Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 2. szám - Váradi József - Szlávik Lajos: A hazai víztudományi kutatások helyzete és reinkarnációja
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 2. füzet 41 távérzékelés, menedzsment, fenntarthatóság, víz- és üledék-minőség, analitika, ökológia, ökotoxikológia, paleoökológia, mikrobiológia, biomonitoring, szennyvíz, csatornázás, vízellátás, egyéb) 2005-2014. között 1342 tudományos közlemény született, 34 intézmény közreműködésével. • Az erősségek között megállapítja, hogy az intézethálózat képes a víz interdiszciplináris kutatására, megfelelő a kutatási infrastruktúra. Gyengeségnek ítéli az intézetek közötti együttműködés szintjét, kevésnek a gyakorlati szempontból fontos kérdéseket megválaszoló, valamint átfogó jellegű kutatást. Fenyegetésnek értékeli a forráskivonást a környezeti kutatásokból, valamint alacsony versenyképességet az adminisztratív és pénzügyi szabályozás miatt Javasolja, hogy „az interdiszciplináris kutatás serkentésére az MTA kezdeményezzen Vízkutató Hálózatot, melynek bármely, a víz kutatásában magát kompetensnek érző akadémiai intézmény, egyetemi és főiskolai tanszék tagja lehet. ” A fenti cikk ugyan hét évvel ezelőtt született, és azóta pl. a kutatóintézeti hálózat is részben átalakult, de a szerző megállapításainak szellemisége változatlanul érvényes, helytálló. A kutató hálózati szerveződés megvalósítása azonban mindeddig óhaj maradt, mert a több, mint 100 víztudománnyal foglalkozó intézmény önszerveződése, vagy pályázatok kikényszerített társulása egy-egy feladat megoldására nem reális. A probléma azonban nem is a végrehajtás intézményi, kapacitásbeli hiányában, vagy a tudás, ismeret, hozzáértés problémakörében keresendő. A probléma a kutatási témák kiválasztásában, megfogalmazásában, a hasznosításban, az ellenőrzésben, a minőség garanciáiban található. Az egyetemek és kutatóhelyek hálózatos működése esetén a kutatási témák, célprogramok kiválasztása, felismerése nem feltétlen a valós nemzetgazdasági, vagy szakpolitikai, szakmai problémák megoldását keresi, hanem az adott (kutatással is foglalkozó) oktatási intézmény személyi, tárgyi, előéleti adottságaiból kiindulva, dolgozói képességeihez választ általa megoldható kutatási feladatokat, amit a megrendelővel, pályázatokat kiírókkal igyekszik elfogadtatni. A valós víztudományi problémák és az intézményi képességek elmennek egymás mellett. Jó példa erre, a gyakorlat igényelte hullámtéri kutatási program, vagy az aszálymonitoring program, az árvízi tározók üzemirányításának műszaki fejlesztése iránti igény stb., és vele szemben a NVKP által elnyert „Tiszta ivóvíz” 1 milliárd Ft-os program (MTA 2018c). Ez utóbbi persze fontos, de hol van a prioritási sorban, és mi a tartalma? Hol van a tudomány figyelmeztetése és megoldási ajánlata az erózió pusztító hatásának kivédésére? Persze a 100 intézmény
