William Penn Life, 1995 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
Page 6, William Penn Life, December 1995 „Magyar Nyelv! Édes Nemzetemnek Nyelve . Kezdetben vala az ige ♦. és az ige testté Ion ♦ ♦ Kerékgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Bethlehem kis városában, karácsonykor éjféltájban Született a kis Jézuska, mindnyájunknak Megváltója, Valóban. Nem királyi fényes lakban, kemény szalmán, a jászolban, Fekszik a gyermek Jézuska, melengeti édesanyja, Mária. Mi is siessünk hozzája, imádjuk térdreborulva, Ajándékot is vigyetek, de legyen tiszta szivetek, S ez elég. Lukács és Máté evangéliuma részletesen elmondja Jézus születését, születésének körülményeit, Bethlehembe sietésük kezdetétől fogva. Elmondja, miszerint Gábriel arkangyal megjelenik az áldott állapotban lévő Máriának, mondván: "Ne félj megszülni a Te fiadat, mert a Te fiad lesz a Megváltó, a Messiás, akit a Szentlélék által Jézusnak keresztelnek és Krisztusnak is hívnak majd.” A Messiás és a Krisztus szó is "felkent”et, azaz átvitt értelemben Isten által felhatalmazott személyt jelent, megszentelt olajjal (krizmával) királyokat és főpapokat szenteltek "kentek fel” erre a szolgálatukra. Csak ők részesülhettek e "szent kenet”-ben, s ez a jel Isten oldalára állította őket. A Messiás várás hosszú, nyomorúságos évszázadok óta ott élt az emberek lelkében. Dávid király, Izrael királya volt az első Messiás-király. Titokban, s emberi értékítéletektől függetlenül, kente királlyá őt Sámuel próféta. Ezen isteni felhatalmazás birtokában menthette meg népét a súlyos vereségtől, s az esetleges teljes megsemmisüléstől. Nem véletlenül jegyzi fel a történetíró, hogy Ő a Seregek ura nevében, azaz Immánuel—Velünk az Isten, jelszavával vállalta nehéz küldetését. Szintén a két evangélista, Máté és Lukács ad hirt részletesen a Szent család sorsáról. Mária szülei, Joachim és Anna, sok éven át gyermektelenek voltak. Joachim elkeseredésében otthonát elhagyva kiköltözött a pusztába. A történet meghatóan irja le a meddő Anna szomorú sorsát, aki imádkozik az Egek urához, hogy szánja meg őket, amint megszánta Ábrahámot és Sárát, akiknek idős korukra adott gyermeket. Angyal hozza az üzenetet a boldog Annának. Kislánya születik, akit Máriának neveznek majd. A kis Mária erős, gyönyörű gyermek volt. Már hat hónapos korában járni kezdett, szülei pedig három éves korában felvittek Ot a templomba és Istennek ajánlották. Ebben az Istenfélő házban nevelkedett a gyermek Mária. Képzelhetjük az idős, egyszerű emberek riadalmát, mikor tudomást szerreznek Mária áldott állapotáról. Nem tudni mit gondolhattak a Máriának megjelent Angyalról, s az Angyal által hozott örömhírről. József, az egyszerű ács azonban megnyugtatja őket, gondját viseli Máriának és a leendő gyermeknek. Boldogságuk rövid, mert Józsefnek és Máriának el kell hagyniuk Jeruzsálemet, hogy Bethlehembe menjenek. Mária szülei, akik Jeruzsálemiek voltak csak idáig kisérhették el a fiatalokat, s innen tovább kellett őket bocsájtaniuk. Anna aggodalma leírhatatlan. Nem lehet ott szerető gondoskodásával Máriaúal, gyermeke születésekor. Mária és József Bethlehembe érkezvén, az idesereglett tömeg miatt, olvassuk tovább az evengéliumokból, nem találtak más helyet a gyermek születésének közeledtére, csak egy barlangot, s abban is egy állatoknak fenttartott istállót. A bethlehemi viszonyok ismeretében a hely, mely Jézus születésének helye, nem tesz fel ezzel kapcsolatosan kérdőjelet. Palesztinában korántsem volt ez idő tájt szokatlan, vagy megalázó egy ilyen meleg istállóban való megállás, megpihenés, ahol egyébkent az állatokra vigyázó pásztorok is gyakran éjszakáztak. A korai egyház teológusai többször is bejárva Palesztinát, keresve Jézus születésének "nyomát”, leírják, miszerint: "ha valaki Jézus Bethlehemben történt születéséről a tanítványok evengéliumában leirt történeteken kívül még más bizonyítékokra is kiváncsi, az megtudhatja, hogy teljes öszhangban azzal amit az evengéliumok hirdetnek, megmutatják Jézus születésének barlangját, a barlangban a jászlat, amelyben bepólyalva feküdt a kisded Jézus. Maguk a pogányok is elmondják, hogy a mondott barlangban született egy bizonyos Jézus, akit a keresztyének Isten Fiának neveznek és mondanak”, aki immár nem csupán egy nép Messiása, hanem az egész világé, . . . "hogy senki el ne vesszen, de örök élete legyen.” Hogy hogyan került be maga a bethlehemi történet, a csodálatos csillag, az anygalok éneke, a barlangba vájt istálló, a hatalmát féltő Heródes gyermekeket gyilkoló parancsa, mindannyi csodálatos esemény története az evengéliumokba, — más magyarázat aligha képzelhető el, minthogy a történeteket Mária mesélhette el a tanítványoknak. Hisz Jézus nem emlékezhetett saját születésének előzményeire, és körülményeire, a bölcsek már messze voltak a tanítványoktól, a pásztorok is csupán csak egy részét ismerhették az eseményeknek. Ki emlékezhetett volna hát legjobban erre, mint az édesanya, Mária? A három királyok, Gáspár, Menyhárt és Boldizsár gazdag ajándékairól is Mária tehetett részletes említést a Jézust körülvevő tanítványoknak. Erről az eseményről igy olvashatunk: "A három keleti bölcs és kísérete előtt hamarosan feltűnt az útmutató fényes csillag. Gyors vágtába fogták hát tevéiket, hogy még éjfél előtt elérjék Bethlehem városát. Itt hirtelen lelassult a csillag járása, és a helységen kívül megállt egy istálló felett. Először a három király azt hitte, csak tévedés helet, hiszen fényesebb épületre számítottak; mint Heródes palotája, vagy akár az aranyba foglalt Templom ... Cifra katonák sem álltak őrséget, csupán pásztorok virrasztottak köröskörül tábortüzük mellett. Benyitva az istállóba szakállas, javakorú férfi, József fogadta a látogatókat. A szépséges fiatal anya, Mária, gügyörészve altatgatta a jászolban fekvő kisdedet. Annyi felség lakozott ebben az egyszerűségben, annyi kiáradó szeretet, hogy a látogatók azonnal megérezték: ilyen jámbor, hivő lelkek között lelt igaz otthonra az Isten Fia. "A királyok gőgős gyémántjai, rubint és egyéb drágaköveik a tarsolyban, balgaságnak tűntek: rádöbbentek, hogy a Mindenek Urának nem múlandó hivságokkal, hanem bünbánattal és imádsággal tartoznak. — Térdre ereszkedtek hát, mindhárman letették szívélyes imádásuk közepette jelképes ajándékukat a jászol elé: tömjént, mirhát és egy pici arany szarvast. Hódolatukat befejezvén más utat választottak hazatérésükre, hogy Heródes kereső szemei elől elfedjék a kisded Jézus rejtekhelyét.” Korabeli történetíróktól tudjuk azt is, hogy a későbbi császár Nagy Konstantinus édesanyja "az ősz Heléne is fiatalos frisességgel sietve” kereste fel Jézus születésének helyét Bethlehemben és ott a "jámbor császárnő csodálatos emléket állíttatott az istenanya szülése számára, amennyiben a barlangot elmondhatatlan gazdagon felékesitette.” Fia számára tehát már nem volt kétséges a Messiás születésének helye, amikoris elhatározta, hogy szépséges Bazilikát építtet a hely fölé. Padlójára, melyet mozaikok borítottak az "Ichtus” (Hal) - szó betűi voltak kirakva. Ezek a betűk egy ősi kerestyén hitvallás görög rövidítései: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. - E mozaikon látható égési nyomok azt igazolják, hogy ezt a templomot felégették. A Bazilika újjáépítésére Justinianus császárt kérték fel, aki beleegyezvén nagyobb és szebb templom építését tervezte meg. A padozatot megemeltette és márványoszlopokkal fedte be. így a feltárt születési barlang, az eredeti mozaikok 70- 80 cm mélységben láthatók. A perzsák Palesztinába történő betörésükkor megdöbbenve pillantották meg a Perzsiából érkezett mágusok aranyozott mozaikképeit, és elődeik iránti tiszteletből megkíméltek a Templomot - olvassuk a templom további sorsát elmesélő, a Jeruzsálemi Zsinatról 836-ban keletkezett levélben. Hosszú történeti csatározások során is, isteni csodaként, a templom épségben maradt. Belsejéről is szóljunk itt e cikkünkben egy keveset. Belépve az előtérből a Templomba, szemben a díszesen aranyozott és ezüst lámpákkal megvilágított ikonosztázis azt mutatja, hogy a Templom jelenleg a görögortodoxok tulajdona; bútorzata nincs, az ortodox templomban nincsenek padsorok. A déli hajóban viszont ott áll a keresztelőmedence, amely még a 6.-ik századból, Justiniánus császár korából való. A hagyomány szerint e helyen itatták meg a keleti bölcsek a tevéiket. A templomot hajókra osztó oszlopok többsége még az első bazilikából való, tehát több mint 1600 éves. Ezt tartják a kerestyénség máig is használható legősibb templomának. Miután Knostantinus császár rendelete megemlíti, hogy a bazilikát olyan képsorral kell feldíszíteni, amely Jézus életét a születésétől a mennybemeneteléig tartalmazza, illetve illusztrálja, igy belépve a Templomba, a falon az alvó Jesséből kisarjadó fát láthoatjuk, amelynek ágairól Krisztus legismertebb ősei és a róla szóló próféták képei tekintenek ránk. A főhajó oldalfalain az oszlopok fölött először Jézus ősei, majd jobb oldalon Máté, balaldalon Lukács apostolok képei láthatók. Majd e fölött a legfontosabb zsinatok dátumai és a zsinatot összehívó császárok évszerinti felsorolása következik, kiemelve Krisztus, Istenemberi természetéről szóló határozatokat. Az ablakok között angyalok lebegnek, az oszlopokról az egyház szentjei tekintenek a belépőre. Ott látható például többek között I.Balduin hattyúval díszített sisakja is, miszerint Balduin volt a hattyús lovag, akit 1100-ban itt, a születés templomában koronáztak meg Jeruzsálem első keresztyén királyaként. Koronázásakor nem volt hajlandó az aranykoronát viselni. Krisztus töviskoronát viselt. . . . így hirdeti e hely mindannyiónk számára még ma is, hogy valóban földre szállt az Isten Egyszülött Fia, s igy hirdeti ezt nekünk János evangéliuma: Összehajolnak, Máté, Mark, Lukács, És összedugják tündöklő fejük a bölcső körül Mint a három királyok. S rájuk a Gyermek glóriája süt. A Gyermek, a nő örök anya-álma Szív alatti sötétből kicsirázott, rongyba, pólyába. S egy istálló-lámpa sugárkörébe ágyazva. Rongy és pólya, királyok, pásztorok, S induló végtelen Karácsonyok . . . Apró, földizű, emberi dolog. Nagyobb, nagyobb, Ó, nagyobb a TITOK! . . . S János messze áll, és egyedül Nem tud gyermekről, és nem tud anyáról. Külön áll, világvégén valahol.... S a fénytelen örvény fölé hajol, és Megfeszül lénye, mint az ijj, Feszül némán, a mélységek fölé, Míg lényéből a szikla-szó kipattan, S körülrobajlik a zord katlanokban, Visszhangosan, eget-földet verőn, Hogy megrendül a Mindenség szive: KEZDETBEN VALA AZ IGE. — ÉS AZ IGE TESTTÉ LÖN. (Reményik Sándor)
