Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Reich Gyula: 175 éve született a Tiszavölgyi Társulat
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 91 Petrovoszeló, Óbecse, valamint Bács-fÖldvár községek, ill. városok és Ó-Becse székhellyel megalakult a Bácsi-Tiszai Társulat. A Tisza jobb partján a Tisza, Borsa és Latorca árvizeinek kivédésére Beregszász székhellyel 1122 km2-en alakult meg a Beregmegyei Vízszabályozó Társulat. Poroszlótól Csongrádig terjedő Tisza balparti ártér érdekeltjei gr Széchenyi István kezdeményezésére 1450 km- területen megalakították az ún. Nagy Hevesi Társulat-ot. Az egységet - ma úgy mondanánk regionalitást - volt hivatva képviselni a Tiszavölgyi Társulat és tette is, hatalmas eredménnyel! A század végére a Tiszavölgyben az addig mintegy 26 000 km2-nyi árvízjárta terület 1 800 km2-re csökkent. A döntő hányadában mezőgazdasági jellegű magyar gazdaság az így nyert földeken termelte meg azt a profitot, ami a 19. század utolsó harmadában, a „békeévek” fellendülését finanszírozta. Képletesen szólva: az Andrássy út fényes palotái az ármentesítés által nyert termőföldek hozadékai! Azt pedig talán senki nem számolta meg, hogy a gátak védelmében terebélyesedő falvakban hány iskola és templom épült. Pedig ez a pénzben mért profitnál sokkal értékesebb haszna a Tisza-völgy rendezésének! A társulat az igazságosság, a szubszidiaritás és a demokrácia megnyilvánulása volt (de ezek persze kölcsönösen feltételezik egymást). Terepgyakorlat a politikai és egyéb érdekegyeztetés demokratikus technikáinak a megtanulására, hogy a más véleményen lévők tisztelete, az eltérő érdekek józan egyeztetése is feltétele a céljaink elérésének. Nagyjaink meg is becsülték, hiszen ezt az iskolát járták: Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Szapáry Gyula miniszterelnökként is megtartották vezető társulati tisztségeiket. A legendás földművelési miniszter Darányi Ignác közel két évtizedig volt a Tiszavölgyi Társulat titkára. Szubszidiaritás és demokrácia? Persze, hogy nem élhette túl az államosítást! Korán, már 1948-ban „einstandolták” a társulatokat. Kinyilvánították, hogy minden vízzel kapcsolatos tevékenység a „szocialista állam” feladata - a dolgozó nép ne törje ezen a fejét és főként ne szervezkedjék. Az igazságosság is elveszett, hiszen az államosítás azt eredményezte, hogy közvetlen magánérdeket központilag pénzeltek, ki tudja milyen elvek szerint elosztva. A természet azonban árvizek sorával figyelmeztette a pártkorifeusokat, hogy a helyi erő és érdekeltség, a helyi összefogás, a helyismeret nélkül nem megy a dolog. így aztán 1957-ben kezdték újra éleszteni a társulati mozgalmat. Igazi sikereket a víziközmű társulatok érték el, hiszen a falvak ivóvízellátásának a többsége ilyen formában valósult meg - ma a lakásállomány közel 100%-a vezetékes vízzel van ellátva. Persze ezek „szocia
