William Penn Life, 1999 (34. évfolyam, 2-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
intézett a Szoboregyesület Budapest székes főváros törvényhatóságához, s ebben méltó helyet kért Washington szobrának. - Mostmár az egész amerikai magyarság kiváncsi izgatottsággal várta a fejleményeket. Azok, akik személyi okokból közönnyel, vagy ellenszenvvel kisérték Kohányi nagy munkáját, kézlegyintéssel, gúnyos mosollyal újságolták, hogy a Budapestre küldött átirat a székesfővárosi papirkosárba, legjobb esetben a "sóhivatalba" kerül. Korányi hallgatott és várt. - Nem kellett soká várakoznia. Néhányi hét múlva kábeltávirat érkezett Budapestről, mely hírül hozta, hogy a főváros tanácsa a Washington szobor mozgalom ügyében kedvezően döntött, s kijelölte a szobor helyét a városligetet átszelő Stefánia út mentén, a tó partján, szemben a Vajda Hunyad várával, e fákkal körülvett kies térségen. A szobor ügye véglegesen a megvalósulás stádiumáig jutott. Kohányi meghívására Amerikába érkezett a nagyhírű szobrászművész, Bezerédy Gyula, aki magával hozta a megtervezett szobor mintáját. - Az összehívott gyűlésre Kohányi meghívta Amerika legismertebb vezetőit, az egyletek elnökeit, lapszerkesztőket, egyházi méltóságokat, s a gyűlés megbízta Bezerédyt a szobor megmintázásával. A leleplezési ünnepségre Írandó versre pályázatot hirdettek, s az ügyek intézésére intéző bizottságot állítottak fel. Agyüjtés újúlt erővel indult meg, s hétröl-hétre szaporodott a szoboralap. A gyűjtés lezárásáig 8,629 dollar és 29 cent gyűlt össze - több mint amire szükség volt. A leleplezés időpontját 1906, szeptember 16-ára jelöltek ki. Magyar-Amerika nagy lelkesedéssel készült a hazautazásra, a leleplezési ünnepélyen való részvételre. Az Augusztus utolsó hetében induló óceángözösok mindengyikén egy-egy magyar csoport utazott. - Mentek oda vissza, ahonnan esztendők, vagy évtizedek előtt kemény elhatározással, a boldogulás eltökéltségével vágtak neki a nagy útnak, az idegen világnak. A Budapestre érkező amerikai magyarokat a pályaudvarokon küldöttségek várták, és egy nappal a szobor leleplezése előtt, már ünnepi díszben pompázott Budapest. S zeptember 15-ikét a hazafiúi kegyeletnek szentelték az amerikai magyarok: koszorúkat helyeztek a nemzet nagyjainak szobrára, illetőleg sírjára, amint azt a Szabadság javasolta. Délután Kossuth Lajos sírjához zarándokoltak az amerikai magyarok. A budapesti Kerepesi temetőben emelkedő mauzóleumot és környékét virágerdövé varázsolták ez alkalomra. A mauzóleum bejárata fölött illatos virágokból kirakott, egymásba fonódó amerikai és magyar címer. Embertömeg köröskörül. Únnepies, megható csend - mintha újra temetnék Magyarország legnagyobb fiát. - A Mauzóleum lépcsőjéről Kalassay Sándor református lelkész beszél. Arról beszél, hogy ki volt az amerikai magyarságnak Kossuth Lajos. Hogy Kossuth varázslatos nevével, eszméjének örökös hangoztatásával élesztették az amerikai magyarság lelkében a kiolthatatlan hazaszeretet tüzét. Komor ünnepélyesség, és meghatottság uralkodott a tömegben. - S hozták a koszorúkat. Babérleveles, pálmaágas, hatalmas méretű koszorúkat. Az Amerikai Magyar Szövetségtől, a Szabadság olvasóitól, s a többi amerikai újságtól, egylettől, akik mind lefektették koszorúikat, rövid, egyszerűségében is megható beszéd keretében. Kossuth Ferenc az amerikai magyarok csoportjához lépett. Mindenkivel némán, elfogódottan kezet szorított. - Kohányi Tihamérnak valamivel hosszasabban fogja a kezét: "Köszönöm, Főszerkesztő Úr .. . Nagyon köszönöm." - Kohányi kissé meghajol. Az arca sápadt, a szemei csillognak. ... Az amerikai magyarságra gondol, melyet eddig észre sem vettek, lenéztek, s végre most megbecsülnek ... s a holnapi nap jút eszébe! Mi lesz holnap, amikor a Washington szobrot ünnepélyesen leleplezik?! - Két nemzet fog figyelni a beszédére: a magyar és az amerikai. 1906, szeptember 16-ika. - Washington napja Budapesten: s az amerikai magyarságé is. Istenhez fohászkodnak az amerikai magyarok. A Bazilikában Prohászka Ottokár püspök celebrált misét, a reformátusok részére a Kálvintéri templomban ünnepi istentiszteletet tartanak, Csutoros Elek és Kalassay Sándor református lelkészek. A városliget felé szakadatlan sorban özönlik a nép. Egyletek, társulatok, zászlóik alatt menetelnek. A tisztás közepén, virágágyak között, lepelbe burkolva az amerikai nemzet atyjának, Washingtonnak a szobra. Egymás után érkeznek a magyar közélet vezetői, hódolni Washington emlékének és megadni a tiszteletet, a megbecsülést az amerikai magyaroknak. S itt van magyar kormány képviselete, s Amerika budapesti nagykövete. A budai dalárda és a közönség elénekli a magyar himnuszt, és a piros bársonnyal övezett szónoki emelvényen megjelenik Rákosi Jenő: a budapesti ünnepi szónok. Beszélni kezd. Csodálatos erővel ömlik ajkáról a szó: "Nézzetek fel az ércalakra, - mondja - s róla, jusson eszetekbe egy másik ércalak, amely messze innen áll, mérhetetlen vizeken túl, Clevelandban, Amerikában. Azt is magyarok állították, mint ezt; bolygó, vándor magyarok; azt maguknak, ezt nekünk. Maguknak Kossuth Lajost, nekünk Washingtont. Két óriási láncszem a világok összekapcsolására; mert ez a két szobor összeköti az egymástól elszakadt érzelmeket, összeköti a sors által kettétört gondolatokat, összeköt messziségbe szakadt anyát és gyermeket, és összeköt most két idegen nemzetet." Az amerikai magyarság minden álma, minden vágyódása, minden célkitűzése, egész idealizmusa és kéthazás életének minden tragikuma benne volt ebben a beszédben, mely után Zempléni Árpád szavalta el erre a célra írott ódáját, elnyerve ezzel a meghirdetett pályázatot, melyben többek között ezt irta: Kossuth földére elhoztuk Washingtont és elültetjük abba, mint áfát. Ki gyarmatokból épített szabad hont, készítsen itt is új kort, új hazát. William Penn Life, April 1999 19
