Több évtized múlt el azóta, hogy Kohányi Tihamér álma ércalakot öltött, és ott ékeskedik a Washington szobor Budapest egyik legszebb helyén. Volt-e valami pozitív hatása és következménye a szobor felállításának, avagy nem jelent-e egyebet egy szép gesztusnál, s az amerikai magyarok nemeslelküségének akkor észrevett jelenénél? - Nem nehéz az önként feltolúló kérdésre válaszolni. A Washington szobor több, sokkal több egy szobornál. Örök mementó ez, amely állandóan emlékeztet a sokáig észre sem vett, elfeledett amerikai magyarságra. Erős kapocs is, amely lelki közösséget teremtett az amerikai és a magyar nép között és amely esetröl-esetre Amerikát is emlékezteti a magyar nemzetre. Mint ahogyan ott azon a napon, a szobor előtt mondotta egy amerikai magyar újságíró: "Amerikai földön emelt szobrot Kossuth Lajosnak; magyar földön Washingtonnak, az amerikai magyarság. S nem véletlenül. Annak a láthatatlan hidnak, mely átiveli az óceánt, s összeköti az amerikai magyarságot a szülőhazával, ez a két szobor az erőssége, a pillére. Washington és Kossuth világitó szellemének az ölelkezéséből fog megszületni az a testvéries megértés, mely Kelet és Nyugat szabadságszeretö népét, az amerikait és magyart összeforrasztja." Lehet-e szebb és kedvesebb kötelességünk, mint töretlenül hinni a két szobot felemelő, és magasztos történelmi hivatásában. |pj] RESERVATION FORM William Penn Association Name: Hungarian Language Camp Address: August 1-7, 1999 Penn Scenic View Phone: Rockwood, PA WPA Certificate Number: Vo' Branch Number: * 25 hours of instruction JL,Level of Instruction: ^Beginner □Intermediate * Indoor lodging & 3 meals a day Send this form, along with your deposit of $50 per person to: * All instruction materials All for only $225.00! f\ Language Camp William Penn Association 709 Brighton Road mmammmmm 1 L Pittsburgh, PA 15233 ■ » Deadline for reservations - July 1, 1999 20 William IVnn ülő, April 1999
