Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Dohos Endre: A talajok és a talajdegradáció szerepe a szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek kialakulásában
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3.Jüzet 141 3. Az antropogén tényezők, a szerkezeti degradáció talajtani, technológiai okai, jelentősége Az egészséges talajok definíciója szerint a talajokban mindig jelen kell lenni a három fizikai fázisnak ahhoz, hogy a negyedik, a biológiai fázis is élni tudjon. A szerkezet szempontjából értelmezve a 3 fázist, kijelenthető, hogy az egészséges talajokban kialakult szerkezeti elemek, talajmorzsák, talaj-aggregátumok, melyeken belül a vékony, víztartó pórusok dominálnak, felelősek a víztartásért. A morzsák között kialakult vastag pórusok, a gravitációs pórusok, viszont levegővel vannak kitöltve, így biztosítva a megfelelő aerób környezetet. Csak az egészséges, szerkezetes talajok képesek a 3 fázis együttes fenntartására és az egészséges talajélet, oxidációs állapot biztosítására, ami nem csak a vízforgalmat, de a tápanyag forgalmat is erősen meghatározza. Arról nem is beszélve, hogy a leromlott szerkezetű talajok beszivárgási tényezője erősen leesik, csökkentve a csapadékvíz talajba szivárgásának esélyét, így növelve a magasabb relief értékekkel jellemzett területeken a felszíni lefolyást és az eróziót. Ez először a belvizek kialakulásában játszik fontos szerepet (7. kép), de később az elvezetett, elpárolgott belvizek vízmennyisége hiányozni fog a talajból, ami abszurd módon a talajok aszályérzékenységét emeli. 1 1. kép. Extrém módon tönkretett talaj szerkezet miatti beszivárgáscsökkenés eredményeképpen kialakult belvíz A fényképfelvételeket a szerző készítette A szerkezeti degradáció alapvetően túlmüvelésből, a feleslegesen megemelt menetszámból, a művelő eszközök okozta taposásból és a szervesanyag-tartalom csökkenéséből fakad. Egy talajelőkészítési folyamat során a felszín több, mint felét éri közvetlen taposás, ami a nagyobb erőgépek esetén a 15 tonnát is meghaladja. A szántás és a forgatásos művelés hatására a gyökerek által kialakított függőleges pórustér összeomlik, megszűnik. Az állandó törés és taposás felaprózza, elporosítja a talajszemcséket, ami egyenes úton vezet a tömörödés és pórustérvesztés felé. A talajmüveléssel mesterségesen létrehozott porozitás elsősorban makropórusokból áll, a vizet nem képes visszatartani, csak vezetni. Víz hatására a gyenge morzsa-állékonysággal jellemzett talajok szétiszapolónak és visszaülepszenek (2-4. kép), elveszítve porozitásúk, illetve a gravitációs pórustér jelentős részét.
