Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi l. füzet 137 5.3. Az árvíz okai Az 1947 decemberi árvíz bekövetkezésének legfontosabb oka a rendkívüli időjárási viszonyokban (az Erdős-Kárpátokban a sokévi átlagos havi csapadék 210%-a hullott le 1947 decemberében) és az időjárási tényezőknek a Felső-Tiszán addig soha elő nem fordult találkozásában keresendő. A Felső-Tisza magas hegyeket magában foglaló vízgyűjtőjének fagyott talaján összegyűlt nagy menynyiségű hótömeget hirtelen erős felmelegedés és nyári zápor érte. Az így keletkezett nagy víztömeget a Felső-Tisza medre nem tudta levezetni és így mederből való kilépés és a védtöltések meghágása elkerülhetetlen volt. Hasonló helyzet alakult ki 1925 karácsonyán a Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén, amikor a vastag hótakaróra néhány óra alatt 60 mm-es, nyári zápor jellegű eső hullott. Mindez megismétlődött 70 évvel később, 1995 karácsonyán ugyancsak a Körösökön. Analóg időjárási helyzet okozta a Felső-Tisza 2001 márciusi árvizét is. A felső-tiszai árhullám heves levonulásában és a jelentős mértékű lefolyási hányad kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a húszas-harmincas években a máramarosi fenyves-erdők nagymérvű letárolása következtében megváltoztak a lefolyási viszonyok, a maradék erdő vízvisszatartó képessége erősen lecsökkent, így az olvadt hóból és záporból keletkező víztömeg hirtelen zúdult a Tisza völgyébe (Dabolczi 1950). A Tisza Tiszabecs feletti szakaszáról meteorológiai és vízállás adatok nem álltak rendelkezésre, ennek következtében árvízi előrejelzés sem készült. Az árvízkatasztrófa bekövetkezéséhez bizonyíthatóan hozzájárult a Felső-Tiszán az azt megelőző évtizedekben végzett ármentesítő munkálatok hatása is. A magyar szakaszon növelte az árvízveszélyt, hogy az 1933. évben eredményesen kivédett addigi legnagyobb árvíz után a határon túli szakaszon, a Tisza-Batár Társulat korábbi nyílt árterét és Tiszaújlak vidékét a hullámtérből kiiktatták, betöltésezték és így az árhullám elterülésének lehetőségét lényegesen csökkentették. 6. Az árvíz levonulása, a védekezési munkák A Tisza rohamosan növekvő árvize december 30-án reggel 6 órakor szovjet területen, Tiszaújlak és Bökény között két helyen (Lászlóffy 1982), összesen mintegy 250 m hosszban átszakította a Tiszaújlak-Királyháza közötti, az 1941—44. években épült bal parti Tisza-töltést (2. ábra). A szakadáson átzúduló viz, egyesülve a Batár-torkolat mintegy 600 m hosszú, töltés nélküli kapuján át a Batár 8,5 km hosszú bal parti töltésére duzzasztott Tisza-vízzel, a Batár-töltést mintegy 4,5 km hosszban, átlagosan 20 cm-rel meghágta. A Batár-töltés, mint a Tisza völgyének keresztgátja, a tiszai töltésnél 0,5 m-rel alacsonyabb töltésmagasságra ideiglenes jelleggel épült; 2 m koronaszélességű, 1:2-es külső és belső rézsüjü volt.
