Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez

138 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez

A trianoni békeszerződés következtében Tisza-Szamosközi Társulat területének árvízvédelmére ideiglenes megoldásokat kellett találni, azoknak megfelelő műveket kellett építeni. Ilyen megoldás volt a határon épített Batár-töltés, amelynek funkciója a határon túli Tisza-töltések megépültével megszűnt volna. Az ideiglenes töltésvonalat egyrészt a nemzetközi megállapodások, másrészt a töltés átmeneti jellege miatt nem lehetett és nem is volt szabad magasabbra építeni. Előzőleg a társulat már így is kénytelen volt a Palád-csatoma jobb parti töltéséből - amelyet a szükséges biztonságra, azaz az észlelt maximális árvízszint fölé épített - a nemzetközi bizottságnak a Földmívelésügyi Minisztérium útján adott utasítására a biztonságot jelentő részt lehordatni (Dabolczi 1950, Szent-lványi 1948). Ezt a kérdést részletesen taglalta Becker (1948), aki 1926-38 között a trianoni békeszerződéssel életre hivott Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (CRED) keretében működő, a Kárpátalja vízügyi problémáinak megoldására hivatott Magyar- Román-Csehszlovák Hármas Műszaki Bizottság magyar tagja volt. 2

2. ábra. Térképvázlat az árvízzel érinteti Tisza bal parti területről

A társulat az árviz elleni védekezést azonnal megindította. A nem sokkal korábban elhunyt szakaszmérnök helyett - akinek a munkakörét még nem töltötték be - Sík Jenő, a társulat igazgató-főmérnöke ment a helyszínre és a közeli Tiszabecs és Uszka községekből kirendelt közerővel a határt képező Batár-csatoma bal parti (trianoni) gátján megkezdte a védekezést és a szükséges nyúlgát