Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
13. Az árvíz értékelése a védelmi rendszer és szervezet fejlesztése szempontjából A Felső-Tiszán 1947-48 fordulóján végigsöpört árvíz a század addigi legnagyobb ilyen katasztrófája volt azon a vidéken. A becsült átlagos fajlagos kár - akkori forint értékben - 1190 Ft/hold (208 ezer Ft/knr) volt szántók és 360 Ft/hold (62 500 Ft/km2) rét-legelők esetében. A mezőgazdasági kár összegét Babos (1953) több mint 40 millió Ft-ra becsülte. Ehhez járult hozzá a 661 összedőlt, vagy súlyosan megrongálódott épület, a tönkrement utak, az összeomlott vagy megsérült számos híd miatt - az akkori becslés szerint - további 20-30 millió Ft kár. Ezzel szemben a magassági és keresztmetszeti hiányos töltéseknek olyan mértékű megerősítése, amely még a kivételesen magas árvizeknek a kivédését is lehetővé tette volna, már 16 millió Ft-ból fedezhető lett volna (Babos 1953, Ihrig 1953). Hasonló következtetésre jutott Szent-lványi (1948) is, közvetlenül az árvíz levonulása után: „... a bekövetkezett árvíz szomorúan igazolta a folyammémöki ügyosztály és Tisza-Dunavölgyi Társulat álláspontját, amely szerint az árvízvédelmi munkák feltétlenül nagyobb mértékben dotálandók, hogy a termelésnek minél nagyobb biztonságot tudjunk nyújtani. A társulatok az 5 éves tervükbe felvették a szükséges munkálatokat. A Tisza-Szamosközi Társulat 81 650 m3 földmunkát 713 470 Ft költséggel, a Bereg megyei 259 530 m3 földmunkát 2 448 365 Ft költséggel. Tehát a két társulat árvízbiztonságát mintegy 3 millió forinttal helyre lehetett volna állítani, ezzel szemben csak az átszakadások sürgős helyreállítása 1 millió Ft-ba került és az ingatlanokban, ingóságokban okozott kár ennek az összegnek legalább a tízszerese volt." E megállapítások ma is érvényes tanulságokat jelentenek. A vízügyi szolgálat ekkor ismét felmérte a teendőket az árvédelmi berendezések szükséges fejlesztése terén, azonban az ország anyagi eszközei - elsősorban a feszített iparosítási program miatt - sokáig nem tették lehetővé a fennálló hiányok megszüntetését. (Babos 1953, Ihrig 1953). így történhetett, hogy az 1950- es években bekövetkező árvizek ismét súlyos pusztításokat okoztak. 1954 júniusában az addig legmagasabb dunai jégmentes árvíz a Szigetközben négy töltésszakadást okozott és 21 900 ha termőterületet öntött el. Atenyészidőben bekövetkezett árvíznél a fajlagos kár 16 200 Ft/ha volt. 1956 februárjában és márciusában a Dunán ismételten jégtorlaszok keletkeztek, s bár a Felső- és Középső- Dunán a védekezés eredményes volt, az alsóbb szakaszokon a gátak koronáján több km hosszúságban átbukó víz 52 helyen okozott töltésszakadást és 74 700 ha védett árterületet borított el. Az árvíz 11 községet teljesen, 28-at pedig részlegesen elöntött (Ihrig 1973). A Tisza vízrendszerében működött ármentesítő társulatok eredményességét, az érdekeltség anyagi áldozatának nagyságát sajnos nem tudjuk megállapítani, de a 19. század közepe óta folytatott védmü építési munkálatok „eredményeként 184 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez
