William Penn Life, 1992 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
Page 4, William Penn Life, April 1992 ÉEEt ILI/imill HyELVE." Husvétolás Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Nagypénteken mossa holló a fiát Ez a világ kígyót, békát rám kiált, Mondja meg hát ez a világ szemembe Kinek mit vétettem az életembe? Nem sok embernek jut eszébe a népdal szövegét olvasva, hogy első két sora egy nagyon régi népszokás emlékét őrzi. Az ősi tavaszkezdö tisztujűlási rítusét, amely mosakodással és a szó mágikus erejével akart egészséget szerezni, gonoszt és betegséget, bajt távoztatni. E szokás aztán a kialakuló keresztény kultúrkörben nagypéntekhez kapcsolódott. Valószínűleg azért, mert a néphit Jézus kereszt halálához kötötte a testben való megújhodás gondolatát, másrészt nagypénteken, Jézus halálára való megemlékezésként nem harangoztak, helyette "kereplőt” használtak, ez pedig lármával jár, s a zajcsinálás viszont ismert gonoszűző módszer, melytől a lélek gonosztól való megtisztulását is várták. A magyarságnál is hasonló módon alakult e szokás, amely egyes vidékeken oly módon alakult, hogy Nagypéntek hajnalán a környékbeli folyóhoz, patakhoz mentek mosakodni. Másutt a lovakat is megfürösztötték, hogy egészségesek, tiszták legyenek. A templomokban vagy a városok, falvak szabad térségein a középkorban Krisztus keresztre feszítését megjelenítő passio-játékokat játszottak. Sok katolikus helyen ma is Jézus keresztrefeszitett testét ábrázoló lepel szolgál "Krisztus koporsójául” az egyik mellékoltárra terítve, melyet "Krisztus katonák” felváltva őriznek a feltámadás hajnaláig. A húsvéti ünnepkört, a nagyhét három utolsó napját, az egyház Húsvéti Szent Háromnapnak nevezi. Az öskeresztény hagyomány szerint a nagyhét liturgikus kialakulásában jelentős szerepet játszottak a szentföldi zarándoklatok, amikor Jézus szenvedésének különböző eseményeire emlékeztek. Nagykedden Jézusnak a végső időkre szóló tanítását, nagyszerdán Judás árulását állították az elmélkedések középpontjába. A húsveti Szent Háromnap nagycsütörtökön veszi kezdetét. Ezen a napon történt a bűnösök nyilvános kiengesztelése. Jézus tanítványaival az Olajfák hegyén és a Getsemáne kertben virrasztón. A szenvedésre induló Jézus húsvétja ez tanítványaival. Búcsúajándékait szolgáló szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. Erre emlékezve régen a papok minden hívük lábát megmosták. Ma már főleg a Székesegyházakban szokásos ez. A Püspök vagy tizenhárom kanonokjáét, vagy tizenhárom szegénynek a lábát mossa meg. Egyesek szerint a tizenharomadik Mátyás apostolt, mások szerint a vendéglátó házigazdát jelképezi. Az esti "homilia” az Utolso Vacsora legfontosabb misztériumáról szól: az Eucharistia (Oltáriszentség) és a papi rend Szentségének alapításáról, valamint a felebaráti szeretet parancsáról. E mise sajátosságai: A Glória éneklésekor megszólalnak a harangok és az oltárcsengök. Ettől kezdve Nagyszombatig elhallgatnak, népies szóval megsüketülnek. Ismert szólás szerint a harangok Rómába mennek. Ezekben a napokban a szertartásokra való hivogatásnak, jeledásnak de a gonosz üzésének is ősi módja a már említett "kerepelés”, vagy más néven pörgetés. Ezután következik az Oltárfosztás, népies nevén oltárrablás. A minden díszétől megfosztott templom a pusztaság és vigasztalhatatlanság képét mutatja. A nyitott ajtajú üres "tabernákulum (Oltáriszentség-tartó) látványa pedig Nagypéntek misztériumába vezeti a hiveti. Ezen a napon sok katolikus helyen ma is Jézus keresztrefeszitett testét ábrázoló lepel szolgál Krisztus "koporsójául”, az egyik mellékoltárra terítve, melyet a faletámadás hajnaláig a már említett Krisztus katonák őriznek A hajdudorogi görögkatolikus székesegyház még ma is híven őrzi e hagyományt. Nagyszombaton az egyház Jézus szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Az öskeresztények idejében szombat este kezdődött a liturgia és egész éjjel tartott. Húsvét vigiliáján/éjjelén/ kiszolgáltatták a keresztség szentségét. A Feltámadás legfontosabb jelképe az Új tűz- az új világosság, a húsvéti gyertya. A templomon kívül ilyenkor tüzet raknak, amelynek lángja áttöri a sötétséget. A tüzet megáldva arról gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Krisztusnak, a világ világosságának jelképe. A meggyújtáshoz ősi szokás szerint kovakövet kell használni, hogy valóban "új tűz” legyen. A kő Krisztust, a kovaköböl kipattanó szikra pedig az új életre feltámadott Urat jelenti. A világitó húsvéti gyertya képe annak a csodálatos lángoszlopnak, amely Isten népe előtt világított, midőn a pusztán keresztül az ígéret Földje felé vándorolt. Nagyszombat délutánján azután újra megszólalnak a harangok és a katolikus falvak népe körmenetben vesz részt. Az ünnep általában három napos. Az első napot mindenképpen a húsvéti szentelt ételek jelképezik, melyet a délelőtti misére díszes kendövei letakarva, kosarakban visznek szentelésre a hívek. Az elmaradhatatlan fonott kalács, a Pászka, sonka, kolbász, bárány és baromfi hús, só, tojás és bor teszik a fö szentelni valót. Ezt aztán a család együtt fogyasztja, először a szentelt pászkából és szentelt borból áldozásként vesznek magukhoz kis darabkát, egy kortyot, s aztán következnek a megszentelt többi eledelek. A fiatalság persze a húsvét hétfőt várta a legjobban. Az egész falu kedvelt szórakozása a locsolás. A fizettség még ma is a gyönyörűen festett himes tojás, meg a "kölnivizes locsolás” divatjában áll. A locsolás eredetileg termékenység varázsló szokás volt. Az életadó vízzel való leöntés, vagy a vízbe merülés sokfelé, Európából ismert szokásban jelentett újjászületést, termékenységet, Ilyen újjászületés tudjuk jól, az egyházi keresztelő is, amelynek során az öskeresztények vízbe merültek újjászületésük jeleként. Hogy a locsolásból mikor keletkezett és hogyan alakult nálunk a tojásadás szokása, pontosan nem tudjuk. Dehogy a húsvéti piros tojás a 18.-ik század elején már nemcsak a locsolásért járt, hanem egyébként is ajándékozták, arra Írásos bizonyítékaink vannak. A húsvét utáni első vasárnap az úgy nevezett "Fehér vasárnap”. Nevét onnan kapta, hogy az öskeresztényeknél a húsvétkor megkereszteltek e nap vették fel fehér ruhájukat, a keresztszülök pedig megvendégelték őket. Később ezen a napon történt a házastársak, illetve azok által a leendő kereszt-komák kiválasztása is. A "Fehér vasárnap”-ot követő hétfőn fejeződött be a húsvétolás, mégpedig szertartásosan. A legények a húsvétkor kapott himes tojásokkal végeztek jóslást maguknak: a tojásokat párosával összeütögették, s amelyike végül épen maradt, anak mutatott a sors termékeny, hosszú életet. Versengéssé, később nyerészkedésé is vált ez a jóslási cselekedet a legényeknél. Húsvétolásunkat Fazekas Anna "Himes tojás” cimü versének befejező részével zárjuk, BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNVA MINDEN KEDVES OLVASÓNKANK. Húsvét hétfőn hét határból jöttek öntözködni. Szagos vízért piros tojást, adsz-e húgom, Örzsi? Minden legény kalapjába egy-egy tojást tettem, De a legeslegszebbiket kötőmbe rejtettem. Piros szív van arra festve, s két madárka, páros. Gyere vissza érte kedves galambocskám, János.
