Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
88 Abonyi Csaba: A folyógazdálkodás aktuális kérdései kos, sokféle élőhelyet magukba foglaló területek jöttek létre (pl. Gemenci erdő), azonban az időbeli változások a vízszintes értelmű medervándorlás megrekedésének és a szukcessziós folyamatok jellemzőinek megfelelően egyirányúvá váltak. A vízjárásra jellemző változásokkal együtt ezek a folyamatok felgyorsulni látszanak az elmúlt évtizedekben. Jó példa erre a korábban a szabályozás következtében kialakuló homokos mederzátonyokon tapasztalható erdősülés kérdésköre. Az Osükösdi kanyarulatban található zátonyokon a korai stádiumban megjelenő, gyorsan növő pionír fajokat követően - az elárasztás gyakoriságának csökkenésével összhangban - viszonylag hamar megjelent a fás szárú növényzet és alig három évtized alatt gyakorlatilag elfoglalta a terület teljes egészét (79. ábra). Általánosan az is megállapítható, hogy a vízzel való borítottság időszakának lerövidülése és az elárasztási idők gyakoriságának csökkenése a gyorsan terjedő invazív fajoknak kedvez az őshonos faállománnyal szemben, ami további kedvezőtlen körülménynek tekinthető az élőhelyek megőrzése érdekében tett erőfeszítésekkel szemben. A fejlettebb erdőtársulások térnyerése a mederben, mederzátonyokon azzal a következménnyel jár, hogy lecsökken a nagyvízi meder vízszállító képessége, ami aztán az árvízszintek emelkedéséhez és ezzel végső soron az árvízi kockázatok növekedéséhez vezet. A változatos élőhelyi adottságok fenntartása tehát nem csak az ökoszisztéma szolgáltatások megfelelő szintjéhez, hanem az elvárt árvízi biztonság megtartásához is hozzájárulhat megfelelő területi elrendezés esetén. 19. ábra. Az erdő térnyerése a Duna Osükösdi kanyarulatában található mederzátonyon (a bal oldalon: 1991; a jobb oldalon: 2014)
